Az egynyári szerelmek pont attól édesek, hogy nem tartanak örökké. Olyanok, mint a hullócsillagok: megismételhetetlenek és seperc alatt elillannak.
Van, akinek úgy kell az egynyári kaland, mint fogyókúra közben az egy falat édesség. Tudatosan keresi az önbizalom-növelő légyottot, az alkalmi szenvedélyt, és élvezi annak minden kötetlenségét. Más ilyenkor is az igaz szerelmet kutatja, csak épp rossz helyen. És olyan is van, aki nem keres, és mégis talál.
(© pinterest.com)
Ki a szerencsésebb? Mindenki, aki lazán veszi a nyarat, és nincsenek elvárásai. A nyárban az a jó, hogy illatos, édes és mézes, és nem csak a ruhánk, a lelkünk is laza, mert mámor van a levegőben.
Zsuzsának (30) számos nyári kalandja volt. Erős nő ő, aki a szinglilétben pont azt szereti, hogy annyi pasival flörtölhet, amennyivel csak elbír. Egyik sem nagy feladvány – hangoztatja. Nem sokra tartja a férfiakat, inkább csak játszik velük, mint a cica a gombolyaggal, mire azok, a szív törvényei szerint, „beájulnak”. Jó elegyben keveredik benne a női báj és rafinéria. A fiúk jönnek, majd mennek az életében, eddig még egyik mellett sem horgonyzott le.
– Korán kezdtem: alig múltam tizenhét. Egyiptomban nyaraltam a családdal, a húgommal és a szüleimmel. Már az első napokban felfigyeltem egy igen jóképű pultos fiúra. Göndör fekete haja volt, és szépfiús mosolya. Elkezdtünk szemezni, éreztem, hogy én is tetszem neki. Elszökdöstem a szüleim mellől, és a bár felé vettem az irányt. Ő pedig huncutkodva kiszolgált. Mindig megkérdezte, hogy vagyok, milyen a nyaralás. Jobban beszélt angolul, mint én akkoriban. (Neki is feküdtem otthon a nyelvkönyvnek.) Az ötödik napon a partról jöttem be, amikor a szálloda teraszán összetalálkoztunk.
Széles mosollyal rám köszönt, elmondta, hogy épp a pihenőidejét tölti. Kiprovokáltam őt olyan kérdésekkel, hogy nem fáradt-e, nem unatkozik-e, mikor egyedül pihenget. Több se kellett neki.
– Diszkréten rákérdezett, hogy vele tartanék-e. Rábólintottam, mire meginvitált a személyzeti szállásra. Először persze óvatosan körülkémlelte a terepet, majd szólt, hogy jöhetek. A biztonság kedvéért kétszer rázárta az ajtót. Utána, zsupsz, hirtelen nekem esett, belecsókolt a nyakamba, nyelves puszit kért. Utána még háromszor „randiztunk”: két mohó fiatal test fonódott egymásba. Veszélyes játékot űztünk, mert ha kitudódik a légyott, neki az állásába kerül, nekem pedig a szüleimmel kellett volna szembesülnöm, akik jókislánynak neveltek. De pont ettől volt olyan izgalmas és csábító. Az első igazi kalandom volt ez, nyitánya egy soktételes szimfóniának... Rájöttem, hogy valószínűleg a tanító nagynénimre ütöttem, aki az ujja köré tudta csavarni a palikat: minden fürdőhelyen ismerték, mindenhol volt egy kis „liezonja” (így hívta őket).
Melindának (28) a magyar tengernél, a Balatonnál akadt izgalmas kalandja. Éppen nem volt fiúja, de nem is hiányzott neki, éppen ezért kellően elengedett volt. „Sosem lehet tudni, mikor jön szembe az igazi, de addig is éljünk a mának!”, tanácsolja azóta is fiatalabb kolléganőinek. Két másik barátnőjével indult Füredre: három okos és csinos lány... Napközben fürödtek, napoztak, este pedig belevetették magukat az éjszakába.
– Egy bárban ismerkedtem meg Tibivel, meghívott italra. Majd mindnyájan átmentünk a diszkóba. Jól éreztük magunkat, táncoltunk. Éreztem, hogy működik közöttünk a kémia. Kisétáltunk a vízpartra, ott csókolóztunk először. Majd megkérdezte, hogy nem megyek-e fel hozzá. A nővérével és annak barátjával bérelt szállást, de külön lakrésze volt egy közeli apartmanházban. Hezitáltam, kívántam az érintését, de könnyű lánynak se akartam kinézni. Végül győzött a vágy. Útközben a barátnőimnek írtam egy SMS-st, hogy ne várjanak, reggel jövök. Vad éjszakát töltöttünk együtt a fiúval, hajnalban aztán csendben kiosontam. A további napokon is együtt lógtunk, akkor már bemutatott a nővérének. Bejártuk Füredet, megmutatta a reformkori városközpontot, órákat andalogtunk a sétányon, többször is visszatértünk a Jókai-villába, ahol Jókai együtt élt Laborfalvy Rózával, a „bűnösen” kacér, nála jóval idősebb színésznővel. És mikor senki nem volt a szobában, kipróbáltuk az ágyukat...
– Hatalmasakat kacagtunk, ő majdnem leesett, mert kicsi volt az ágy: egy színdarab hősnőjének éreztem magamat. A szívem érzelmes húrokat pengetett, hiába akartam józan maradni, tíz centivel a föld felett jártam, a testem őrjöngött (senki nem csókolt még ilyen vadul). Szóval: szerelembe estem. A barátnőim velem együtt örültek. Már azt tervezgettem, milyen úton-módon fogunk találkozgatni, hisz csak hétvégére tudok majd elszabadulni az irodából. Találkoztunk is vagy három alkalommal Pesten, de nagyon körülményesen ment, mert Tibi, az elfoglalt menedzser alig talált rám időt. Én egy ideig még paráztam, de a nyárral együtt a varázs is elmúlt, valahogy elmosták az őszi esők...
