Sokan erőszakosnak képzelik a feministákat. Végül is mi ellen lázadnak? – kérdezi sok férfi. Hiszen ma a nők éppúgy tanulhatnak, dolgozhatnak, sőt, félreléphetnek, mint a férfiak. Akkor mit szeretnének elérni napjaink feministái?
A nők és lányok ma arra panaszkodnak, hogy mások lettek a férfiak. Nincs már udvarlás, a randi sem a régi, a férfi, ha nem is akar rögtön az első alkalommal ágyba bújni, a második alkalommal már kezdi az ostromot. Igaz ez, valóban ők változtak meg?
Bár a házaspár mindkét tagja dolgozik, a háztartást nagyrészt még mindig a nő vezeti, és ő gondoskodik a gyerekek neveléséről is – miközben a férfi saját kedve szerint tölti a szabadidejét. A lusta férj jelensége tehát ma is általános és aktuális probléma.
Dobjuk sutba előítéleteinket! A kilencvenes évek feminizmusa ugyanis azt mondja: Olyan életet válassz magadnak, amilyet akarsz! Minden gondolkodó nő akarva-akaratlanul is feminista.
A nők sokszor elrontják. Azt mondják, hogy nem győzik a sok feladatot, s a férj semmiben sem segít... A férj az elején még segítene is, csakhogy a feleség már leszoktatta, elvadította a konyhától is...
Mi értelme van, ha egy nő küzd a feminizmus ellen? Tehát azok ellen, akik az ő jogaiért harcolnak mert ilyesmire is látunk példát manapság. Sajnos, a nők jó része sokszor még a saját érdekeit sem ismeri fel.
A járvány hatásait mindannyian érezzük, ám elsősorban a nők számára jelentenek többletfeladatot. De vajon mennyit bír el egy nő? S hol vannak mindeközben a férfiak?
"Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. "