Mi leszel, ha nagy leszel?
Színésznő.
Hostomský Anna Fanni (24) Pozsonyban tanulja a mesterséget.
Az a gyerek voltam, aki gimnasztikára, néptáncra, zenére, nyelvórára járt, úsztam, lovagoltam, horgásztam, motorbicikliztem
– Ragaszkodom a falumhoz, Csicsóhoz – kezdi mosolyogva. – Ha két hétnél tovább Pozsonyban kell maradni, már hiányzik. Ilyenkor két-három napra hazamegyek töltődni.
– A színészmesterséggel kitárta előtted a kapuit a fényes nagyvilág... Mégis Csicsó a vonzó?
– A bátyám kilenc éve Prágában él, mégis kéthetente hazajár. A szülői házunk terasza a Dunára néz. A látvány megfizethetetlen. Igaz, először van az ártéri erdő, a szántóföld, csak utána jön a Duna. A keresztapukámnak van egy kis gazdasági udvara állatokkal, azt is nagyon szeretjük. Rengeteg időt töltöttem ott gyermekkoromban.
Csicsó község 30 kilométerre fekszik Komáromtól, kis „világvége”. Egy bájos, nagybetűs falu a töltés mellett, egy igazi természeti gyöngyszemmel, a Lion-tóval. Nem csoda, hogy Hostomský Anna Fanni (24) ragaszkodik a szülőfalujához, semmire le nem váltaná – pedig igencsak különleges körökben mozog, hiszen Pozsonyban tanul színészetet.
– A neved idegen. Biztosan nem sok Hostomský van Csicsón...
– Édesanyám növénytermesztést szeretett volna tanulni Budapesten, de akkoriban oda nem lehetett menni Csehszlovákiából, így Prágában kezdett el tanulni. Apukám is ott tanult, ugyanazon a szakon, így ismerkedtek meg egymással. Ám anyu kijelentette, hogy ő nem költözik, mindenképp Csicsón marad. S mivel nagy volt a szerelem, apukám nem tiltakozott, sőt! Megtanult magyarul, és leköltözött Csicsóra.
– Martin Huba rendező – aki gyakran rendez Komáromban – azt mondta, hogy azóta van szenvedély a szlovák színpadokon, mióta magyar színészek játszanak. Cseh és magyar: két eltérő mentalitás. Kire ütöttél?
– Anyukám hamar robban, van benne szenvedély, s ő az, aki gyorsan elrendezi az elrendezendőket. Apukám nyugodt, inkább halogat, „majd megoldjuk”. Én a kettő keveréke vagyok, nyugisabb, mint az anyu. Viszont mikor az osztálytársaimmal vagyok, érezni, hogy más energiaszinteken mozgok, gyorsabb impulzusokat adok. Ketten vagyunk az osztályban magyarok, és kicsit más érzelmekkel dolgozunk, mint a többiek.
– Hogyan lett belőled színésznő?
– Szavaltam, hegedültem, zongoráztam, gitároztam. A komáromi gimiben a GIMISZ csapatában színészkedtem. Ám nem a színészet volt a gyermekkori álmom. Mégis úgy gondoltam, teszek egy próbát a színművészetivel. A harmadik körig jutottam, így átmentem Pestre médiát és kommunikációt tanulni. Egy év múlva újra felvételiztem, s bár szerettem Pestet, hazajöttem, mert féltem, hogy a cseh nyelv kikopik belőlem. Egy színésznőnél előny, ha több kultúrában tud mozogni. Pozsonyban magas pontszámot értem el, az első helyen végeztem. A cseh nyelvű színészkedéstől még messze állok, ám sok-sok gyakorlással talán az is menne.
– Már betetted a lábad az ajtónyílásba. Mindent vagy semmit! Te is úgy gondolkodsz a színészetről, mint sok színészlegenda?
– Nem vagyok annyira keményfejű. Ha látom, hogy szeretik az emberek, amit csinálok, akkor kitartok mellette. Addig szeretnék színpadon lenni, amíg az boldoggá tesz. Sok mindent fel kell áldozni egy szerep kedvéért: szabadidőt, hobbit, családot, barátokat. Amíg azt fogom érezni, hogy megéri, nincs baj, ám ha egyszer átbillen a mérleg, más útra lépek.
