Zöld posztó, puskapor és vadpecsenye. Szentantalon jártunk a vadásznapokon, és női vadászemlékek után kutattunk.
Zöld vadászruha a hölgyeken, puska az uraknál, nyomukban csaholó kutyák… legszebb kastélyunkban, a szentantali kastélyban fényűzően terített asztal várta a társaságot Vadászat után, az erdő ajándéka került a tányérokra.
A Selmeci-hegység lankái között megbúvó szentantali Koháry–Coburg-kastély a legszebb hazai kastélyunk: bútorzata, velencei tükrei, tapétái épségben vészelték át a háborút.Talán azért is, mert végig itt élt a bolgár cár.
A késő barokk kastély századokon át a Koháry család otthona volt. De nem csak az övéké! Szentantalon a természet lépten-nyomon visszaköszön a szalonokban: lepkék szálldosnak a lerakóasztalkán, a tapétákon növényi ornamensek.
A szentantali kastély egyben vadászkastély is volt. 1744-ben építette Koháry András gróf. Stílusa barokk, de később átalakították, klasszicista elemekkel gazdagították – lásd fent a timpanont, a háromszög alapú orommezőt. (Szentantal hat kilométerre fekszik Selmecbányától.)
Aztán feltűnik egy plafonon lógó agancscsillár, egy nehéz medvebőr, a szembeni festményről a vadászkutyák mély ragaszkodással néznek vissza ránk, az oldalsó bábun zöld posztó vadászöltözet. Itt a kinti erdő nem csupán a szép kilátást jelentette a kastély erkélyéről: a lakók vadászták, vele éltek!
A zöld posztó vadászruha ehhez szolgált kellékül: csendes, nem súrlódik cserkészés közben, s tartja a hőt. A hűséges kutyaszemek sem véletlenek: a kutya figyeli gazdája jelzéseit, szavak nélkül is megértik egymást. A kastély múzeumvadászati kiállítása tizenkét termen vezet végig, itt van az ország legnagyobb múzeumi vadászati gyűjteménye.
A teljes cikk IDE KATTINTVA olvasható, a további érdekes részletek alább görgetve láthatók.
Kik voltak a Koháryak?
A Koháry ősi magyar főnemesi (a végén már hercegi) család volt. Harcoltak a török ellen, de Thököly oldalán is a magyar szabadságért. Volt köztük főispán, országbíró, költő, udvari kancellár. Mikor 1826-ban férfiágon kihaltak, az egyik lány hozzáment egy Szász–Coburg–Gotha herceghez. A Szász–Coburg–Gotha–Koháry hercegi ág leszármazottjai később több európai trónra – Bulgária és Portugália trónjára – is eljutottak.
Koháry Ferenc József a Koháryak leghíresebbje.
A Koháryak valódi otthonuknak tekintették a szentantali kastélyt, míg a Szász–Coburg–Gotha hercegi ág már inkább csak időszakos rezidenciaként használta. Azidőben is pezsgő társasági élet színtere volt – de a Coburgoknak már csak olyan volt, mint nekünk ma egy nyaraló.
A Koháry család címere
Ez a fura fogaskerekes szerkezet nem fűszerdaráló, nem csavarhúzó – hanem evőeszköz-polírozó. Ez gondoskodott arról, hogy az evőeszközök fényesek legyenek. Mert a kastély asztalánál késnek, villának ragyognia kellett.
A „cár atyuska” és a gömöri testőrök
Nem tudunk nem szólni a bolgár cárról, I. Ferdinándról. Szinte a fél életét a szabadban töltötte, szenvedélyesen vadászott Hont, Nógrád és Gömör megye sűrű erdeiben. Ferdinánd koronás fő létére elismert botanikus, ornitológus és entomológus, rovarkutató volt. Népszerűségének titka az emberségében rejlett. A helyiek emlékezetében a mai napig él – a többi előkelőséggel szemben ugyanis nem volt távolságtartó. Folyékonyan beszélt például szlovákul.
Nem volt benne gőg: járta a falvakat, leállt beszélgetni az egyszerű néppel, akik szeretetük jeléül egyszerűen „cár atyuskaként” emlegették. Mikor Szófiában elfoglalta a bolgár trónt, oda is „tót” személyzetet vitt magával, személyi testőrségét pedig tizenhat gömöri legény alkotta. S mikor már nem bírt járni, a szolgák hordozható széken cipelték a hegyekben...
Ferdinánd cár az első világháború után, Bulgária katonai összeomlásával, lemondott a trónról, s visszavonult. Így utána is rengeteg időt töltött Szentantalon és murányi uradalmában.
A nyugati folyosón rengeteg kitömött siketfajdot láthatunk. Egy cigány asszony azt jósolta Coburg Ferdinándnak, hogy abban az évben fog elhunyni, amikor nem sikerül egy példányt sem elejtenie. A trófeák mindenesetre a későbbi bolgár cár életvágyát bizonyítják. Nyolcvanhét évet élt – állítólag abban az évben pont nem lőtt siketfajdra.
A trófea
Görög eredetű szó: győzelmi zsákmányt jelentett. A mükénéi múzeumban már láthatunk ókori vaddisznóagyarakat: ez mutatja, hogy ekkor is trófeaként gyűjtötték a vadászok. A 13 centis agyarak hatalmas vadkantól származhattak: elejtése igazi kihívás volt, a vadász életét is veszélyeztethette. Az agyar megőrzése már akkor is a vadász erejének a bizonyítékául szolgált. (Szentantalon mintegy kétezer trófeaagancs található.)
