Néha elcsodálkozom, mikor igaz történetet hallok. Ez nem lehet igaz! – csóválom a fejem, mert úgy érzem, ilyesmi csak a regényekben fordulhat elő. Aztán megértem: ez nem könyv. Ez a valóság.
Évi némán ül a fotelben, maga alá húzott lábbal. Arcán, vállán és karján bab nagyságú kelések. Hat éve nem gyógyulnak be a sebei. Azóta nem tud arról beszélni, ami vele történt. Helyette édesanyja meséli, hogyan ment a szeme előtt tönkre a lánya. Egy gyönyörű, hatéves kislány szalad be az ebédlőbe, kedvesen, jókedvűen. Évi végre elmosolyodik, arca megszépül.
Egy verőfényes nyári napon kezdődött: ekkor ismerkedett össze Évi Pistivel. Hamarosan egymásba szerettek. Pontosabban az akkor 24 éves Évi gyorsan belezúgott a jóképű, 29 éves srácba. Pistinek nem volt nehéz dolga, hiszen ő volt Évi életében az első. Kedves volt és figyelmes, hamarosan az egész család megkedvelte. A végén már Éviéknél töltötte a hétvégét – péntek estétől egészen hétfő hajnalig, mert korán indult munkába. Mindig rendes volt, túlságosan is.
– Hiába kérleltem, üljünk be valahova, igyunk meg valamit, nem akart. Azt gondoltam, otthon ülő típus – mondja Évi.
– Nekem viszont rossz előérzetem volt – veszi át a szót Ica néni, Évi édesanyja. – Állandóan ott motoszkált a fejemben: ez a fiú nem szereti őszintén a lányomat. De nem akartam elrontani Évi örömét.
Hamar megvolt az eljegyzés, és nemsokára megtartották az esküvőt. Mindkettőt 13-án, mert ez volt Pisti szerencseszáma.
– Soha el nem felejtem – meséli Ica néni. – Az esküvő másnapján ott üldögéltünk a rokonokkal a konyhában. Egyszerre csak hallom, hogy csapódik az ajtó. Pisti, ez a rendes fiú, elment a kocsmába sörre! Haza sem jött, csak késő éjjel. A következő héten pedig megállt az ablak előtt, és közölte Évivel, hogy a függönyök innen eltűnnek, mert neki nem tetszenek... Persze a függönyök maradtak, mégiscsak az én lakásomról volt szó. Magának majd olyat vesz, amilyet akar! Ettől kezdve mindennap eljárt kocsmázni. Este hattól éjfélig. Igazi pálfordulás volt. És nemcsak ivott, kártyázott is! Ez volt az igazi szenvedélye. Két zöldséges ládában tartotta a kártyáit és a kártyás könyveit. Ha kérleltük, durván odavágta: Nekem úgy kell a kártya, mint a papnak a miatyánk! A végén az anyjáéktól hordta át az ötvenkét fokos pálinkát. Fél litert megivott este hattól éjjel tizenegyig. Naponta. A franciaágyon szétterítette a kártyákat, és egyedül játszott. Egyik kezében a pálinkásüveg, a másikban a kártya.
– Nemegyszer eltűnt pénteken – mondja Évi. – Ilyenkor az egész hétvégét végigaggódtam. Kedden aztán könnyek között felhívtam az anyósomat: tudja-e, hol van? Elment Pozsonyba dolgozni, jó helyen van, nem kell őt kalitkába zárni, felelte. Nemegyszer sírva jöttem haza tőlük. Mert hétvégenként sokszor náluk aludtunk. És Pisti mindig elment a haverjaival, én meg ott maradtam az anyósommal, aki a tyúkokkal járt lefeküdni. Az anyósom csak annyit mondott: nem ülhet mindig a szoknyámon.
