Az egyes kultúrák között nagy különbségek lehetnek, mondjuk gyakran. Mit jelent ez? Képzeljük el, hogy egy időgép lehetővé teszi számunkra, hogy visszautazzunk az ókori Athénba.
Egy jómódú athéni polgár házában fogunk vendégeskedni. Kis idő múlva a bor megereszti a nyelvünket, és vendéglátónk szerelmi életéről kezdünk kérdezősködni. Ha a feleségéről érdeklődünk – különösen, ha név szerint is megemlítjük az asszonyt –, néhány fogunk is bánhatja az indiszkrét tapogatózást. Egy tisztességes athéni polgár ugyanis még a házába látogató barátnak sem engedte meg, hogy találkozzon a hitvesével, akit egyszerűen csak „feleségemnek” nevezett. Ha egy meleg barátunkat említjük neki, nem fog érteni semmit. Az ókori görögök nem tettek különbséget a heteroszexualitás és a homoszexualitás között.
(© John William Godward festménye, 1904)
Elfogadottnak számított, ha egy idősebb férfinak kapcsolata volt egy suhanccal (hiszen egy öreg annyi jóra, szépre megtaníthatja a fiatal fiút, vallották). Ha a férfiasságról kezdünk el beszélgetni, szintén értetlenkedni fognak. A női skalpok mértéktelen gyűjtése nem a férfiasság jele volt az ókori görögöknél, mint a mi kultúránkban, inkább szexuális kicsapongásnak számított. Ami a görögök szerint elsősorban – a nőket jellemezte. Hihetetlen kulturális különbségek.
Az athéni kényszerházasság
Athénban a házasságot különválasztották a szerelemtől. A házasság biztosította az örököst, s elsősorban vagyoni ügyletnek számított. Különösen igaz volt ez Periklész korában, ugyanis a neves államférfi törvényei értelmében csak azok lehettek a polisz állampolgárai, akiknek mindkét szülője athéni volt. A feleség egyetlen feladata az volt, hogy biztosítsa a nemzetség folytonosságát és fennmaradását, hogy szorgos kis athéni polgárokat szüljön. A szerelmet másokkal intézték a férjek.
Az athéni arisztokrácia asszonyai fiatalon, 13-15 évesen mentek férjhez, s akkor örvendtek megbecsülésnek, ha csendesek és észrevétlenek maradtak.
Már nevelésük során is arra törekedtek, hogy a lány – Xenophón szavaival élve – a „lehető legkevesebbet lássa, a lehető legkevesebbet hallja, és legkevesebbet kérdezősködjék”. A lányok a szülői házban elsajátították a gyermeknevelés, valamint a háztartási ismeretek alapjait, így felkészülten léphettek át új, asszonyi életükbe.
A feleségek elzártan éltek a ház nők számára kialakított lakrészében, a günaikeionban. Nem ettek, és nem aludtak együtt a férjükkel, és mivel – fura neveltetésükből adódóan – teljesen műveletlenek voltak, a házastársak közötti beszélgetések is ritkának számítottak. Egy férfi életében általában nem a feleség volt az egyetlen nő, akivel szexuálisan érintkezett. Az asszonyok olykor kénytelenek voltak megosztani otthonaikat férjük szeretőivel. Az asszony nemigen szólhatott bele, mi történik az andrónban, vagyis a férfiak házrészében.
Bár a törvények értelmében a feleségek nem mehettek el otthonról, és nem beszélhettek idegenekkel, azért gyakran meglátogatták szomszédasszonyaikat, temetéseken vettek részt, és olykor még szüléseknél is segédkeztek. A férfiak részére szervezett közösségi eseményeken viszont a nők számára tilos volt a megjelenés.
Ezért aztán a nők is megszervezték saját ünnepségeiket, amelyekből viszont a férfiakat zárták ki. A kevésbé jómódú férfiak feleségei valamelyest nagyobb mozgástérrel rendelkeztek, ugyanis kijárhattak vízért a kutakhoz, árulhatták kézműves termékeiket, illetve terményeiket.
Spártai ifjak Edgar Degas képén
Menyasszonyszöktetés Spártában
Spártában a nők sokkal szabadabban élhettek, mint a többi görög városállamban. A lányok ugyanolyan nevelésben részesültek, mint a fiúk: a különböző atlétikai számok (birkózás, futás) gyakorlása mellett az éneklés és a tánc fortélyait is elsajátították. Általában meztelenül gyakorlatoztak, és a hétköznapok során is kihívóbban öltözködtek, mint az athéni nők.
