A nők és lányok ma arra panaszkodnak, hogy mások lettek a férfiak. Nincs már udvarlás, a randi sem a régi, a férfi, ha nem is akar rögtön az első alkalommal ágyba bújni, a második alkalommal már kezdi az ostromot. Igaz ez, valóban ők változtak meg?
Bár a házaspár mindkét tagja dolgozik, a háztartást nagyrészt még mindig a nő vezeti, és ő gondoskodik a gyerekek neveléséről is – miközben a férfi saját kedve szerint tölti a szabadidejét. A lusta férj jelensége tehát ma is általános és aktuális probléma.
Dobjuk sutba előítéleteinket! A kilencvenes évek feminizmusa ugyanis azt mondja: Olyan életet válassz magadnak, amilyet akarsz! Minden gondolkodó nő akarva-akaratlanul is feminista.
A nők sokszor elrontják. Azt mondják, hogy nem győzik a sok feladatot, s a férj semmiben sem segít... A férj az elején még segítene is, csakhogy a feleség már leszoktatta, elvadította a konyhától is...
Mi értelme van, ha egy nő küzd a feminizmus ellen? Tehát azok ellen, akik az ő jogaiért harcolnak mert ilyesmire is látunk példát manapság. Sajnos, a nők jó része sokszor még a saját érdekeit sem ismeri fel.
A járvány hatásait mindannyian érezzük, ám elsősorban a nők számára jelentenek többletfeladatot. De vajon mennyit bír el egy nő? S hol vannak mindeközben a férfiak?
Vannak dolgok, melyeket könnyebb a szőnyeg alá söpörni, mintsem szembenézni velük. A nők és a gyermekek esélyegyenlőségével foglalkozó új bizottság célja, hogy az eddig agyonhallgatott, nőket érintő témák bekerüljenek a köztudatba. Az elnöknővel, Bolemant Lillával beszélgettünk.
"Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinnék benne, magam tenném
lehetetlenné. Oly bűn, melyre nincsen föloldozás. Csak a hit teheti lehetségessé."