Egyre többet beszélnek arról, hogy több gyerekre lenne szükség. Egyre több az egygyermekes család. (Nem lesz, ugye, aki majd a nyugdíjainkat állja.) S nekünk, nőknek kötelességünk több gyereket szülni.

A fiatalok azonban a fülük botját sem mozdítják – dívik az egykézés. Mi most azon gondolkodtunk el: vajon az egykeség előny vagy hátrány?

egy-gyerek_0.jpg

Elöljáróban sietünk leszögezni: nem kell amiatt senkinek bűntudatot érez­nie, ha nem tud vagy nem akar egynél több gyereket vállalni. Igazság szerint Európában azért még mindig két gyer­mek a divat, s aki teheti és győzi, be is vállalja a másik gyereket.

– Az egykeségnek ezernyi előnye van, de kellő odafigyeléssel a hátrányok is kivédhe­tők – mondja a pszichológus. – Manapság, amikor az anyaságnak nincs semmiféle tár­sadalmi megbecsülése, és a férfiak felelősségnormája legyöngült, mind kevesebb nő tervez  nagycsaládot. Válás esetén a nőre hárul a teher, hogy felnevelje a gyerekeket. Inkább annak az egynek akar mindent meg­adni, nemcsak az anyagiakból, hanem sze­retetből, figyelemből is.

Önbizalomfokozás

Bár az egykék gyakran panaszkodnak amiatt, hogy nincs testvérük, valójában nem rossz nekik. A testvér születése ugyanis nagy stresszt okozhat a nagyobbik gyerek­nek. Azt éli meg ilyenkor, hogy kizuhant a Paradicsomból. Elvesztette szülei figyelmét, és gyakran azt hiszi, a szeretetét is. Sok csa­ládban ezért komoly feszültséget okoz a test­vérféltékenység kezelése. Annak, aki csak egy gyermeket vállal, nem kell aggódnia emiatt.

Az anyának egyszerűbb, mert nem szembe­sül azzal, hogy szülőként nem tökéletes. A gyermek is sokáig abban a hitben él, hogy igenis ő a világ közepe. Ennek köszönhető­en önbizalma hihetetlenül és kétely nélkül erősödik.

Az egykét nem éri folyamatos fruszt­ráció amiatt, hogy alkalmazkodnia kell testvére igényeihez. Sőt, mivel a család ép­penséggel hozzá alkalmazkodik, megszokja, hogy mindig neki van igaza. Az a figyelem, amit az egyedüli gyerek a szüleitől folyamatosan megkap, jó hatású az énképére és az önértékelésére. Az egyké­nek eszébe sem jut, hogy amit ő csinál, az esetleg nem tökéletes, hiszen kicsi korától folyton dicsérik. Ő a világ közepe. A sok törődést meg is hálálja, gyakran valóban okosabb, érettebb, komolyabb, meg­bízhatóbb a társainál. Sokan azonban önzővé válnak, mert elhiszik, hogy körülöttük forog a világ – s mindennek és mindenkinek őket kell szolgálnia.

Óvodásként

Az egykét akkor érik az el­ső valós és virtuális pofonok, amikor az ottho­ni meghitt légkörből kikerül.

