Ki állított először karácsonyfát, és miért mutat a grincsfa a pokol felé?
Azt tartják, hogy a nagy vallásmegújító, Luther Márton állított először fenyőfát a gyerekeknek a 17. században. Ám az örökzöld mindig is a rontó szellemek távoltartását szolgálta. A magyar néprajzkutatók feljegyeztek egy történetet. A Szent Család az üldözői elől menekült, ám egyik fa sem akarta elbújtatni őket. Még a dús lombú nyárfa sem. (Ezért arra ítéltetett, hogy örökké reszkessen.) Végül a család egy fenyőfa alatt talált menedéket. A fenyőfának jutalmul örökké zölden virulnak a levelei, és keresztben nőnek az ágai.
Legyen a gyerekek ünnepe!
Az ünneplésben nagy változást hozott, mikor Németországban megjelent a karácsonyfa (alatta az ajándékokkal). Luther Márton ugyanis a karácsonyt a gyermekek ünnepévé tette. Az ajándékozás ettől kezdve a gyermekek megajándékozását jelentette. A korábbi ajándékhozó, Szent Miklós már nem kapott szerepet – s nem véletlenül. Luther ugyanis azt szerette volna, hogy a gyermekek ne ennek a szentnek mondjanak köszönetet az ajándékokért, hálájuk inkább Jézus felé irányuljon. A gyermekek lelkét szerette volna óvni a változtatással. Sok gyerek ugyanis rettegett Miklóstól, aki a rettenetes krampusz kíséretében járta a házakat, és megbüntette az engedetleneket. Így született meg Jézuska, a karácsonyi ajándékhozó.
Csizma az asztalra?
A Mikulás-nap kedves szokása (hogy kirakjuk csizmánkat az ablakba, és várjuk belé a virgácsot vagy a piros ajándékcsomagot) osztrák területről származik. A Mikulás szó szlovák eredetű, és Miklós a jelentése.
Amúgy a Télapó, „Joulupukki” Finnországban, Rovaniemi városában él. Saját irodával és postabélyegzővel rendelkezik, hiszen a gyerekek ilyenkor levelekkel halmozzák el.
Grincsfa a divat
Holocsi Pál virágkötő (Dunaszerdahely) készítette a grincsfát: a kellékeket hozzá a padlásról, az ágakat és az indákat az erdőből gyűjtötte be. A grincsfában van lucfenyő ága, továbbá ezüstfenyő, ezüst tuja, álciprus, himalájai selyemfenyő, aranytarka gyantásciprus, cédrus, Nordmann-fenyő, selyemfenyő ága-boga, vadszőlő indája, borostyán...
A pihe-puha, vattával kitömött hatalmas masnikat Peller Judit varrta bársonyból. A díszek mellé szintén s. k. varrt Dior-stílusú masni került a fára, bársony és fekete, csillogó tüllből. Miheztartás végett pedig: Kevesen tudják, hogy a grincsfa tele van negatív szimbólumokkal – a bűn megkötöz, ahogy a grincsfa is meg van kötve; ágai pedig lefelé állnak, vagyis nem az égre mutatnak, hanem a föld felé, le a pokolba. Amerikában 1957-ben jelent meg A Grincs c. könyv. A belőle készült filmben a főhős, a mesebeli szörny meggyűlöli a karácsonyt, ezért ellopja a karácsonyfát. Ám az emberek tovább ünnepelnek, mert a karácsony a szívekben él.
Ki volt az első?
Nálunk először az arisztokrata körökben jelent meg a karácsonyfa (a bécsi udvar ösztönzésére). Báró Podmaniczky Frigyes a gyermekkori karácsonyokat írja le Emlékirataiban (1825). Ő azt állítja, hogy édesanyja – aki német protestáns volt – honosította meg ezt a szokást Magyarországon. Csak akkor nálunk még nem árultak fenyőgallyakat, ezért az első karácsonyfát papírból készítették el. Más források szerint Brunszvik Teréz, az első magyarországi óvoda megalapítója és Beethoven múzsája állított először karácsonyfát.
Falun később terjedt el
A szegényebbek körében sokáig a felfüggesztett borókaág volt a „karácsonyfa”. Faluhelyen még a második világháborúig is csak az életfát szimbolizáló termőág függött a mestergerendán. Az ágakra akasztott almával, dióval ünnepelték Jézus születésnapját.
A hiedelem szerint Jézus éjfélkor született. Ezért tartják az éjféli misét...
Mikor szedjük le a díszeket?
A karácsonyi ünnepi szakasz zárónapja a vízkereszt: január 6-a. Ez a nap Jézusnak a Jordánban való megkeresztelésének napja, vagyis a vízkereszt. Sok helyütt vízszentelést és házszentelést végeznek még ma is. Úgy tartják, hogy a szenteltvíz megvédi az embereket és az állatokat a betegségektől. Ezzel a nappal lezárul a karácsony, s megkezdődik a farsang – ezért ekkor kell a díszeket is leszedni, valamint a fát kivinni a házból.
Minden, ami a fát díszíti, jelentést hordoz
A gyertyák a téli napforduló után feltámadó fényt s a fény hozóját, Jézust jelképezik. Az alma a paradicsomi fa gyümölcse, illetve a dió is. A papírláncok a paradicsomi fára tekeredő kígyót jelentik. A fa tetejére csillag kerül: ez a háromkirályoknak utat mutató betlehemi csillag utóda.
3 fontos tétel
- Mára a karácsony nagyon megváltozott, de még mindig a szeretetről szól. A család ilyenkor három napon keresztül együtt van, illik ilyenkor szeretni egymást. Létezik egy formai ragaszkodás a hagyományokhoz, ami ellen a fiatalok sokszor lázadnak (miért kell eljátszani, hogy örülünk az utálatos nagynéninek, miért kell mindig pontyot enni). Minden csak a látszat körül forog, mondják.
- Igazuk van – és még sincs igazuk. Mert a formai ragaszkodás is fontos, hiszen ha a forma fennmarad, előbb-utóbb ismét megtelik tartalommal.
- Még ha az emberek nem is tudják mindig, mi az ünnep valódi értelme, a maguk módján akkor is emlékeznek. Vannak „alvó” időszakok, amikor materializálódik a világ, és az ünnep csak a vacsorát és az ajándékokat jelenti – nem érinti meg a lelkünket. Viszont, ha tartjuk az időpontokat, még van esély arra, hogy egyszer visszatér az eredeti cél és tartalom. Ezért kell ünnepelni, és erre kell megtanítani a gyerekeket is.