Eszter a horvátországi útjáról mesélt nekünk.
– Tikkasztó hőség volt. Az elviselhetetlennek tűnő kánikulát csak a hűsítő tenger és sok pohár jéghideg koktél tette úgy-ahogy elviselhetővé. Barátnőmmel kettesben nyaraltunk. Ő akkor szakított a barátjával, nekem pedig már egy ideje nem volt senkim. Ó, Sibenik! Azóta is hevesebben ver a szívem, ha meghallom a város nevét: Dalmácia gyöngyszeme, szűk sikátorokkal, erődfalait a velenceiek építették a török visszaszorítására... Azóta sem láttam romantikusabb kisvárost. Három napja pancsikoltunk, és szó szerint senki sem hiányzott – talán pont azért jött Valaki. Este betértünk pizzázni egy kiülős étterembe. Pincérek szaladgáltak, az összest kifiguráztuk, kacarásztunk, egészen addig, míg hátra nem fordultam. Mert akkor megláttam Josipot: egy kisportolt testű, kreol bőrű (fehér ingéből, fekete nadrágjából ítélve) szintén pincért. Mindössze annyit bírtam kinyögni Katinak, hogy nézd, ő ott... Villámcsapás volt.
Azt hiszem, még soha életemben nem láttam olyan jóképű férfit, mint Josip. Próbáltam felvenni vele a szemkontaktust. A következő napon is ugyanoda mentünk vacsira. Kiugrott a szívem a helyéről, amikor Josip odajött hozzánk, hogy felvegye a rendelést. Kedves volt, na meg iszonyúan szexi.
– A vacsora végén két púpozott pohár fagyi landolt az asztalunkon, az enyém alatt kis cetli is lapult. Egy időpont állt rajta, angol nyelven: Nyolckor, a pizzéria előtt. Idiótán mosolyogtam magam elé. Először nem is értettem, csak olvadoztam, mint a fagyi előttem. Kati azt mondta, elkísér a találkozóra. Nem ismerjük ezt a palit, és annyi rosszat hallani. A szívem mélyén éreztem, hogy nem lehet baj. Josip egy szál virággal várt. Kati mindvégig ott volt mögöttünk, de tisztes távolságban. Utólag ezen mindig jót mulatunk. Mint kiderült, Josip már a tengerparton kiszúrt engem, ahol délelőttönként a büfében beugrósként dolgozott. Ez volt az első alkalom, hogy egy külföldit randira hívott. (Hogy ez igaz-e, vagy sem, nem tudom. Azt tudom csak, hogy jól éreztem magam vele.)
– Sokat mesélt magáról, a családjáról, de nem cseréltünk telefonszámot. Az utolsó este egy kedves ajándékkal várt. Egy színes gyöngynyakláncot kaptam tőle, csodás ékszer volt, olyan szép, mint az elmúlt néhány nap. Mielőtt odaadta volna, hozzám hajolt, és megcsókolt. Úgy éreztem egy pillanatra, hogy csak mi ketten vagyunk a sétányon, nekünk csicseregnek a madarak, nekünk morajlik a tenger, csak bennünket simogatnak a lenyugvó nap sugarai... Azóta sem tudom, mi lehetett vele. Nem akartuk folytatni, úgysem lett volna sok értelme. Rám várt a főiskola, neki meg el kellett tartania a beteg szüleit. Ez a néhány nap a romantikáról szólt. Két év telt el azóta, de még mindig hevesebben ver a szívem, ha Sibenikre gondolok. Hogy visszamennék-e újra? Nem. Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba.
(© The Unfold)
Fesztiválszerelem
A fesztiválok is jó alkalmak az ismerkedésre. Gyors románc alakul ki, de hamar ki is pukkan, mint egy lufi. Ezért ne vegyük komolyan! Még akkor se, ha Andi (35) és Laci (37) pont a kivételt képviselik. Egyikük se a nagy őt kereste, meglehet, pont ezért találtak egymásra. Laci a Gömörből érkezett a mátyusföldi fesztiválra, Andi pedig a szomszédból.
– Az első este találkoztunk, közös ismerősökkel boroztuk egy asztalnál. Végül Lacinak mennie kellett, mert a többiek taxit hívtak, a közeli panzióban szálltak meg. Másnap délelőtt aztán Laci megjelent a sátrunk előtt, az egész napot együtt töltöttük. Nem tolakodott, de azért határozott fiú volt, megadta az irányt, hogy merre menjünk: ez irtóra tetszett benne. Este a koncerten egy ballada közben elcsattant az első csók, majd az egész éjjelt átbeszélgettük, -ölelkeztük. Éreztük, hogy itt nem lesz vége! A végén telefonszámot cseréltünk, megígérte, hogy keresni fog. Még haza se értem, de már hívott, hogy hiányzom. Két hét múlva pedig meghívott a Balatonra. Három hónapig működtünk távkapcsolatban, egy-egy hosszú hétvégével. Novemberben már nem bírtuk, hozzám költözött. Áprilisban pedig megkérte a kezem, nyár közepén egybekeltünk. Ennek két éve, azóta a kislányunk is megszületett. Életem egyik legjobb döntése volt a nyári fesztivál, hiszen ennek köszönhetem a szép családomat. Jókor voltam jó helyen.
