Hétköznapi fasizmus

Nem tudom, mit hoz a jövő, talán a magától lebomló, szuperöko pelenkát – mostanában mégis a régihez térünk vissza szívesen. Aztán szétvisszük a hírét, és megpróbáljuk rábeszélni az összes létező anyukát szuperötletes találmányunkra... S aki nincs velünk, az ellenünk van. 

Hardcore Hurci Klub
Aki nincs velünk, az ellenünk: hurcisok és babakocsisok
Manapság sok szép trend indult baba-mama vonalon: ilyen például a hurci vagy a textilpelenka használata. Eldöntötted, hogy hordozol? – kérdezgetik a mai anyukákat. Az új módszerekkel párhuzamosan megjelentek a hurcifasiszták, akik leszólják azokat, akik nem az ő elveiket vallják. És „lesi” módszereket alkalmaznak, még saját berkeikben is. Lefotózzák például azt az anyukát, aki nem jól csatolta fel a hurciját, és hogy megszégyenítsék, felrakják a képet az internetre. Mintha egyébként ez olyan egyszerű dolog lenne, mármint jól felkötni vagy felcsatolni a babahordozó kendőt. Miheztartás végett: egyáltalán nem az a baj, ha ezek mellett a régi-új termékek mellett tesszük le a voksunkat. De az már igen, ha megszállottá és utálkozóvá válunk... Ne cikizzük ki egymást, inkább próbáljuk meg az elveinket szépen elmagyarázni egymásnak. A „kendőfüggő” anyuka pedig kösse fel továbbra is a hordozókendőjét, a babakocsis pedig mutassa meg országnak-világnak a legtrendibb babakocsiját. 
–néva–

Aki nincs velem, az ellenem!
Talán a magától lebomló, szuperöko pelenkáé vagy a gravitációmentes gyerekhordozóé lesz a jövő, de annyi biztos, hogy mintha megakadt volna a lemez. Mostanában a régi módszerekhez térünk vissza szívesen. Miért is ne tennénk? Hiszen a régi nem feltétlenül jelent ómódit vagy használhatatlant. Főleg, ha kicsit felturbózzuk, és megspékeljük valami újjal. Majd találunk hozzá egy jó kis szlogent, és összegrundolunk mellé egy mozgalmat! Aztán szétvisszük a hírét, és megpróbáljuk rábeszélni az összes létező anyukát a szuperöko és a szuperbio, bababarát találmányunkra... S aki nem a miénket hordja vagy vallja, abból ellenség lesz, a saját gyereke és a mi ellenségünk.

Akinek nem hurcija, az ne vegye magára!
Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy vitriol áztatta el a billentyűzetemet, le kell szögeznem, hogy semmi kivetnivalót nem találok az új vagy régi módszerekben. Örülök, hogy nem egyetlen üdvözítő módszer, pelus vagy babaétel létezik, és más utak is megnyíltak a mai modern anyukák előtt: lásd a Mosipelus vagy Hurciklub mozgalmakat. De ne ítéljük el csak azért a másik anyukát, mert nem akar textilpelenkát mosni. És legfőképp: ne bélyegezzünk meg senkit azért, mert nem osztja a mi véleményünket, és nem vesz részt abban az öko- és bioőrületben, ami a mostani gyereknevelésben zajlik.
„Nem tudom, mit adjak a gyerekemnek, mert a mi orvosnőnk már szinte mindenről letiltotta a gyereket, mert nem egészséges. Se tej, se kenyér, csak hazai és bio. Mit tegyek?”, írja egy anyuka kétségbeesetten, aki nem tudja, mit kezdjen a sok tiltással.
– Mikor lettünk ennyire elvetemültek? – sóhajtja a költői kérdést az egyik kétgyerekes barátnőm, akinek elmesélem, hogy nemrégiben olyan gyerekzsúrt rittyentett a nagynénim főnöknője, hogy azt még az angol királynő is megirigyelte volna.

A puccos partira az ötéves kisfiú újdonsült ötéves barátnőjét (!) is meginvitálták, és a vendégeknek csak és kizárólag glutén- és laktózmentes süteményeket szervíroztak fel. 