– Itthon rossz volt rájuk nézni – veszi át a szót az anya. – Évi a rekamié egyik felén, Pisti a másikon. Nagyon sajnáltam a lányomat. Nem értettem, miért. Miért vette el, ha soha nem szerette?! Évi szenvedett. Az is bántotta, hogy Pisti nem akart dolgozni. Én tartottam el őket. Volt valami balesete, és azt állította, hogy hátgerincfájdalmai vannak. Három hónapnál tovább sehol sem bírta, pedig ügyes keze van, kőműves a szakmája. Másfél év alatt öt helyen volt alkalmazásban. Kiderült, hogy már mikor udvarolt, akkor se a munkába, hanem az anyjához sietett. Egész nap csak heverészett, estefelé aztán fogta magát, és elment a kocsmába. Ha dolgozott is, csak 2000 koronát adott haza. Egyszer Évi megnézte a kabátzsebét, és megtalálta a fizetési szalagját. Kiderült, hogy kilencezer koronát keres! Így ment, míg nyugdíjba nem vonultam, Évi pedig terhes lett. Osztottam, szoroztam, s arra jutottam, hogy eladom a háromszobás lakást, és veszünk helyette egy kétszobásat és egy egyszobásat. Na, ezen sértődött meg Pisti! Mert ha különmennek, akkor neki kellett volna eltartani a családját. Nem akart költözni, odavágta Évinek: Én akármikor hazamehetek, te meg vegyél ki szobát egy hotelben! Ezzel összepakolt és elment. Itt hagyta a terhes lányom.
Ekkor Évi még megszakíthatta volna a terhességet. De ő meg akarta szülni a gyereket.
– Tudtam, hogy itt titok van. Sötét titok – mondja Évi. – Három hónapos terhes voltam, mikor egy kis noteszt találtam a fiókjában. A kalandjait írta le benne. A kalandjait, amelyekben a kedvesei férfiak voltak. Pisti homoszexuális! A házasságunk csak alibi volt, szerelmünk pedig hazugság! Aznap éjjel a gyönyörű, tiszta bőrömön hatalmas kelések támadtak – szinte az egész felsőtestemet elborították. Márciust írtunk, be kellett feküdnöm a kórházba, júliusban pedig megszületett a lányom. Siettették a szülést, mert a vérnyomásom 120/180 volt, és csak kúszott feljebb.
Azt mondta az orvos: ha így folytatom, vagy a mama, vagy a baba kap infarktust. A kislányom szívbillentyűzavarokkal született. Kétszer műtötték: két- és négyéves korában. Hála istennek, azóta rendben van!
– Pistit nem érdekli a gyerek – folytatja Ica néni. – Mikor Zsuzsika megszületett, küldtünk neki értesítőt. Erre elment a kórházba, és az ablakon keresztül megnézte! Majd odavágta: minek küldtünk értesítőt, hiszen összetépte. Az anyját sem érdekelte, hogy unokája született. És a testvéreit, és azoknak a feleségeit sem. Senki nem nézte meg Zsuzsikát. Úgy bántak vele, mint egy zabigyerekkel, pedig hát Évi akkor még törvényes felesége volt Pistinek. Aztán tavaly váratlanul, mindenféle előzetes bejelentkezés nélkül bekopogtatott az egyik testvére. Hoztak Zsuzsikának minden földi jót, csokoládét, banánt, cukorkát – és mellé bemutattak egy víztisztító berendezést. Azt akarták, én is áruljam. Kidobtam őket.
Pisti idén májusban találkozott utoljára gyermeke anyjával. A bíróságon. Határozottan kijelentette, hogy nem kér láthatást. És Évi csak ül, ül a fotelben, lábait maga alá húzza. Tele van fájdalommal. Nem harcol, csak érez, de azt nagyon mélyen. Változtatni és változni kéne – csakhogy Évi nem képes a változásra. Harmincéves, az évek szállnak. De ő még mindig képtelen barátkozni, képtelen újra kezdeni.
És Pisti? Ő jól van. Él és virul. „Új életet” kezdett: élettársa van. Egy ötvenöt éves nő...