– Bár szeptem­berben nagy önbizalommal érkeznek az egy­kék, az óvodai gyerektársaság megijesztheti őket. Meg kell szokniuk, hogy nem ők állnak a középpontban – mondja egy óvónő. Ez nem könnyű feladat, ezért gyakran verekedőseb­bek, ugyanakkor szorongósabbak, félénkeb­bek lehetnek az első időkben. Ráadásul az egykének nehezebben megy a szüleiről való leválás is. Eddig 100 száza­lékban birtokolhatta idejüket, figyelmüket, és most hirtelen egyedül kell helytállnia a nagy­világban. Ha a szülő nagyon félti egyetlen csöppségét, akkor ezt a szorongást a gyerek is átveszi, és így nagyobb gondokkal járhat az óvodakezdés. Egy testvér jelenléte jócskán megkönnyíti az óvodakezdést, hiszen a szülő nyugodtabban engedi a gyermekét az ismerős helyre, és ez a nyugalom a gye­rekre is kihat. Ráadásul ott a testvére, aki az udvaron bevonja a közös játékba, így az első pillanattól kezdve vannak barátai. Ám néhány hónap elteltével az egyke gyakran magához ragadja az irányítást az óvodáscsoportban. Itt is igyekszik megszerezni azt a központi sze­repet, amit otthon már megszokott. Ha ez sikerül neki, akkor ez kedvező az énké­pére. (Ha nem – nos, akkor kezdődnek a problémák.)  A többség a döcögős kezdet után megszereti az óvodai életet.

hirlevel_web_banner_2_280.jpg

Iskolakezdéskor

– Nemcsak az óvo­dakezdés, hanem a kisiskolás kor is nehéz időszak lehet az egyke számára – figyelmez­tet a pszichológus. – Gyakran szorongóbb, mint a nagyobb családban született gyerek, mert maximális elvárások irányulnak felé. Minden egyes fekete pont, rossz jegy meg­kérdőjelezi a szülők eddigi áldozatos mun­káját. A szülők többsége ugyanis azt várja el, hogy hibátlanul teljesítsen a gyermeke. Ezért az egyke igyekszik, akár saját kárára is. Gyakrabban szenved az iskolakezdéskor pszichoszomatikus betegségekben. Ám a rengeteg figyelem és elvárás miatt az egyke hosszú távon általában mégis jobban teljesít, mint a nagycsaládban felnőtt gyere­kek. Jobb osztályzatokat kap, több iskolai versenyt nyer, és gyorsabban fejlődik, hiszen minden különórára eljut. A szülők pedig min­den pénzüket és idejüket egyetlen gyerme­kük előrejutásának szentelik. Ennek általában megvan a maga haszna.

Kamaszkorban

Kiskamasz korától már nem örül annyira az egyke a reá áradó figye­lemnek. Szeretne nagyobb szabadságot, több lazaságot, ámde a szülők nem könnyen eresz­tenek a gyeplőn. Kínos figyelemmel vizslat­ják gyermekük szerelmi életét, tanulmányi előmenetelét, viselkedését, kimaradozását – ráadásul egy olyan életkorban, amikor a gyereknek más vágya sincsen, mint hogy végre békén hagyják őt. Ha nem tudja ki­vívni ezt az önállóságot: az hosszú távon ká­ros lehet. Az egykén kamaszkorában és fel­nőttkorában is nagyobb a teher. Ha ő elköl­tözik otthonról, egyedül maradnak a szülei. Ha ő nem akar még gyermeket szülni, a szülei nem kapnak unokát. Ha ő mégsem akar jo­gász lenni, hanem inkább festő, akkor még kétségbeesettebbek lesznek a szülei. Hiszen már esélyük sincs arra, hogy talán... majd a másik gyerek.

Hiszen nincs másik esélyük, hogy a gyermek bölcsője felett szőtt álmaik teljesüljenek. Ráadásul az idős szülő gondo­zása is egyedül a felnőtt egykére hárul – né­ha túl nagy teherként.

Az egykeség előnyei

  • Nincs testvérféltékenység, kevesebb a szorongás.
  • Nyugodtabb, mosolygósabb gyerek, hiszen a szülők maximálisan figyelembe tudják venni az igényeit.
  • Kizárólagos figyelemben részesül, mivel nincs vetélytársa.
  • Határtalan önbizalommal lép a világba, a családban még felnőttként is ő marad a központ.
  • Jobb a tanulmányi eredménye, magasabb az intelligenciája, mert sokkal többet foglalkoznak vele otthon.

