Kényes témának számít, szinte még barátok között is, ha a párok fészekrakó projektje nem úgy sikerül, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A sikertelenség pedig végtelen szomorúságot, haragot és dühöt eredményezhet, és könnyen elmarhatják egymástól magukat a párkapcsolatban, illetve a házasságban élő felek. De meddig várjunk? Egyáltalán: mit tegyünk, ha a „babaprojekt”megannyi próbálkozás után sem sikeres?
Számtalan történettel találkozhatunk a gyermekáldást illetően. Valakinek rögtön elsőre, valakinek sokadszorra sem sikerül teherbe esnie. Azonban olyan esetről is tudunk, amikor a diagnosztizált meddőség ellenére megfogan a gyermek, illetve megesik, hogy nincs semmilyen fogantatást kizáró ok, valahogy mégsem érkezik meg hozzánk a gólya. S hogy meddig várjunk? A szakemberek egy-, maximum kétévnyi türelmi időt javasolnak, mielőtt még különféle vizsgálatoknak vetnék alá magukat a felek. Viszont jóval előbb is kérhetünk segítséget. A nők elsőként mindig a nőgyógyászukhoz fordulnak, ám ha a nőgyógyász sem találja a meddőség okát, akkor ún. meddőségi szakemberhez fordulhatnak a párok, ahol mindkettőjüket alapos kivizsgálás várja.
Kinek a „hibája”?
Eleinte még tele reménnyel és izgalommal várják a párkapcsolatban élők a fejleményeket, ám ha több sikertelen próbálkozáson vannak túl, kezdetét veszi a csüggedtség és elkeseredettség fázisa. A sikertelenség ráadásul gyakran csap át önvádaskodásba, amely még a legjobb házasságokat és kapcsolatokat is próbára teszi. Az is gyakran megesik, hogy egymást hibáztatjuk, hiszen ha nem „nálunk” van a probléma, akarva-akaratlanul is haragudni kezdünk a partnerünkre. Pedig ebben a történetben nem létezik vétkes fél! Nota bene: a pároknak közösen kell szembenézniük a terméketlenség problémájával, így közösen fognak találni arra megoldást is – figyelmeztetnek a szakemberek.
Legyünk egymás támaszai!
Annak ellenére, hogy mindenki máshogy dolgozza fel a kudarcokat és a veszteségeket, fontos, hogy egymás támaszai legyünk, még a legnehezebb időkben is. Van, aki többet beszél a nehézségekről, és olyan is akad, aki inkább csendben rendezi le a dolgokat, egymagában. Tapasztaltjuk ki, hogy társunk milyen típusú törődésre vágyik, továbbá ne zárkózzunk el a lehetőségeinktől sem. Ha természetes úton nem tud megfoganni a gyermek, mindig van egy másik mód, illetve lehetőség arra, hogyan válhatunk szülővé. Azonban mindig beszéljünk arról, hogy mi legyen a következő lépés, és együtt döntsünk, még az ilyen, emberpróbáló helyzetekben is.
Ha nekik sikerül, nekünk miért nem?
A kudarcélménynek köszönhetően számítanunk kell azzal is, hogy nem a partnerünkön, hanem sokkal inkább a környezetünkön vezetjük le a felgyülemlett feszültséget. Nem szívesen találkozunk azokkal a barátainkkal, akiknek gyermekük van, s ha, ne adj isten, kiderül, hogy a baráti vagy családi körben valaki babát vár, egyenesen utálni kezdjük az illetőt/illetőket. A düh és a harag azonban nem szabad, hogy felemésszen minket és baráti kapcsolatainkat. Helyette forduljunk szakemberhez, és mondjuk el neki, mi az, amin éppen keresztülmegyünk. Továbbá azt se felejtsük el, hogy a terméketlenség hátterében lelki, vagyis pszichés eredetű problémák is állhatnak.
A babastressznek, vagy nevezzük babaparának, mindenesetre számtalan hátulütője van: rengeteg időt és energiát követel az embertől, és legtöbbször a rágörcsölés, a veszteség, az esetleges gyászidőszak is hozzájárul ahhoz, hogy még nagyobb elkeseredettség legyen úrrá az emberen. Folt esik az önbecsülésünkön, valamint többszörösen meginog az ember önmagába vetett hite, éppen ezért különösen fontos, hogy sor kerüljön egy mély lelki gyógyulásra, mindamellett, hogy párunkkal együtt, közösen keressük a megoldást mindaddig, amíg célunkat el nem érjük, még a sorozatos kudarcok ellenére is.
„Soha nem mondd, hogy soha”
Bármelyik oldalon állunk is – akár szülők vagyunk, akár a családalapítás előtt állunk –, ne feledjük, hogy tiszteletben kell tartanunk azt, ha valaki nem szívesen beszél arról, miért nem sikerül náluk a gyermekáldás, ugyanakkor azokra is szeretettel kell néznünk, akiknél rögtön elsőre „összejön” a baba. A sajnálkozásnak és az utálkozásnak ne adjunk teret az életünkben, helyette támogassuk azokat, akiknek a biztató és jó szóra valóban szükségük van – amennyiben ezt ők is igénylik. A túlságosan is kíváncsi rokonság vagy ismerősök „Mikor lesz már baba nálatok?” kérdéseire pedig válaszoljuk röviden ezt: „Hidd el, semmi sem tenne boldogabbá, mint egy gyermek...” S ezzel legtöbben rögtön értik majd, mire célzunk.
Derzsi Bernadett