Az agancsok, szarvak a vadásztudást szimbolizálták; a vetélkedés, a „ki hoz terítékre szebb agancsot” már a középkorban megindult a nagyurak között. A preparált, kikészített agancs, agyar, szarv a vadgazdálkodás minőségét is mutatta.
Miért volt szükség vadászatra?
Puska, pipa és a vadász öt „F”-je A régi vadászélet íratlan szabályzatával, az úgynevezett öt „F”-jével is találkozhatunk a kastélyban. A bölcsesség szerint egy igazi vadásznak öt dologra volt-van szüksége a boldogsághoz: Flinta (Fegyver), Fľaša (Kulacs), Frajerka (Barátnő), Fajka (Pipa) és a Ferbľa. A ferbli egy kártyajáték, amit a vadászok régen a vadászházban játszottak. S hogy miért szlovákul áll itt a felirat? Talán mert „a Coburgok kedvelték a tótokat.”
Szerették a mentalitásukat: legalábbis ez áll a leírásokban. A kiállítás megmutatja, hogy a vadászat nem csupán főúri szeszély volt. Már akkor is komoly tudást igényelt: természetismeretet, fegyverismeretet, miközben a vadász mély alázattal tekintett a vadra. S itt jön a kérdés: Miért van szükség vadászatra? A ritkítás végett.
Vadászjelenet Gróf Festetics Leó képe a főúri vadászatról (1850-es évek környékén)
Az ember megjelenésével a természet nem képes magát egyensúlyban tartani. Például a farkasok, hiúzok hiányában a szarvasok, őzek, vaddisznók száma túlszaporodna, ami felemésztené az erdők aljnövényzetét. A sok vad nagy károkat okoz az erdőkben és a vetésekben. A túl sűrű állományban gyorsabban terjednek a fertőző betegségek, s ami a lényeg: a vadászok gondoskodnak is a vadról. Etetik, vizet hordanak ki nekik szárazság idején és így tovább.
Az elejtés után pedig a vadnak meg kell adni a végtisztességet, szájába gallyat helyeznek, ravatalt készítenek neki, jobb oldalára fektetik. A vadász ellenőrzi, nem mutatja-e betegség jeleit, s egy órán belül el kell végeznie a zsigerelést a vadhús megóvása érdekében – ennek során eltávolítja a belső szerveket. A kibelezett vadat aztán szellős helyen kell hagyni lehűlni, nehogy befülledjen. Bizonyos vadaknál, a vaddisznónál például mintát is kell vinni az állatorvosnak. Ezek a lépések is bizonyítják a vad tiszteletét.
Tiroli snapsz
A Tiroler Schnaps az osztrák Alpokból származó tiszta gyümölcspárlat, régen kizárólag az arisztokraták fogyasztották. Leginkább a kisüsti pálinkához hasonlít, tiszta, fanyar és illatos, 35–40 fokos párlat. Hegyvidéki
gyümölcsökből – például erdei almából, Williams körtéből, madárberkenyéből, vagy az alpesi erdőkben termő havasi cirbolyafenyőből – főzték. A Monarchiában a vadászatok elmaradhatatlan itókája volt.
Vadászruhák balról jobbra: Sisi királyné vadászat közben. A századfordulón a női vadászruhákat angol mintarajzokból másolták. Vadászruha a 30-as évekből, Vékey-kollekció
A solymászok termében vándorsólymok, sasfélék és bőrből varrt solymászruhák idézik fel azt a kort, amikor egy jól képzett ragadozó madár becses társa volt az embernek. A selmecbányai Maximilian Hell Alapiskola diákjai például a mai napig tanulják a solymászatot, a rendezvényeken bemutatókat tartanak.
Érdekesség: a vadászkamarák most azon dolgoznak, hogy a vadhúst egészségessége okán visszahozzák a köztudatba, akár az iskolai menzákon keresztül. Hisz manapság alig kerül az asztalunkra. Meglátjuk, sikerül-e!
A kinológiai gyűjtemény festményein kopók, agarak és vizslák szemeznek velünk. Egy jól képzett hajtókutya vagy kopó mindig is a vadász értékes segítője volt.
A Hubertusz-napok
Több mint három évtizedes múltra tekint vissza a szentantali vadászünnepség, a Szent Hubertusz-napok. Csehországból, Lengyelországból és Magyarországról érkeznek vendégvadászok, solymászok és hagyományőrzők. A hétvége legünnepélyesebb pillanata a vadászmise a kastély udvarán. A vadászok ünnepi ruhában, vadászkürtök zengő szavára vonulnak be, és tisztelegnek a terítékre helyezett vad előtt. Országos szarvas- és vadbőgő versenyt is rendeznek, ahol vadászok utánozzák a gímszarvasok bőgését... Legyünk egyszer vendégek!
A vadászok védőszentje. Szent Hubertusz egy francia herceg volt, aki a hiedelem szerint megvédi a kutyákat a veszettségtől. Napját november 3-án tartják.
Térkép GPS-koordináták nélkül
A murányi uradalom kézzel festett grandiózus térképe olyan korból származik, amikor még nem segítette GPS a tájékozódást. Készítője rendkívül pontosan ismerte a vidéket. Az erdőket, utakat, birtokhatárokat. Hisz a vadászat területismeret is volt. Tudni kellett, hol jár a vad, merre vezetnek az ösvények, hogyan változik a táj... A sikeres vadász titka a tökéletes terepismeret.