– Fanatikusok vagyunk, nem vitás! Tudom, mert én is az voltam. Aztán mikor jött a második gyerek, már rutinosabban kezeltem a hóbortjaimat – mondja Zita (33), két tündéri lurkó anyukája. – Természetes, hogy a gyerekünknek a legjobbat akarjuk, ám nem szabad átesni a ló túloldalára. Egy elsőgyerekes anyuka mindent meg akar adni a gyermekének, és mindenből a legjobbat. Elhiszi, hogy a kisbabát csak arcmaszkban szabad átpakolni, nehogy elkapjon valami fertőzést, és balga módon nem teszi fel a kérdést, hogy vajon mennyire bio az a rágcsa, amit a drogériában tud csak megvásárolni. 

Mossuk vagy ne mossuk a pelenkát?
Amikor bejöttek az első egyhasználatos pelenkák, a nők olyan hangos éljenzésbe kezdtek, ami még most is visszhangot ver. Mert bizony rendkívül felszabadító érzés lehetett a többgyerekes anyáknak, hogy nem kellett többé a pelenkát naphosszat áztatni, kifőzni, dörgölni, szárítani és vasalni. Erre, láss csodát, újra mosni kezdték a pelenkákat a 21. századi modern anyák. Létrejött ugyanis a Mosipelus-mozgalom, mely a jócskán környezetszennyező eldobható pelenkák ellenében kínál környezetkímélő megoldást.
Pár fanatikus kizárólag a régi textilpelenkát favorizálja – de már vannak másféle (persze drágább) mosható pelenkák is. A mai modern mosható pelenkának sok előnye van az eldobhatóval szemben. Például az, hogy természetbarát, tehát öko, mivel kevesebb műanyag kerül ki a világba, ráadásul költséghatékony. A mosható pelenkáknak rettentő sok fajtája van: zsebes, csónakos, bambusz, gyapjú, nedvszívó, félig nedvszívó... Sőt, a moshatón kívül még egy eldobható, azaz hibrid pelusbetét is létezik! Lehet választani.

Arról azonban nem szól a fáma, hogy mennyi időt emészt fel a mosizás. A pelenkát ráadásul csak 60 fokon moshatja az ember lánya (régen, ugye, 90 fokon főztél ki!). A mosható betétről először mindig el kell távolítani a székletet, és be kell áztatni – hacsak nem veszünk egy eldobható fátyolbetétet... Szóval, biztosan több a ráfordított idő és energia, mintha eldobható pelenkát használnánk. Ezért a mosizók közül sokan nappalra mosható pelenkát tesznek a gyerek alá, éjjelre viszont eldobhatót, mert az jobban felszívja a nedvességet... Félreértés ne essék, tiszteletreméltó és becsülendő, ha valaki az ökoelhivatottsága okán a mosizásra esküszik.

De itt is az érvényes, ami fentebb: a mosizós ne nézze ferde szemmel azokat, akik az eldobható pelust választják. Nekik is biztosan megvan rá az okuk.

A hurcis anyák
Következzék egy másik hasonló mozgalom, egy szintén régi-új termékkel, melynek számtalan előnye és hátránya van: a hurci. A hurci ugyebár egy babahordozó kendő, amivel az anya magára kötheti pici gyerekét, s ezáltal könnyebben jár-kel a világban. A hurci kiváló, ha nagyvárosban élsz, tömegközlekedést használsz, vagy fent laksz a negyediken, és nincs lift. Esetleg erdei sétára indulsz a családdal.
Ám tényleg mindenkinél beválik? Közel sem. Vannak törékeny anyák, akiknek nem bírja a hurcit a gerincük, vagy éppen nem tartják praktikusnak. Sokan kényelmi szempontból a babakocsit preferálják, amelyikben azért (valljuk be) jobban elfér a gyerek, plusz a napi bevásárlás.
– A barátnőm hardcore hurcis! Lenézi azokat az anyákat, akik megvonják a gyerektől a testmelegüket. Mikor a múltkor meglátogattam, úgy nyitott ajtót, hogy a hátán ott volt a gyerek. Éppen főzött, s ahogy ott sürgött-forgott a tűzhely mellett, a gyerek feje már-már belelógott a levesbe – meséli Dóri (30). 