A férfiak, akik már gyerekkoruktól katonai barakkokban laktak, 20 éves koruk körül házasodtak, ám ezután még 10 évet kellett várniuk, hogy elhagyhassák a laktanyát, és valóban a feleségükkel élhessenek. A házasság a menyasszony megszöktetésével kezdődött, a nászéjszaka elhálása után azonban a férj visszatért a laktanyába. Csak a legnagyobb titokban találkozhattak ismét: a férjnek sötét éjszakában kellett kiszöknie, ha látni akarta feleségét. Az indoklás szerint a szigorú korlátozásra azért volt szükség, hogy a katonák gyakorolhassák az önmegtartóztatás erényét. Sőt, az elzárás következtében a nemi vágyuk is fokozódott, ami erős és egészséges utódok nemzéséhez segítette őket. Amennyiben a felettese rajtakapta a szabályszegő férfit a szökésen, példásan megbüntethette.
A korabeli görögök úgy tartották, hogy a nőknek a férfiaknál jóval nagyobb a szexuális étvágyuk, ezért nehezen tudnak uralkodni ösztöneiken. Mindez persze arra volt jó, hogy megindokolják azt a sok igazságtalanságot, amit a nők ellen elkövettek.
Az asszonyok a külvilágtól hermetikusan elzárva éltek, mégis gyakran követtek el házasságtörést. (Amin nem is lehet csodálkozni, ám a görög férfiak felettébb csodálkoztak rajta.) A felszarvazott férj nemigen viselte el a megcsalást. Az athéni törvények lehetővé tették, hogy a megcsalt férfi büntetlenül megölje felesége szeretőjét, a hűtlen asszony pedig nem vehetett részt vallási ünnepeken. Sőt, nem szépítkezhetett, és még azt is megtiltották neki, hogy templomba járjon.
Bezzeg a férj! Az bármikor elválhatott feleségétől, és lehetősége volt egy másik férfinak felajánlani az asszonyt, annak beleegyezése nélkül. A női jogok ebben a tekintetben is csorbát szenvedtek, a nők ugyanis csak egy rokon közvetítésével – rossz bánásmódra hivatkozhatva – kezdeményezhették a válást. A gyerekek pedig minden esetben apai gyámság alatt maradtak.
A gyönyörök kertje – a prostitúció
„A hetérákat a gyönyör miatt tartjuk, az ágyasokat, hogy kiszolgálják napi szükségleteinket, a feleségeket pedig azért, hogy törvényes gyereket szüljenek nekünk, és hű házvezetőink legyenek” – kategorizálta a nőket Démoszthenész az i.e. 4. században. Mivel a görög férfi a feleségét nem tekintette testi-lelki társnak, a boldogság forrását máshol kereste. Hogy felhorgadó nemi vágyát kielégítse, a pórnéphez fordult: közönséges prostituáltak szolgáltatását vette igénybe.
A legtöbb esetben még görögül sem beszélő, rabszolgasorban tengődő örömlányok általában a férfi kerítők alkalmazásában álltak. Ám egy gazdag hetéra is irányíthatta őket. Általános gyakorlat volt, hogy a kiöregedett, netán elszegényedett anya a „családi vállalkozás” keretén belül lányait is megtanította a mesterség fortélyaira.
A szümposzionok (lakomák) állandó vendégeinek számítottak a művelt luxusprostituáltak, a hetérák. Örömlányokat futtató vállalkozóktól bérelték ki őket egy-egy éjszakára – és tánccal, szavalással, hangszeres zenével, valamint szellemes beszélgetésekkel mulattatták a férfitársaságokat. Sokan közülük ünnepelt hírességek voltak. Rhodópisz, Laisz vagy a Praxitelész Aphrodité-szobrához modellt ülő Phrüné az ókori Görögország legismertebb személyiségei közé tartozott.
A férjek az örömlányok szolgáltatásait olykor nem csak egy-egy éjszakára vették igénybe. Gyakori volt, hogy ágyast (pallakét) tartottak, akit házasságkötés nélkül maguk mellé vehettek a háztartásba. A kapcsolatból származó gyerekek nem lehettek athéni állampolgárok, ugyanis a pallakék általában a bevándorlók közül kerültek ki. Az egyetlen kivételt Periklész kivételezett szeretője, Aszpaszia jelentette. A rendkívül csinos és szellemes, milétoszi születésű ágyas olyan politikai befolyásra tett szert Athénban, hogy Periklésztől született fiát teljes jogú athéni polgárrá avatták.
Egy másik út – homoszexualitás görög módra
Mivel a legtöbb férfinak nem volt lehetősége megfizetni a hetérák szolgáltatásait, kénytelen volt saját nemének képviselői között keresni (testi és szellemi) partnert. A feleség, ugye, nem sokat számított – s még véletlenül sem lehetett szellemi partner.