– Hogyan néz ki egy színésztanonc napja?
– Most negyedikes vagyok. Az első két év abból állt, hogy reggel nyolckor bementünk az iskolába, és bent voltunk este kilencig. Vannak elméleti óráink, de nem ülünk otthon a könyv felett... Tanultunk már szlovák nyelvet, beszédtechnikát, kiejtést, fél évig klasszikus balettet, néptáncot és társas táncot, a harmadik évben pedig világszínház-történelmet és szlovák színháztörténelmet. Az ötödik évben még majd pszichológiát hallgatunk. Pluszban megkövetelik, hogy olvasottak legyünk. Minden fontos könyvet el kell olvasni. Főleg azonban színészmesterség-óráink vannak. Ezek általában három órán át tartanak, de rengeteget készülünk rájuk. A leckébe feladott jeleneteket gyakoroljuk, ezért van az, hogy este kilencig bent vagyunk a suliban. Hétfőtől péntekig tart az oktatás, és ha kell, a hétvégét is bent töltjük. A színészképzés kifejezetten gyakorlati képzés. Ha mindent sikeresen elvégzünk, akkor a diploma megszerzése után „Magister art” titulust kapunk.
– Budapesten is gyakorlatközpontú az oktatás?
– Úgy tudom, még ennél is nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyakorlatra. A diákok ott többet kommunikálnak az osztályfőnökükkel. Ha jól tudom, egész éjjel próbálhatnak. Nálunk este kilenckor bezárják a házat.
Tinikoromban még zenekarom is volt
– Melyik a kedvenc színdarabod?
– Az első évben nem dolgoztunk szöveggel, néma jeleneteket játszottunk. A második évben már kaptunk párbeszédeket. Egy dialógusrészleten körülbelül fél évig dolgozunk. Harmadikban ismerkedtünk csak meg a színházi darabokkal. Eddig összesen öt színdarabon dolgoztunk. Ezek közül a kedvencem az utolsó volt, David Harrower skót író Kés a tyúkban című darabja. Az előadás premierje a tulajdonképpeni vizsga. Ilyenkor az egész évi munkánkat osztályozzák. Ezek az előadások nyilvánosak, és a vizsga után szerepelnek a Lab Színház programjában. A Kés a tyúkban skót falusi környezetben játszódik, ahol babonák vannak, és a falu népe csúnyán kiutálja azt, aki kilóg. A főszereplő itt él a férjével, akire felnéz. Majd hirtelen találkozik egy teljesen más emberrel, a falu szélén élő, kitagadott molnárral. A színdarab bemutatja, hogyan változik a lány jelleme. Ezért szeretem.
– Melyik műfaj áll hozzád a legközelebb?
– A karakterek érdekelnek. Szeretem, ha érdekes karaktert alakíthatok, inkább a jellemfejlődésre figyelek, mintsem a történetre.
– Mennyi időre van szükséged a szöveged elsajátításához?
– Körülbelül 10 olvasópróba után már nagyjából tudom a szöveget. Ez két hét gyakorlást jelent.
Van egy családi pálinkafőző vállalkozásunk, ezért kitanultam a pálinkafőzést. Szeretek több lábon állni, minél többet megismerni a körülöttem lévő csodálatos világból...
– Mi a tapasztalatod, a nézők mire figyelnek?
– Mindig azt hiszem, hogy ők is ugyanúgy néznek egy darabot, mint én. Majd a premier utáni beszélgetésekből rájövök, hogy mégsem. Sokszor olyanokat mondanak, amiket én észre sem veszek. Ám nem biztos, hogy ez baj.
– Az iskola mellett a Komáromi Jókai Színháznál kaptál lehetőséget, hogy színpadra állj...
– Tavaly szerepeltem náluk először a Napfoltok című darabban. A komáromi színház igazgatója, Tóth Tibor keresett meg bennünket, és szereplési lehetőséget kínált számunkra egy egyetemistákat összegyűjtő darabban. Ez volt a Napfoltok. Ezenkívül a Bolha a fülben és a Szeretkezz, ne háborúzz című színdarabokban is kaptam szerepet. Igazi rendezőkkel, igazi társulattal nagyszínpadon játszani – hatalmas élmény lesz!
Szlávik Cyntia
