Olvasóink kérdése: Hol vannak a filmekben látott apák, aki megoldják a kétismeretlenű egyenleteket, szombaton fonott kalácsot sütnek, vasárnap pedig piknikezni viszik a családot? Válaszunk: Hol vannak? Lehet, hogy nálunk, otthon!
Nekünk gyerekkorunkban nem volt ilyen szerencsénk. A mi apukánk folyton a garázsban bütykölt, vagy a kamrában fúrt-faragott. A napi munkákat anyu végezte. A matekpélda fölött tanácstalanul álldogált virágos kötényében, de este még megstoppolta a zoknikat, és vacsora után felmosta a konyhát. Mi, mai nők nem hordunk kötényt. Valahogy a férjek sem töltik a délutánt a kamrában. Tökéletes apát szeretnénk a gyerekeinknek? A változtatást magunkon kezdjük! Előbb azonban soroljuk be magunkat az alábbi kategóriák valamelyikébe.
A gondoskodó
A háztartás minden gondja az ő vállára nehezedik. A férj jól keres, az asszony a háztartást vezeti, neveli a gyerekeket. A villanykörtét nem cseréli ki, mert az már aztán VALÓBAN férfimunka. A szemetet a nő viszi le, a havat is ő söpri el a ház előtt – a férj fáradtan jár haza.
Valószínű, hogy édesanyja és anyósa is ugyanezt tette. A „gondoskodó” csak tökéletesítette a módszereiket. Mit is hangoztattak a mamák? „Egy férfi nem tud úgy gondoskodni a gyerekekről, mint én!” Ezt gondolja a „gondoskodó” is, ezért a férjének fogalma sincs, melyik szekrényben vannak a gyerekek holmijai, és azt sem tudja, mikor ér véget a napközi. Ráadásul az asszony úgy érzi, ha a gyerekek az apjukkal vannak, akkor veszélyben vannak. Megfáznak, leesnek a mászókáról. Jó esetben. Ne csodálkozzon hát, ha minden munkát magának kell elvégeznie.
A katonás
Pontosan tudja, hol van a szerszámosláda és a videó használati utasítása. Nagy igényeket támaszt magával és a férjével szemben is. Mindenről megvan a véleménye, és ebből nehezen enged. Ha a férj jóban akar lenni vele, alkalmazkodnia kell. A szabadságot és a hétvégeket mindig együtt töltik, a programot legtöbbször az asszony határozza meg. Pontosan elosztja az otthoni teendőket, megszabja a szerepeket – a férj takarít, ő meg bevásárol.
Ennek a családmodellnek általában egy hibája van: túl nagyok az asszony elvárásai. Bár ma már egyre több férfi értékeli az asszony kvalitásait, sokan vannak, akik félnek az „ideális férj” szerepkörétől. Nem akarnak „leg”-ek lenni, mert ilyen kapcsolatban nem könnyű az élet. Azonkívül idővel a férj egyre inkább elveszíti önállóságát, és az asszony értékrendjének függvényévé válik.
Az amatőr pszichológus
Szereti hallani, hogy a kávéházban mit beszélnek a szomszéd asztalnál. Talán elcsíp valamilyen érdekes hírt vagy okos tanácsot. Kész pszichológus, a barátnőinek mindenben tud tanácsot adni, maga azonban sokáig habozik, nehezen hoz döntést. A férje hasonlít rá ebben. Az asszony sokszor nem is sejti, mire gondol a férje, és puszta tapintatból nem érdeklődik felőle. Akkor fog szemrehányást tenni magának, amikor a gyerekek felnőnek, hogy miért nem túrázott velük a hegyekben, miért nem kajakozott velük. Mert azt hitte, hogy ez a férjét nem érdekelné. A férj pedig ott fog ülni mellette, és ugyanezt fogja gondolni.
Tanácsunk: Legyen modernebb!
Ma már sok minden nincs úgy, mint régen. Külföldön a férfiaknak szóló újságok már régen nem csak a szexről, az autókról és az egzotikus tájakról írnak. Az angol Men’s Health című magazin például apasági rovatot nyitott. Tanácsokkal szolgál a férfiaknak, gyakorlati útmutatásokat ad ahhoz, hogyan bánjanak a gyerekeikkel. Ma már nem sikk, ha egy férfi nem tudja pelenkázni a kisbabát. Egyszerűen tudnia kell. Több új felmérés szerint a férfiak legalább olyan ügyesen bánnak a csecsemőkkel, mint a nők.
