Idén lesz 25 éves az István a király című rockopera. Kell-e ennél jobb apropó egy majd egy évig tartó televíziós showműsorhoz? A Társulat című tehetségkutató verseny – amely ezúttal nem a kereskedelmi adók, hanem a közszolgálati tévé (M1) nézettségét növeli – célja a jubileumi előadás szereplőinek összeválogatása.
A tavaly júniustól tartó műsor most érkezett el finiséhez: e sorok írása közben ezer jelentkező közül már csak tizenhatan harcolnak István, Koppány, Laborc, Torda, Gizella, Réka, Sarolt, valamint Táltosasszony szerepéért. És ami számunkra fontos: a legjobb nyolc férfi között ott versenyzik két felvidéki fiatal, a gútai Vadkerti Imre (32) és a nagyszarvai, jelenleg Budapesten élő Derzsi György (35) is.
Jobbra: Derzsi György, balra: Vadkerti Imre
Derzsi György – Karrierje a Komáromi Jókai Színházban kezdődött, majd két évig volt a Győri Nemzeti Színház tagja. Hét éve végzett a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen, két évig a Budapesti Operettszínházzal állt szerződésben. Öt éve szabadúszó. Fontosabb szerepei: Kodály: Székelyfonó (Legény), Berté-Schubert: Három a kislány (Schubert), Donizetti: Szerelmi bájital (Nemorino), Verdi: Othello (Cassio). Tíz éve Budapesten él. Nős, egy gyermek édesapja.
Vadkerti Imre – Civil foglalkozása szobafestő, emellett a Felvidéki Rockszínházban, az érsekújvári Rockszínpadon és a gútai Kisdunamenti Rockszínházban énekel. Saját zenekara is van, a Friends. Gútán él. Nős, három gyermeke van.
– Úgy tudom, már régóta ismeritek egymást...
D. GY.: – 1993-ban, a zselízi rockfesztiválon futottunk össze először. Rögtön egy húron pendültünk...
V. I.: – 1994-ben pedig ismét találkoztunk: a Komáromi Jókai Színház Mária evangéliumában Gyuri Jézust, én pedig Gábriel arkangyalt alakítottam. Most, hogy nap mint nap együtt vagyunk, szorosabbá vált köztünk a barátság.
Az István, a királyt 1983 augusztusában mutatták be, és 1989 végéig telt házzal játszotta a Nemzeti Színház. A rendszerváltás után a színházi bemutatók mellett szabadtéri előadásokon (Népstadion, Szeged, Margitsziget) és külföldön (Dunaszerdahely, Washington, New York, Köln, Csíksomlyó stb.) mutatták be. A legnagyobb magyar lemezsiker. Legkisebb közönsége egy óvodai közösség, a legnagyobb a csíksomlyói, mintegy 500 ezer emberrel.
– Hogy érzitek magatokat a produkcióban?
D. GY.: – Nagyon jó kis társaság verődött össze, a kemény rockzenésztől kezdve a hegedűművészig. Éppen a héten mondta nekünk Novák Péter, hogy 14 éve nem volt ilyen jó csapata. Rivalizálás nincs, hiszen mindenki más karaktert képvisel. Akik kiestek, továbbra is részt vesznek a show-ban – együtt próbálnak velünk. Egy cél lebeg előttünk: szombatról szombatra igényes műsort készíteni.
V. I.: – Kicsit más az itteni mentalitás, mint a felvidéki. Úgy érzem, azért elfogadtuk egymást a többiekkel. Reggeltől estig keményen dolgozunk, segítjük egymást. Az együtt töltött idő, a közös élmények és munka összekovácsolt minket. Még szórakozni is közösen járunk.
– Mi zajlik a kulisszák mögött? Mennyire vagytok kiszolgáltatottak a producereknek? Mondhattok-e nemet?
D. GY.: – A producerekkel is közvetlen a viszonyunk. Általában rugalmasak, de van egy egyezség: dalválasztásunk nem ronthatja a műsor színvonalát. Például: ha mindenki lírai dalt énekelne, unalmas, egysíkú lenne a műsor. Ha látják, hogy valaki a humoros számokkal is boldogul, akkor mese nincs: oda neki az oroszlánt! Ezért kaptam meg a legutóbb a Multimilliomos dzsesszdobost.
V. I.: – A véleményemet mindig szabadon kinyilváníthatom. Hálás vagyok Rosta Máriának, aki produceri szigorúságával gyakran segített rajtam. Külön kiemelném Novák Péter és Károlyi Katalin koreográfusok gondoskodó munkáját.
– Mi a véleményetek a zsűriről? Alföldi Róbert „humorát” például mintha nem mindig díjaznák a fellépők…
D. GY.: – A zsűritagok komoly szakmai múlttal rendelkeznek. Nyolcvan százalékban egyetértek a véleményükkel, és igyekszem megfogadni a tanácsaikat.
– Mennyit próbáltok hetente?
V. I.: – Januártól hét napból hatot... Reggeltől estig. Így elég keveset látom feleségemet és három gyermekemet, Bálintot (13), Bencét (7) és a kis Csengét (2). Ha nagyon fáradt vagyok, ők tartják bennem a lelket – naponta telefonálunk, e-mailezünk. Nagyon hiányoznak.
D. GY.: – Én ebből a szempontból szerencsésebb helyzetben vagyok, hiszen Budapesten élek.
Jó dolog egy-egy fárasztó nap után hazaérkezni kétéves kislányomhoz, Franciskához. A feleségemnek is szüksége van rám, hiszen éppen várandós. Úgy látszik, 2008 a nagy változások éve lesz...
– Melyik szerepre jelöltek titeket?
D. GY: – Engem csak Istvánra, mert hangi adottságaim e szerep dallamaira korlátozódnak. Imit pedig három szerepre is, amelyek közül csak Tordát emlegeti, hiszen ez a szíve csücske. Szerepdöntőink április 12-én, illetve május 10-én lesznek. Akár sikerül megkapnunk a szerepeket, akár nem, úgy érezzük – 24 döntős társunkkal együtt –, hogy mi már nyertünk! Ott vagyunk a legjobb nyolc között. Itt szeretném megköszönni minden felvidékinek, hogy szavaztak ránk.
V. I.: – Mindketten büszkék vagyunk rá, hogy a Felvidéket képviselhetjük.