Az egykeség hátrányai

  • Nyolc-tíz éves koráig sokkal fárasztóbb nevelni, többet kell ugyanis vele játszani, és programokra vinni: nem lehet elvárni tőle, hogy egyedül játsszon.
  • A szülő többet szorong, hiszen a saját szülőségét ezzel az egy gyerekkel kell bizonyítania. Ez hatással van a gyerekre is.
  • Ha a kicsi keveset van gyerektársaságban, óhatatlanul felnőttes, koravén lesz.
  • Az egyke többnyire el van kényeztetve, hiszen mindent megkaphat, és nem kell osztoznia semmin.
  • A sok figyelem, ami korábban olyan kellemes volt, kamaszkorban és felnőttként már kifejezetten idegesítő lehet.

testverek.jpg

Miért csökken a gyerekek száma?

Nem divat az önfeláldozás
Ez az első olyan anyai generáció, amelynek volt elég ideje és szabadsága arra, hogy kipróbálja magát mindenféle szerepben, még a húszas éveiben. Minden szülés újabb hosszú évekre zárja el az anyát a munkától, karriertől, szórakozástól és egyáltalán: a régi életétől.

Értéktelen az anyaság
A gyermekgondozási segély összege jóval alacsonyabb, mint amennyi pénzt az anya korábban keresett. Ráadásul egy olyan élethelyzetben kell a kevesebből gazdálkodni, amikor sokkal több a kiadás. Sok család a babázás első két-három éve alatt valóban elszegényedik, ezért nem mernek újabb gyereket vállalni.

Nincs segítség
Egy gyerek felnevelése csapatmunka, amit egyetlen szülő csak emberfeletti munkával tud elvégezni. Néhány generációval ezelőtt még nem is várták el egy nőtől, hogy egyedül végezze a háztartási munkát, főzzön, mosson, takarítson és vigyázzon a gyerekekre. Ha nincs egy jól mozgósítható nagymama, akkor az anyukának kell mindent elvégeznie, miközben a társadalom elvárja tőle, hogy csinos, szexi, jókedvű, okos, naprakész és kiegyensúlyozott maradjon. A nők egy tekintélyes részének pedig más ambíciója is van, mint a háztartásvezetés – s nem szeretne kettőnél több gyereket vállalni.

A magányosság nyomasztó lehet. A nyüzsgéshez hosszászokott anyukák valódi depresszióba eshetnek, ha fertőző betegség miatt esetleg hetekig a szobába szorulnak a pár hónapos babával, aki még beszélni sem tud, tehát passzív társ.

Több gyereknek nehéz mindent megadni
Bárhogy is igyekszünk, két gyereket már nem lehet úgy kényeztetni, mint egyet. Márpedig a mai társadalom azt várja el a szülőktől, hogy maximálisan elégítsék ki a gyermekük minden igényét.

Állandó programigény
A régi időkben, amikor még egy családban átlagosan hat-nyolc gyermek nevelkedett, senki nem várta el az anyától, hogy játsszon a porontyokkal. Ám a mai anyukákba a társadalom azt sulykolja, hogy a korai fejlesztéssel megalapozhatják a gyermek egész későbbi életét. Babaúszás, babaangol, babajóga és babamatematika, azután valami kreatív fejlesztés – így nemcsak a gyerek lesz estére halálosan fáradt, hanem az anyuka is, aki úgy érzi, ehhez még egyszer se kedve, se ereje.

Félelem a válástól
A család egyre kevésbé jelent biztonságot, hiszen a házasságok fele válással végződik, és a statisztikai hivatal felmérése szerint ma már több gyerek születik élettársi kap csolatban, mint hivatalosan megkötött házasságban. Soha nem volt még olyan nagy a veszélye annak, hogy egy nőnek előbb-utóbb egyedül kell gondoskodnia gyermekéről, mint ma. Ha az ember logikusan végiggondolja, akkor okos és előrelátó döntés, hogy mindez biztonságosabb csupán egyetlen gyerekkel.

Varga Klára
Kapcsolódó írásunk