Miért szeretik a nők a nős férfiakat? Ki tudja. Se nem vonzóbbak, se nem szórakoztatóbbak, mint a nőtlenek. A kapcsolat perspektívájáról nem is beszélve...
Valamikor régen a szeretőt a prostituáltak helyettesítették, akikhez a férfiak nemcsak azért jártak, hogy fizikai szükségleteiket kielégítsék, hanem azért is, hogy kiöntsék a szívüket, megértésre és vigaszra találjanak, amit otthon nélkülöznek.
Nem a külső megjelenésen múlik
Bár a nős férfiakról az a vélemény, hogy ápoltabbak és jól öltözöttebbek, mert a feleségük gondoskodik róluk. Az automata mosógépek korában a nőtlen férfiak is el tudják látni magukat (s ha nem, ott az édesanyjuk). Ha pedig a szórakozásról van szó, a nősek vesztésre állnak. Nem mintha a házasságban vagy párkapcsolatban élő férfiakat elhagyná a humorérzékük. Minden nő tudja, aki valaha nős férfinak a barátnője volt, hogy a kapcsolat „ettől eddig” tart.
A nős szeretőnek kevesebb az ideje, a napja percekre be van osztva, amellett örökké attól retteg, hogy egy ismerős meglátja, amikor végigmegy az utcán a barátnőjével, és eltűnik egy ház kapujában. Hiába szervezi meg tökéletesen a napját, hiába van bombabiztos alibije – mindig fennáll a veszély, hogy a feleség felhívja, és újabb feladatokkal bízza meg. Akkor pedig a légyott olyan rövidre zsugorodik, hogy a legjobb akarattal sem lehet szórakozásnak nevezni.
Mindez sok stresszt visz a kapcsolatba, következményei pedig az ágyban is megmutatkoznak. S milyen az ilyen kapcsolat perspektívája? Semmilyen. Nincs perspektívája. Hiszen a kedves nős.
A nő osztályrésze a szégyenkezés
Az ilyen kapcsolat nemcsak a férfi számára kockázatos, hanem a nő számára is. A nős férfi szeretője felháborodást kelt a társaságban, ráadásul a nők tudják is ezt. Így volt mindig, s noha manapság az erkölcsök jóval lazábbak – még mindig elítélik a nős férfival viszonyt kezdő nőt. Ha a kapcsolat nyilvánosságra kerül, elsősorban a nőt hibáztatják. Senki se kérdi, ki kezdett kivel. Még akkor sem, ha a nő ártatlan, mert a férfi az elején elhallgatta, hogy nős, amikor pedig kiderült, a nő már fülig szerelmes volt, és elhitte, hogy a férfi őt, egyedül őt szereti. A feleség se a férfira haragszik, hanem a másik nőre: gonosz, alattomos perszónának tartja, aki szétveri mások házasságát. A szomszédok is elítélik anélkül, hogy ismernék a részleteket. Sőt még a legjobb barátnője is azt mondja: „Mondtam neked, hogy nős. Előre figyelmeztettelek. Nős emberrel nem kezdegetünk. A nős ember tabu. Jó, jó, elhiszem, hogy a feleségétől már rég elhidegült. De hogyhogy nem gondoltál a gyerekeire?”
A gyerekek az ilyen kapcsolatokban mindig hatalmas problémát jelentenek. A barátnő ezt tudja is. Mert a barátnő se nem gonosz, se nem alattomos. Nem az a szándéka, hogy tönkretegye valakinek a házasságát. Csak hát – a nős férfiaknak nem lehet ellenállni!
Ennivaló tanácstalanság
Amikor a nős férfiak az életükről kezdenek beszélni (amely természetesen vigasztalan), valamint a házasságukról (amely természetesen nem működik), tanácstalanok – és végtelenül boldogtalanok. Nem is kell megjátszaniuk magukat. Rengeteg élet vigasztalan, és rengeteg házasság félresikerült. A magabiztos, rettenthetetlen főnök a kávéházi asztalnál egy megtört ember, aki közel áll a síráshoz. Az akkor még csak potenciális barátnőben együttérzés és anyai ösztönök ébredeznek – és máris megvan a megfelelő alap a vigasztaláshoz.
