Egy dologban mindannyian egyformák vagyunk: a szerelemben. Vajon a szerelem mennyire egészséges? – tesszük fel a kérdést Szy Katalin pszichológusnak.
A szerelem átmenet az egészséges és a kóros lelkiállapot között. Kihat az ember testére, lelkére, a lelki betegségek tünettanából bármit képes produkálni. Szerelemben megváltozik az életfelfogás, csökken az étvágy, felgyorsul a szívverésünk, gyorsabb a lélegzésünk, kipirosodik az arcunk, izzadunk, remegünk. A szerelem egy beszűkült tudatállapot. A szerelmes csak a szerelme társaságában érzi jól magát, és amint eltávolodik tőle, üressé válik neki a világ...
(© Eli Rezkallah)
A szerelmet mégsem gyógyítjuk, mert a szerelem az élet mozgatórugója, megemeli és felfelé stilizálja életünket. Háborúkat robbant ki, a művészet a szerelemről szól, s ha egy filmben nincs szerelmi szál, már nem is érdekes. A nagy szerelmünkre gondolunk vissza a halálos ágyunkon, mikor összegezni kell az életünket.
– Mitől függ, hogy mennyire tudjuk átadni magunkat a szerelemnek?
– A szerelemre való képesség az anyával való korai kapcsolatban gyökerezik. Az anya figyeli csecsemője minden rezdülését, és a csecsemő érzi, hogy ő szeretve van. S ettől biztonságban érzi magát a világban. Kialakul az önszeretet, ami minden szerelem alapja. A szerelemben a legfontosabb a bizalom, ami megengedi, hogy át tudjuk adni magunkat az érzésnek, miszerint szeretve vagyunk, és semmi más nem fontos, csak a másik. Fejlődésünket az is befolyásolja, hogy milyennek láttuk szüleink kapcsolatát.
A bizalom azért is fontos, hogy ne szorongjunk amiatt, mi lesz majd később. Az tudja igazán megélni a szerelmet, akinek az itt és a most fontosabb, mint az, hogy mennyire fog fájni, ha egyszer vége lesz. Az előrevetített rettegés az elhagyatottságtól megakadályozza, hogy fel tudjunk oldódni az érzésben.
– A válások korát éljük, a gyerekek vándorolnak a szülők között. Ez rányomja a bélyegét a későbbi szerelmi kapcsolataikra?
– Ha egy gyerek elveszti az érzelmi biztonságát, az veszélyt jelent a szerelemre. Jellemző a mai fiatalokra, hogy nehezen köteleződnek el. A netes világban megtanulják, hogy mindenki pótolható. A Tinderen csak lapozgatni kell, és azonnal párra találhatunk. Ami persze csapda, mert ahogy mi lapozgatunk, rajtunk is könnyen átlapoznak. Az aktusban éppen a lényeg veszik el, hogy a szerelem tárgya pótolhatatlan. A „van másik” érzése nem engedi kibontakozni a szerelmet. A gondolat, miszerint „pótolható a másik, és én is pótolható vagyok”, bizonytalanságot szül. A mai fiatalok nem szeretnek szerelmesek lenni, mert a szerelem félelmetes, sérülést okoz és gyengít. Pedig a szerelem hatalom és erő. A szerelmes ember szárnyal, alkot, lehozza a csillagokat az égről. A szerelmes szépnek és jónak, a legszebbnek, a legjobbnak látja magát szerelmese szemében. A szerelmes ember verseket ír. A szerelmes ember dalol. Ha a szerelem elvész, elvész az élet színe, fénye és melege.
– Miről lehet felismerni az „igaz” szerelmet?
– Ahány ember, annyiféle szerelem. Az igaz szerelmet nehéz definiálni. József Attila skizofrén volt: a nő képe nála hasított és bizarr. Ady Endre „magamhoz kötlek- eltaszítalak, imádlak és gyűlöllek egy időben, egyszerre” versei egy ellentétes érzelmek közt hányódó, nem egészséges ember képét mutatják. Pilinszky János önmarcangoló, beteljesületlen szerelme a neurózis tüneteivel terhelt. Ugyanilyen sokféle az átlagember szerelme is. A szerelem pillanatában minden szerelem igaz szerelem, míg el nem múlik.
Szy Katalin
– Az írók, költők nemcsak a szerelemről írtak, de a kínzó zöld szemű szörnyről, a féltékenységről is.
– Szerelmünk tárgya nem lehet másé. Akihez mi hűségesek vagyunk, attól mi is elvárjuk a hűséget. A birtoklási vágy a szerelem természetes velejárója – de csak addig, míg nem korlátozza a másik szabadságát. Eltorzult formája komoly pszichés betegségről árulkodik. A túlzó féltékenység önbizalomhiányból fakad: nem vagyok méltó a szerelmedre, kevesebb vagyok, mint te...
– Az első látásra fellobbanó vagy a lassan kibontakozó szerelem az időtállóbb?
– Az, hogy milyen intenzitással éljük meg a szerelmet, attól is függ, hogy korábban mennyire vágytunk rá. A szerelem mértéke az előtte való hiány mércéje. Minél nagyobb a hiány, annál nagyobb a valószínűsége, hogy vágyainkat csak kivetítjük valakire, talán az első „jöttmentre”. Belehajszoljuk magunkat a szerelembe, aztán jön a csalódás. Nem olyan, amilyennek mutatta magát! Pedig csak levetettük a rózsaszín szemüveget.
– Sokan kétségbe vonják, hogy létezik egyáltalán szerelem első látásra...
