Ha egy nőbeteg laboratóriumi eredményei közt felbukkannak a vérszegénységet (anémiát) bizonyító értékek – esetleg kiegészítve az ún. szérumvas alacsonyabb szintjével –, az orvos figyelme azonnal a női nemi szervek állapota felé fordul. Ez érthető, hiszen az anémia oka gyakran a havivérzés rendellenességeivel függ össze.
Ám gyakran az alapos nőgyógyászati vizsgálat nem talál kóros elváltozást, így a vérszegénység oka rejtve marad. A vérszegénységnek ilyen oka lehet az akár évekig nem felismert gluténérzékenység.
Közismert, hogy az elfogyasztott (megemésztett) ételben található tápanyagok felszívódása (azaz vérbe kerülése) nagyrészt a vékonybélben történik. A felszívódást (abszorpciót) a bélbolyhok igen nagy felülete teszi lehetővé. Ha e bélbolyhok működése csökken, malabszorpció (rossz felszívódás) jön létre. Ennek a felszívódási zavarnak egyik gyakori oka a gluténérzékenység (allergia).
Ez a betegség korábban a coeliakia (cöliákia) nevet viselte. A görög „koiliakosz” emésztéskor szenvedő beteget jelentett. Később, felismerve, hogy a liszttartalmú ételek okoznak panaszokat, lisztérzékenység lett a kór neve. S amikor kiderült, hogy az emésztési zavar létrejöttében a gabonafélék fehérjéjének, a gluténnak (sikér) van kulcsszerepe, azóta „glutén okozta bélbetegség” (enteropatia) a neve.
Azért időztünk el a megnevezések kialakulásánál, mert ezek jelzik, hogy a fő kiváltó ok még mindig ismeretlen (erre utal a -patia szó). Ma az autoimmun betegségek közé soroljuk, azaz olyan betegség, melyet a test saját anyagaival szemben beálló immunválasz idéz elő.
Ez esetben testünk a glutén hatására autoimmun reakciót indít el, amely a bélbolyhok ellen irányul. Ha ez az autoimmun folyamat, az autoantitestek kialakulása felismerés nélkül marad, a bélbolyhok sorvadása jön létre, ami felszívódási zavart okozhat. Ennek tünetei: hasi puffadás, fájdalom, hasmenés, „zsíros” széklet.
S bár a gluténallergia rendszerint már csecsemőkorban, a gluténnal való első találkozás idején alakul ki, ma már bizonyított, hogy a glutén okozta bélzavar az élet folyamán bármikor, akár idős korban is manifesztálódhat. S az is bizonyított tényként szerepel, hogy öröklődő betegségről van szó (pl. anya és lánya is szenvedhet tőle). A gluténallergia akár a lakosság tíz százalékánál is előfordulhat.
S mivel a normális vérképzéshez vasra is szüksége van a szervezetnek, e betegségben a vas felszívódása is csökkenhet, ezért alakulhat ki a más okkal – menstruáció – nem magyarázható vérszegénység. A gluténallergia ma már könnyebben felismerhető a vérből kimutatható autoantitestek emelkedett szintjének kimutatásával. A végső diagnózist a bélbolyhokból vett minta (autopszia) mikroszkóp alatti, szövettani vizsgálata adhatja meg.
A gluténérzékenységben szenvedő beteg kezelése a gasztroenterológus feladata. Ő szabja meg – a diétával foglalkozó szakemberek bevonásával – a beteget panaszaitól megszabadító gluténmentes diétát. A gluténmentes étrend hatására bekövetkezett javulás bizonyítja a gluténallergia meglétét a beteg szervezetében.