Az együttérzés a férfi közlékenységével egyenlő arányban mélyül. S annak ellenére, hogy a nő még a szex és a nős emberrel folytatott viszony gondolatát is elveti, csak idő kérdése, hogy mikor kötnek ki az ágyban. Sok férfi hajlamos arra, hogy titkait a barátnőjére bízza. A nős férfi barátnője a legtöbbször lelki szemétkosár. Valamikor régen a barátnőt a prostituáltak helyettesítették, akikhez a férfiak nemcsak azért jártak, hogy fizikai szükségleteiket kielégítsék, hanem azért (is), hogy kiöntsék a szívüket, hogy megértésre és vigaszra találjanak (amit otthon nélkülöztek). A harmincöt éves Margó így meséli el a történetét: „Azért kezdtem el járni vele, mert megsajnáltam.
Éppen egy szomorú időszakomat éltem, és jólesett, hogy valakinek szüksége van rám. Érdemesnek tart arra, hogy megossza velem a problémáit, és meghallgassa az enyéimet. A megértés az, ami a férjeknek a legjobban hiányzik. A feleség csak a bevásárlásról meg a másnapi főzésről beszél, meg arról, hogy ki veszi ki a gyereket az óvodából. Szinte soha nem ülnek le kettesben, hogy meghallgassák egymás bajait. A szex is jó volt vele, de nem ez volt a legfontosabb. Hanem hogy megértettük egymást.”
A miénk nem a miénk
Az ember már csak olyan, hogy mindig azt szereti, ami számára elérhetetlen. A tiltott gyümölcs a legédesebb. A nős férfi elérhetetlen. Sőt a férjes asszonynál is elérhetetlenebb, mert a nők könnyen elvesztik a fejüket, és a szerelemért képesek mindent feláldozni. A nős férfiak azonban az eszükre hallgatnak – és nem válnak. Igaz, mindig megígérik, hogy elválnak, de a válópert általában a feleségek adják be. (Nálunk a válások hetven százalékát a feleség kezdeményezi.)
A férfi a legritkább esetben áll az asszony elé, hogy mindent bevalljon. Az esetek többségében az asszony tudomást szerez a viszonyról, s vagy megbocsát, vagy kidobja hűtlen férjét.
Tehát: minél inkább tudjuk, hogy a pasi nem lehet a miénk, annál inkább akarjuk. Legalább az ágyunkba, ha már életünk társa nem lehet. A nős férfi a miénk, mégsem a miénk. Amíg minden klappol, szép perceket élhetünk át vele, ha pedig összeveszünk, nem kell egy ágyban ébrednünk. És amikor ismét találkozunk, az összezördülést már elfelejtettük. Mindez fordítva is igaz. Az övé vagyunk, mégsem vagyunk az övé. Nem mintha a szeretők nem támasztanának igényeket egymással szemben, sőt gyakran nagy igényeik vannak – de a végén mindig puszival búcsúznak, és hazamennek a családjukhoz. A szeretőség nem sokra kötelez. A szerető a barátnőjét nem dirigálhatja, nem parancsolgathat neki, és nem várja el, hogy elvégezze a házimunkát. A felesége a háttérben garancia arra, hogy a barátnő nem fog jeleneteket rendezni. Főleg, ha a barátnő is férjezett, és nem akar elválni.
Közös kaland
A nők nemcsak a szex miatt tartanak szeretőt, hanem a kaland miatt is, amelyet mindennapi életükben nélkülöznek. A közös titok összekapcsolja az embereket. Más dimenzióba kerül a kapcsolat, ha a szeretők mindegyike házasságban él. Csak titokban találkozhatnak, összeesküvéseket kell szőniük, nagyon kell vigyázni a telefonokkal, az SMS-ekkel, az e-mailekkel, vigyázni kell a ruhára tapadt hajszálakkal, az illatszerekkel, és észben kell tartani száz apróságot. Ez nagyon izgalmas is lehet, gyakran izgalmasabb, mint maga a szex.
