Kevesen tudják, hogy a mai pszichoterapeuták hipnózissal is tudnak gyógyítani. A témáról egy elismert pszichoterapeutát, L. Stipkovits Erikát kérdeztük, aki több neves könyv szerzője (s aki nem mellesleg a határ mentén, Győrben él). A hipnoterápiában alkalmazott hipnózis manapság korlátlan számú lehetőséget kínál. Megváltoztathatja életünket, átírhatja a rossz, nem kívánatos szokásainkat. Segítségével beidegződött cselekedeteket törhetünk meg, vagy akár a teljesítményünket is fokozhatjuk.
L. Stipkovits Erika pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus, a Személyiségfejlesztő Akadémia alapító igazgatója, tréner, tanár, író. Nyolc könyve jelent meg, a legújabb 2022-ben, mely a „Közelebb önmagunkhoz – Az önismeret útján a teljesebb életig” címet viseli.
(© morysetta)
– Mit érdemes tudnunk a hipnoterápiáról?
– A hipnoterápia hipnózisban végzett pszichoterápia. Én többek közt integratív pszichoterapeuta vagyok, azaz több módszert integrálok a páciens jobbléte, önismerete érdekében. Ebből a több módszerből gyakorlatilag az egyik a hipnoterápia. A hipnózis egyébként – szó szerinti fordításban – módosult tudatállapotot jelent.
– Kifejtené bővebben a módszer lényegét?
– A hipnoterápia létrehoz egy módosult tudatállapotot, mely során kialakul egy erős bizalom a páciens és a terapeuta között. Ez a különleges összhang talán az anya-csecsemő kapcsolathoz hasonlítható. A mély összehangolódás alatt a páciens kontrollfunkciói kicsit lecsökkennek, a gondolatai eltávolodnak a napi problémáktól. A páciens nem a külső ingerekre, hanem befelé koncentrál... S ezzel a belső figyelemmel, lecsökkent realitásérzékkel már nem minősíti az élményeit. Hogy egy példával éljek: a hipnoterápia alatt a páciensnek előjön egy gyerekkori emléke, ahogy az apja kiabál vele... S a jelenben éppen ezért nem tudja elviselni, amikor a főnöke vele szemben felemeli a hangját.
Az ilyen és ehhez hasonló élményeket a kliens ebben a transzállapotban nem minősíti. Éberen ugyanis folyamatosan minősítünk, akár magunkat is. Például: félénk nyuszi voltam... Esetleg másokról azt mondjuk, hogy X. Y. bolondul viselkedett. A hipnózisban minden úgy jó, ahogy történik. A kliens olyan állapotban van, hogy összekapcsolódnak nála a dolgok.
– Egyrészt rálát arra, hogy a főnöke kiabálása miként mozgatja be a gyerekkori traumáját, miért lesz gyomorgörcse tőle. Másrészt a beszűkült figyelem arra jó, hogy nem kezd el gondolkodni máson (mit kell még ma csinálnia, hogyan alakul az este). Hanem csak az „itt és most” létezik, tehát bele tud állni a pillanatba. A korai élmények érzelmi állapotát tudjuk ezzel a hipnoterápiás módszerrel kezelni. Nem a történetet írjuk át – mert az úgy történt, ahogy –, hanem az érzelmi hátteret. Az a célunk vele, hogy az élmény ne legyen többé félelmetes, ne legyen nehezen kezelhető, és ne befolyásolja a mostani életünket.
L. Stipkovits Erika (© facebook.com/L. Stipkovits Erika)
– Pedig mennyiszer adjuk egymásnak is a tanácsot: fogadd el a dolgot úgy, ahogy van!
– Ez nem így működik. Nem attól tudunk valamit elfogadni, hogy megmagyarázzuk magunknak: jó volt az úgy, ahogy volt, el kell mindent fogadni... Először is: az érzelmeinket igenis meg kell élni... A negatív érzelmek, legyen az düh vagy félelem, ugyanúgy velünk születnek, ahogy a szép érzelmek. Egyénenként változó, hogy ki mit él meg – és hogyan. A megélést befolyásolja, hogy milyen volt a gyerekkorunk, milyen életünk van most, illetve az is, hogy transzgenerációsan mit hoztunk magunkkal a családunkból. Mindenesetre az érzelmeknek erős energiájuk van, és ha elfojtjuk őket, pszichoszomatikus betegségeket is okozhatnak. Ám át is lehet dolgozni őket, s így egy idő után semlegessé válnak.