Megtudom tőle, hogy manapság már úgynevezett hurcitanácsadó is van, aki megtanítja az anyának, hogyan kösse magára úgy a kendőt, hogy a gyerek ne essen ki belőle.

Már-már bólogattam volna, hogy: Nide, micsoda jó ötlet, legalább a Dóri barátnőjének a kisfia nem fog beleesni a forró levesbe... Mígnem minap arról értesültem, hogy a hurcizó anyák kicikizték azt a fiatal anyukát, aki nem jól kötötte fel magára a babahordozó kendőt. Mintha egyébként az olyan egyszerű volna... De ez utóbbit már egyáltalán nem találtam jópofa aktusnak, mint ahogy azt sem, hogy egyes anyukák lenézik és alacsonyabb rendűnek tartják azokat az anyukákat, akik nem a trendi hurcit választják. A nem hurcisok meg a „slendrián” hurcisokat szólják le.
Mert ez már tényleg maga a hétköznapi fasizmus... 

1. Kati egyszerűen azt hitte, hogy a Mosipelus egy új márka: annyit lelkendezett róla az egyik anyuka a Facebook-csoportjukban. Moszipelus – így, sz-szel ejtette ki Kati a szent nevet, s azon nyomban kutatni kezdett utána az interneten. Öt perc alatt kiderült, hogy semmi másról nincs szó, mint a régi textilpelenkáról, amit mi még anno súlyos cinkfazékban főztünk ki kilencven fokon. Utána minden egyes pelust még ki is vasaltunk... Akkor esett le a tantusz, mikor megnéztem Mosipelus-fanatikus profilképét. Hiszen én ismerem ezt az anyukát! Ez az anyuka egyedül neveli a gyerekét, és nincs pénze olyan luxusra, mint az eldobható pelus. S bosszúból megszégyeníti azokat az anyukákat, akik nem elég ökók, s nem a régi textilpelenkát használják.
   „Óriási munka volt a pelenkamosás”, mondom halkan Katinak. Én csak azután szültem a második gyerekemet, mikor megjelent az eldobható pelenka, mert egy életre megutáltam a cinkfazekat. Ráadásul nem volt automata mosógépünk... 
    
2. Zaza irtó öntudatos nő, szintén Mosipelust használ. Mindenkit legyilkol, aki nem a textilt favorizálja! – És fazékban főzöd ki? – nézek hitetlenkedve az aprócska kezére. – Ah, dehogy, mondja, hatvan fokon kimosom, és csak pisinél használom. Pukk, egy újabb léggömb pukkad ki. 
    
3. A szerkesztőségben ülünk, kismamák jöttek látogatóba. Körülöttünk két másfél éves csemete rohangál, kezükben apró puffancsok, azzal tömik magukat. Így legalább öt percig békén hagynak bennünket. Közben a lányok már arról mesélnek, hogy semmi banán, semmi citrusos gyümölcs, ők csak biót adnak a gyereknek. – Biót? – kérdezem hitetlenkedve. – És hol vesztek biokaját? Nálunk nem is lehet ilyet kapni...
   – Hát a DM-ben! – mondják szinte egyszerre. A puffancs is biorágcsa, a drogériában vették. Pukk!
    
4. Egy elsőgyerekes anyuka mindent meg akar adni a gyermekének, és mindenből a legjobbat. Balga módon nem teszi fel a kérdést, hogy vajon mennyire lehet bio az a rágcsa, amit a drogériában tud megvásárolni a gyerekének.
    
5. Biorágcsa, biorágcsa – ismételgetem, és rájövök, tényleg milyen könnyen el lehet minket szédíteni. A legmenőbb drogérialáncban kialakítottak egy biosarkat (ami teljesen paradox, mert ott aztán van kémia és vegyszer dögivel), és a biotejen keresztül a biokenyérig mindent lehet ott kapni, ami „egészséges”.

–derzsi, nagyvendégi–

Kapcsolódó írásunk: A hordozókendő