– Létezik! Valójában sokkal racionálisabb jelenség, mint ahogy mi azt gondolnánk. Tudatalattinkban lenyomatokat, emlékképeket hordozunk, és amikor találkozunk valakivel, akkor ezek aktivizálódnak.
Megeshet, hogy azért tetszik meg valaki első látásra, mert olyan a mosolya, mint a melegszívű nagyanyánké volt. Ezért úgy érezzük, mintha mindig is ismertük volna, pedig csak a mosoly aktivizálja bennünk az élményt.
– Létezik ideális korkülönbség a szerelemben?
– Párválasztásunkat belső szükségletek és vágyak határozzák meg. Valakinek a biztonság, valakinek a szenvedély vagy a szex a fontosabb. Ha férjünk apánk helyett apánk, akkor pótol valakit az életünkben. Én a korosztályon belüli kapcsolatokban hiszek. Megvan ennek a magyarázata. Ideális, ha két együtt élő ember hasonló érzelmi, lelki és fizikai státuszban van. Nehéz együtt az élet, mikor az egyik fél a szülővé válást tervezgeti, míg a másik kapuzárási krízissel küzd. Manapság eltűntek az életkori határok a párválasztásban. A „sugar daddy” jelenségben is (mikor egy szegény lány gazdag szponzort keres egy öregebb férfi személyében) a szülői, eltartói, szeretői szerepek keverednek. De sikk idősebb nőként fiatalabb szeretőt tartani – a kapcsolatot sokszor csak a szex tartja össze. Azon túl a nő nem akar a nála jóképűbb és fiatalabb férfitól semmit, mert ha akarna, az a viszony halálát jelentené.
– Mennyire igaz a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást?
– Az ellentétek vonzhatják egymást, ám a lila köd elmúltával nagyobb esélyünk van a hosszú kapcsolatra egy hozzánk hasonló emberrel. A szerelem mulandó, másfél-két évig tart, míg a két ember felfedezi egymás személyiségét, megismeri a másik gesztusait, véleményét. A szerelem elmúltával szeretetté szelídülhetnek a heves érzelmek.
– Sokan fel sem dolgozzák az egyik kudarcot, máris fejest ugranak egy másik viszonyba, mert félnek a magánytól. Ám ismét becsapják, megcsalják, elhagyják őket. Miért követjük el ugyanazokat a hibákat?
– Mint mondtam, a nagy hiány nagy szükségletet generál. Azonnal rávetítjük a vágyainkat a másikra. Előre borítékolható a csalódás, mert a másik nem olyan, mint amilyennek elképzeltük. A Grál-lovag a mi képzeletünk szülötte. Mikor valaki életében ugyanaz a séma ismétlődik, érdemes megnézni, mi az a torz igény, ami miatt azonnal szenvedni kezd a magánytól. Azt tartjuk egészségesnek, ha valaki képes és tud is egyedül is élni, és nem a társától várja el, hogy színesebbé, jobbá tegye az életét.
– A mai fiatalok a szabadságra esküsznek, a barátságra extrákkal vagy felszínes kis kalandokra.
– A szabadság veszélyes valami. Érzelmi szabadságra szükségünk van, de a határtalan szabadság olyan, mint egy korlát nélküli erkély: szorongató. Korlátokra szükségünk van a szerelemben is. Aki a szabadságát féltve őrzi, az egyáltalán nem szabad. Ez a félelem maga a börtön. Szabadság a szerelemben is van, sőt, két szerelmes ember cinkosként kialakított szabályrendszere jelenti a szabadságot a világban, a többiek között.
– Korhatáros vagy kortalan a szerelem érzése?
– A szerelem nincs korhoz kötve. Az időskori szerelem szépnek definiált a szakirodalmakban is. Bár egy szerelmes nagyszülő vicces az unokák szemében, az időskori szerelemben az a szép, hogy csak az érzés a fontos. Nincs semmi elvárás, forró szexigény, csak együtt, kéz a kézben...
A szerelem szárnyakat ad. Mégsem merünk szeretni. Csak húsz- vagy harmincszázalékos kapcsolataink vannak, nem merjük magunkat odadobni az érzésnek, mert nem akarunk szenvedni...
– Apropó: sok házasságból kikopik az érzékiség, és a nemi örömök múlt idejűvé válnak.
– Nem lehet szétválasztani a szerelmet és a szexualitást. A szexualitás nincs korhoz kötve. Idősebb korban gyakran valami fizikai gátlás miatt kerül háttérbe a testi szerelem. A szex érzelmek nélkül üres, a szerelem testiség nélkül mit sem ér. Sokan küzdenek szexuális problémával, és a szexuális zavarok mögött sokszor, sőt, legtöbbször párkapcsolati konfliktus áll. Fontos, hogy a vágy jelen legyen a mindennapjainkban, akarjunk tetszeni a párunknak. A párkapcsolatok három tartóoszlopa: az érzelem, a szexualitás és a gazdasági szövetség. Ha az egyik oszlop billeg, oda a stabilitás. Nem lehet harmonikus az olyan kapcsolat, amiből hiányzik a szexualitás. A szexualitás örömforrás, szorongáscsökkentő, feszültséglevezető.
– Ha egy szerelem véget ér, hogyan tudunk a csalódáson felülkerekedni?
– Nem kell rajta felülkerekedni, és nem kell kispórolni a fájdalmat az életünkből. Természetes, hogy fáj, mikor valaki kiszakad az életünkből. Tátongó sebet hagy maga után, s ennek a sebnek be kell gyógyulnia. A gyógyuláshoz idő kell.