– Milyen esetekben lehet még használni a hipnoterápiát?
– A hipnoterápia alkalmazása sokrétű. Megfelelő szuggesztiókkal használható fájdalomcsillapításra, például pszichoszomatikus vagy daganatos betegeknél. Ilyenkor a páciens képként, szimbólumként képzeli el a fájdalmat. A lüktető fájdalom egy vörös gömb, amit megpróbál kitenni magából... Hatására a fájdalom jelentősen csökken. A pszichoszomatikus betegségek pszichésen induló, de testben megjelenő betegségeket jelentenek. Ezek lehetnek emésztőrendszeri betegségek, bélgyulladások, migrén: rengeteg olyan betegség van, amit a magasabb stressz-szint vált ki. Ezek mögött sokszor kora gyerekkori, felnőttkori vagy transzgenerációs élmények állnak, melyek átírhatók. Mi, szakemberek azt mondjuk, hogy a megélt és átélt érzelmekkel igenis szembe kell néznünk, és dolgoznunk kell velük.
Hasonlóképpen gyógyíthatók hipnózissal a szorongást okozó betegségek, a pánikrohamok, a hipochondria, a fóbiák is. Sőt, olyanok is megkeresnek, akik képességfejlesztésre vagy teljesítménynövelésre akarják a módszert használni. A módosult tudatállapot az élsportolóknál is alkalmazható, mert amíg egy sportoló nem tudja magáról elképzelni, hogy megnyeri az olimpiát, addig nem is fogja megnyerni, bármennyit edz, illetve legyen bármilyen jó.
– Mindenki hipnotizálható?
– A hipnábilitás azt jelenti, hogy ki mennyire hipnotizálható, azaz mennyire hipnábilis. Ez személyenként változó: valaki érzékenyebb rá, megint más nehezen engedi el a kontrollt. Azok az emberek, akik az érzelmeiket könnyebben fejezik ki, hipnábilisabbak, mint azok, akiknek nehezen megy az érzelmek átélése. Az ilyen emberek túl erős önkontrollal rendelkeznek, nem tudják elengedni magukat – és nem tudják sem a munkában, sem a magánéletben átadni másnak az irányítást. Bányai Éva (Széchenyi-díjas magyar pszichológus, hipnóziskutató – a szerk. megj.) erre fejlesztette ki az aktív-éber hipnózist. Ilyenkor a páciens nem fotelban ül vagy kanapén fekszik, hanem nagyon aktívan egy szobakerékpáron teker. Közben a terapeuta szuggesztiókat, lazító mondatokat mond neki – emberünk akár egy órát is tekerhet úgy, hogy nem érez fáradtságot, nincs izomláza. Beszűkül a figyelme, ami annyit jelent, hogy ugyanúgy lehet vele dolgozni, mintha ülne vagy feküdne a kanapén. A monoton tekerés és a terapeuta monoton hangja beszűkítik a figyelmet. Ez főleg azoknál hatásos, akik teljesítményorientáltak – és nehezen adják át másnak a kontrollt.
– Ki fordul pszichoterapeutához?
– Az, akinek már vannak tünetei. Úgy szoktam fogalmazni, hogy az jön, akinek szenvedésnyomása van. Egyszerű példán szemléltetve: van, aki rendszeresen jár a fogorvosi ellenőrzésekre, más csak akkor, ha fáj a foga. Hozzám is sokan szenvedésnyomás alapján jönnek, de vannak olyanok, akiket a problémáik hoznak el hozzám. Az ilyen embereknek nincsenek tüneteik, de például évek óta nem találnak párt maguknak, vagy nem tudnak kötődni, mert hamar kiábrándulnak mindenkiből. Sokan úgy jönnek, hogy olvasták valamelyik könyvemet, és úgy érezték, róluk íródott. Egyre több olyan fiatalember keres fel, aki naphosszat csak veszekedik a párjával, és anno bizony nem ilyen életet képzelt el magának... Megint mások egyszerűen azért jönnek, mert jó szülők akarnak lenni. Jó hír, hogy a sok szenvedésre és problémára igenis van gyógyír.
