Ha én rózsa volnék, Kárpáthyék lánya, Ég és föld között... és még sorolhatnám, de minek, hiszen dalait mindenki ismeri. Dalait, melyekkel generációknak adott hitet, reményt, hogy eljön egy szebb, szabadabb, élhetőbb világ, amikor félelem, szorongás nélkül élhetünk.
El is jött a nap, fordult a világ, változott, még ha kicsit más irányba is, mint ahogy mi képzeltük, mint amiről vele együtt álmodtunk. Mégis őt, Koncz Zsuzsát hallgatva, még mindig hisszük, egyszer megbékél „Tündérország”.
(Kép forrása: kodalykozpont.hu)
– Amikor 1962-ben a Ki mit tud?-nak köszönhetően egyik napról a másikra egy ország kedvencévé vált, sejtette, hogy ez a szeretet végig fogja kísérni egész életén?
– Nem, hiszen csak játéknak indult. A Ki mit tud?-ot nézve a gimnáziumban Gergely Ágival azt leveleztük egy órán, hogy így mi is tudunk énekelni. Jólesett a siker, de nem vettük túl komolyan magunkat. Ám a közönség szeretete erőt ad.
– Melyik volt az a sorsdöntő esemény, siker, amikor megingathatatlanul azt érezte, hogy igenis, ez az ön útja – és nem a jog?
– Már az egyetemen éreztem: nem biztos, hogy jó az irány.
A diplomát fontosnak gondoltam, hogy ha vége lesz az éneklésnek, tudjak mihez kezdeni.
– Soha, még azokban a nehéz időszakokban, amikor cenzúrázták a dalait, vagy éppen betiltották a Jelbeszéd című lemezét, nem bánta meg a döntését?
– Nem volt olyan komoly a cenzúra. Egyébként pedig a „lehetett volná”-val nem érdemes foglalkozni.
– Kevés művésznek sikerül egy életen át úgy kitartani, hogy mindvégig hű marad önmagához. Ön soha nem játszott el a gondolattal, hogy változtat az imázson?
– Annak is komoly visszhangja volt, amikor rövidre vágattam a hajamat. Ennél nagyobb átalakulást soha nem terveztem.
– Voltak olyan dalok, amelyekhez nem volt hajlandó a nevét adni?
– Fontos, hogy azonosulni tudjak a dalokkal. Van olyan a legutóbbi lemezen is, amit többször átdolgoztunk. Fellépést csak a saját zenekarommal vállalok. Ha pedig másra szól a felkérés, mérlegelek.
– Dalaiban mindig is jelen volt a társadalomkritika...
– Az igazságérzetem már gyerekkoromban is finoman szólva fejlett volt.
A világra nyitott, figyelő emberként mindig arról énekeltem, ami velünk történik.
– Hisz abban, hogy a művészet erejével jobbá, szebbé lehet tenni a világot?
– Muszáj. Másképp nem lehet színpadra lépni.
– Nemrég jelent meg 38. albuma, a Tündérország. Miért ezt a címet választotta?
– Ez az egyik Bródy-dal. Már első hallásra gyanítottam, ez lehet a címadó dal. Bíztam benne, hogy a közönség is szeretni fogja.
– Tudatosan keresett drámai hatású szerzeményeket a múlt évben elhunyt Cipő (Bódi László) meglévő dalai mellé? Vagy véletlenül alakult így a lemez anyaga?
– Szomorú apropója van a lemez születésének. Közkinccsé akartam tenni azt a két Cipő-dalt, amelyeket korábban nekem írt. Eleinte nem tudtam, összejön-e egy lemeznyi anyag, de a zenész fiúk belelendültek, hozták sorban a nótákat.
– Márciusban lesz az Arénában a jubileumi nagykoncertje, amelyre szinte az eddigi összes zenésztársa elfogadta a meghívást. Egy valaki azonban végül mégis lemondta. Hogy viselte Szörényi Levente visszalépését?
– Sajnálom.
(Kép forrása: music.apple.com)
– Hogyan készül fel fizikailag és lelkileg egy többórás koncertre?
– Előtte lesznek kisebb koncertek. Február 17-én például Dunaszerdahelyen lépek fel. Kímélem magam, így idén a rendes évi síelést is kihagyom. Ha időm engedi, a közeli erdőben a síjárásnak (nordic walking) hódolok.
– Egy zenész életében a pörgősebb és a nyugodtabb időszakok váltják egymást. Mivel tölti az idejét nyugodtabb napokon?
– Zajlik az életem, ahogy mindenkinek. Szeretek „szomorú” (klasszikus) zenét is hallgatni, olvasni, barátokkal találkozni, moziba járni és utazni.
– Köztudott önről, hogy magánéletét szigorúan elzárja a nyilvánosság elől. Ez a szemérmesség, zárkózottság a természetéből fakad?
– A lehetőségét sem adtam meg annak, hogy ezzel kapcsolatban bármilyen tapasztalataim legyenek.
A dalaimmal épp eléggé kitárulkozom. A magánéletem nem tartozik a külvilágra, nehezen nyílok.
– Pályája során több mint húsz díjjal gazdagodott, és nemcsak a legrangosabb hazaiakkal, hiszen 2001-ben megkapta a Francia Becsületrend Lovagja kitüntetést is.
– Az emberben nem tudatosodik, mikor van a csúcson. Amíg van mondandóm, és van, aki meghallgatja, van értelme csinálni. Mindig a következő lemezre, fellépésre koncentrálok. Az Aréna-beli koncert óriási feladat, és bár a tizedik ilyen nagykoncertem, igazi kihívás.