Sok nő és férfi számára a szerelmi viszony az egyetlen kilengés, amelyet életükben átélhetnek. Főleg a nők menekülnek szívesen az álmok világába. Az egyik nőnek elég egy romantikus regény, a másiknak szerető kell. A huszonkilenc éves Lenke kerek perec bevallja: „Szeretőm van. Egy nős ember. Az első hetekben súlyos lelkifurdalásaim voltak a felesége meg a gyerekei miatt, és bár nem szívesen ismételgetem ezt – ma már nem érdekel. Sőt, azt gondolom, hogy nekem köszönhetően a barátom elégedettebb, s ez a házasságán is meglátszik. Mindig újabbnál újabb kifogásokat kell keresnünk, és valami új trükkel kell előhozakodnunk. Térkép felett ülve keresem meg a legbiztonságosabb helyeket, ahol elbújhatunk, és nem találkozunk kellemetlen ismerőssel. Jó, ha óvatos az ember, hiszen kicsi a világ.”
Akkor ne szeresd...
A nős férfiak azért is kapósak, mert kevés a valamirevaló szabad férfi. A húszévesek között még lehet találni, a huszonöt évesek között már jóval kevesebbet. Az idősebb férfiak között drámaian csökken az elfogadható szabad pasasok száma. Vagy nősek, vagy tartós kapcsolatban élnek, ami a végeredményt tekintve ugyanaz. A partnerkapcsolatokkal foglalkozó filmekben gyakran panaszkodnak erre a nők: „Miért vagyok ennyire peches? Ha találkozom egy férfival, az vagy fabatkát sem ér, vagy nős.” Anna Gavalda fiatal francia írónő egyik elbeszélésében két barátnő beszélget arról, hogy az egyik miért mindig a nem megfelelő férfiba szeret bele. Vagy megcsalják, vagy feleségük van. A barátnő így válaszol: „Egy idő után minden férfi nős. Minden valamirevaló férfi. Ezeket kár szeretned.”
A közvélemény szinte mindig a szerelmi háromszög „betolakodó“ tagját ítéli el: a szeretőt. Az esetek túlnyomó többségében a nőt. Mindig ő a bűnös, a csábító, a harmonikus, boldog családok szétrombolója. A nős férfit kevesebb vád éri. Hogyne, hiszen már a paradicsomban is Éva csábította bűnre a szende Ádámot, s nem fordítva. A kiűzetés óta azonban eltelt egy kis idő, s mint tudjuk: változnak az idők, változnak az emberek. Az idejemúlt elmélet helyett, persze, a modern időkben is találtak (természetesen okos férfiak) megfelelő, tehát tudományos magyarázatot arra, miért él állandó késztetésként a férfiban a szükség, hogy időnként félrelépjen.
És jött a biológiai elmélet, miszerint a férfi alapvetően poligám, a nő pedig alapvetően monogám beállítottságú. E megállapítás mára egyáltalán nem állja meg a helyét, hiszen a kísérletek bebizonyították: ez azért nem ennyire egyértelmű! Viszont kitűnő alibit szolgáltat a pajzánkodásra kedvet kapó férfiaknak. Bennük ugyanis korántsem működik annyira az önkontroll, mint a nőkben.
Miért hűtlenkednek a házas emberek?
Az ember azért lép félre, mert úgy érzi, házassága nem elégíti ki érzelmi, szexuális vagy más szükségleteit. A házasságon kívüli kapcsolat mindig valamilyen igényt jelez. A nők általában érzelmi, a férfiak szexuális okokból lépnek félre. Előfordul, hogy a házastársak tudnak egymás szeretőiről, mégsem beszélnek róla. Mert nem akarnak elválni – a pénz, a vagyon, a kényelem, a gyerekek, a státusz miatt. Ha valaki máshol keresi a szerelmet, az még nem azt jelenti, hogy válni akar. Hiszen a család az ő számára elsősorban gazdasági kötést jelent, és eszébe sincs vagyont osztani. És mérhetetlenül ragaszkodik a gyerekeihez. Előfordul hogy épp a „szerető“ tartja össze a házasságot, hiszen a férj így megkapja az izgató szexet is, amiben otthon hiányt szenved.
A nős férfi újdonságot keres. A házasságban nagyon komoly törésnek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy otthagyja a feleségét, és feleségül vegye a szeretőjét. Mindig a férj az, aki a legkevésbé akarja a házasságát felbontani – a bontóperek 70 százalékát a nők kezdeményezik! A férj a hűtlenséget szexuális kalandként fogja fel. A nőnek, aki ilyen „örökös“ viszonyban él egy nős férfival, határidőt kellene szabnia: eddig és eddig vagyok hajlandó várni.