Nagyot téved az a nő, amelyik még mindig azt hiszi, hogy egy kisgyerek őnélküle nem létezhet, hogy ő tud a legjobban gondoskodni róla, vagy ha azt gondolja, hogy a férfiakat nem érdekli a gyereknevelés. Talán meggyőzi az amerikai tudósok egy úttörő tanulmánya. A kutatók tíz éven át figyelemmel követték azokat a gyermekes családokat, amelyekben az anya jól fizetett állása miatt a férj vette át a gondozó szerepét. A gyerekek kétéves korukban sokkal előbbre jártak a fejlődésben, mint kortársaik, nyolcéves korukban pedig a legtöbbjük már növényeket ápolt vagy állatokról gondoskodott.
Nem az volt a helyzet, mint általában, amikor a gyerek állatkát kap, de a szülő gondoskodik róla. Ezek a gyerekek már maguk ültették át a növényeket, az állatokat rendszeresen etették és sétálni vitték. Szeretettel gondoskodtak fiatalabb testvérükről is, ami főleg a fiúk esetében meglehetősen szokatlan. Úgy tetszik, a férfiak nevelése jót tesz a gyerekeknek.
Az első lépés
Bármit gondol is a mama vagy az anyós, ma már megszokott az ilyen kijelentés: „Drágám, a csütörtök mindig az enyém. Nem leszek se veled, se a gyerekekkel.” Vannak olyan férfiak is, akik maguk szerveznek programot túlságosan gondoskodó feleségüknek. Felismerték, hogy ez mindenki számára hasznos. Nem könnyű megszelídíteni a bennünk lakó tábornokot. Kezdjük el egy egyszerű megállapítással: Nem biztos, hogy neki is jó, ami nekem jó. Hagyjuk, hogy ezen a hétvégén a férj állítsa össze a programot. Lehet, hogy nem várlátogatásról álmodik, hanem a kertibútor-kiállítást akarja megnézni. „Építenék egy kis kerti házat a gyerekeknek, mit szólsz hozzá?”
Az amatőr pszichológus épp ellenkezőleg – felejtse el az örökös empátiát. Neki is szabad azt mondani: fáradt vagyok, dühös vagyok, rosszkedvű vagyok. A férje nem fogja leharapni az orrát. Inkább nyissanak ki egy üveg bort, és beszélgessenek. Talán arra a megállapításra jutnak, hogy nem a szokásos szülőlátogatás lehet az egyedüli program minden hétvégén.
Milyenek a fordulat utáni férfiak?
Mennyiben másak a mai harminc- és negyvenéves apák?
Nem akarnak olyanok lenni, amilyenek az ő apáik voltak, nem akarják a család irányítását egyedül a feleségre hagyni. Épp ellenkezőleg. A társadalmi megítélés is ilyen irányban változik. A férfi nem lesz kevésbé férfias, ha gondoskodó, és kimutatja, hogy fontos neki a család.
Mit várhatunk el a férfiaktól?
A két szülő egészítse ki egymást a család működtetésében. Szükség esetén tudják helyettesíteni egymást. Minden héten egy napot a férfi gondoskodjon a gyerekekről. Ez az anyának kétszeresen is jó: lesz egy szabadabb napja, másrészt a férfi rájön, milyen nehéz munka a gyerekkel való foglalkozás és a háztartás vezetése, és értékelni fogja a nő munkáját.
Ki bánik ügyesebben a gyerekekkel?
Nem így kell feltenni a kérdést. A férfiak általában többet játszanak a gyerekekkel. Határozottan gyakrabban kísérleteznek új dolgokkal, nagyobb kockázatokat vállalnak és visznek bele a foglalkozásokba. Az apa általában arra biztatja a gyerekeit, hogy vágjanak bele valami újba. Felnőttkorukban a gyerekekben éppen emiatt nagyobb a vállalkozószellem – mernek akarni, és érvényesíteni tudják az akaratukat.