Erasztész és Erómenosz
Az ókori Görögországban a homoszexualitás több formája is ismert volt. A Spártához hasonlóan működő, militarista városállamban, Krétán a beavatási homoszexualitás, más néven pederasztia terjedt el, amely egy idősebb férfi (erasztész) és egy általa kiválasztott kamasz (erómenosz) kapcsolatát jelentette. Az erasztész a szülők színlelt tiltakozása mellett szöktette el a kiszemelt ifjút, akivel két hónapon át együtt élt és vadászott. A beavatás után a rabló egy katonai egyenruhával, egy borivó kupával és egy ökörrel (amelyet Zeusznak kellett feláldoznia) ajándékozta meg a kamaszt. Ha az erasztész valamilyen módon bántalmazta a férfiak világába bevezetett fiút, a törvény lehetővé tette, hogy elrablóján bosszút álljon. Ám ez csak ritkán történt meg.
A rítust Spártában is ismerték, Athénban pedig a szertartás egy kifinomultabb formája érvényesült, ugyanis az érett férfiak elrablás helyett flörtöltek ifjú kiszemeltjükkel. A törvények a túlságosan fiatal fiúknak védelmet nyújtottak. Ám 16 éves koruktól lazítottak a kamaszok felügyeletén, akik megkaphatták első ajándékaikat csodálóiktól. Az erasztész azonban csak kellő kitartással érhetett el eredményeket kiszemeltjénél, ugyanis nem nézték jó szemmel, ha egy fiú túl könnyen adta magát hódolójának.
Az erasztész ezután megtanította a szeretett fiút indulatai megfékezésére és a felelős állampolgári viselkedésre, amiért cserébe hálát és odaadást, na meg főleg szexuális ellenszolgáltatást remélt.
Az Erasztész és az Erómenosz közötti szexuális kapcsolat vélhetően elsősorban a pénisz és a combok simogatásában merült ki, ugyanis a behatolás a passzív félre nézve megalázó lett volna. Ha egy felnőtté váló, korábbi erómenoszt az eurüproktosz szóval illették (szó szerint: széles ánusszal rendelkező), az rendkívül durva sértésnek számított. Ezt gyakran arra használtak fel, hogy rontsák a politikai részvétel korhatárát elérő ifjú presztízsét. A fiatalokkal folytatott anális szex tehát kényes terület volt, és az apa feljelenthette az erasztészt, ha úgy gondolta, hogy fiával szégyenteljes dolog történt.
Ha a fiatal társra vágyó érett férfi nem talált magának partnert, elég volt elmennie egy tornacsarnokba, ahol kedvére válogathatott a meztelenül gyakorlatozó fiatal atléták közül. A Nemea és Théra tornacsarnokának közelében található falfeliratok is tanúsítják, hogy a kidolgozott testű ifjak látványa gyakran gerjesztett nemi vágyat a szemlélőkben. Az „Akrotatos szép” falfirka még a visszafogottabbak közé tartozik, a „Krimón itt szeretkezett Bathüklész fiával, […] testvérével” felirat viszont magyarázatul szolgálhat arra, miért tiltották meg az athéni törvények a tornacsarnok nyitvatartását hajnalodás előtt és naplemente után.
Leszboszi szerelem (© medium.com)
Leszboszi szerelem és phalloszkultusz
A férfiszerelem mellett természetesen a nők közötti gyengéd kapcsolat is ismert volt. Erről azonban a szebbik nem képviselőinek elégtelen neveltetése miatt kevés tanúbizonyság létezik (nem tudták leírni élményeiket). A kivételt a leszboszi Szapphó i.e. VII-VI. században írt versei jelentik, amelyek Görögország-szerte hatalmas népszerűségnek örvendtek. A görögök azonban nem a leszbikus szerelmet tartották számon a Leszbosz szigetéről kiinduló erotikus újításként, hanem a fellációt, vagyis a hímvessző szájjal történő izgatását. (A görögök az oliszboszknak nevezett dildót is ismerték, melyet fából, kőből vagy bőrből készítettek. Általában olyan képeken jelentek meg, amelyeken orgiákat vagy fantáziálásokat ábrázoltak, de felhasználásuk pontos céljáról és módjáról nem rendelkezünk megbízható információkkal.)
Ha anno egy ókori kereskedő Görögországba látogatott, valószínűleg megdöbbentette az elé táruló különös látvány: úton-útfélen fallikus jelképekkel találkozhatott. Délosz szigetén például a szárazföld belseje felé vezető út hatalmas phalloszokat ábrázoló szobrokkal volt kikövezve. De az athéniak sem léphettek ki otthonaikból anélkül, hogy ne ütköztek volna bele a hermákba, a Hermész isten fejével díszített fallikus kőszobrokba. (Az athéni hermákat a peloponnészoszi háború idején ismeretlen tettesek megcsonkították.)
A phalloszokat használták birtokhatárok kijelölésére is, de elsődleges funkciójuk az volt, hogy bőséget és felvirágzást hozzanak. Így éltek hát a civilizáció bölcsőjének tartott Göröghonban az ókori férfiak és nők, és semmin sem csodálkoztak, ami mai szemmel nézve nagy felháborodást vált ki, azon meg felettébb felháborodtak, amin a mai egyenlőségeszményben gondolkodó világ felháborodik.
