Örök kérdés, amelyet a nők túlnyomó többsége mindennap többször is feltesz magának, a barátnőjének, anyjának, anyósának, minden nőismerősének. Ez az a kérdés, amire a női lapok túlnyomó többsége meg akarja adni a választ. Holott nem tudja, mert erre a kérdésre csak a férfiak képesek hitelesen felelni.
Nemrégiben kísérletbe fogtunk. Akkor már a sokadik magazinban olvastuk (férfi kollégánk!) tollából: az a baj, hogy a nők nem értik a férfiakat! Mi tehát megfogadtuk a cikkíró tanácsait, és megpróbáltunk a leírt használati utasítás szerint cselekedni, vagyis szót érteni kedvesünkkel, férjünkkel (a nem kívánt törlendő).
Az első jelenet (kinek nincs része benne?): a férfi megígéri, hogy megjavítja, megcsinálja, megszereli, elintézi, aztán múlnak a hetek, és nem történik semmi. A feleség már ötezerszer figyelmeztette, kérte, sőt könyörgött, de az ígéret csak nem akar megvalósulni. Egyszerűbb lenne, ha a férfi mindjárt az elején kijelentené, hogy ő aztán soha, mert akkor a feleség hívhatna valaki mást, aki megjavítja, megszereli stb. De a férfi erősnek, ügyesnek és rátermettnek tartja magát, és nem hagyja, hogy a nő mással végeztesse el ezt a kis feladatot, hisz tönkretenné az imázsát. Megígéri, hogy holnap már biztosan.
(Ugyanez játszódik le a titkos szerelmi vagy „kalandos” férfi-nő kapcsolatban is. A férfi megígéri, hogy majd ekkor meg akkor telefonál, itt meg ott fognak találkozni, aztán mindig közbejön valami – megbetegszik a gyerek, elpusztul a hörcsög, kiszárad a díszbokor, nincs térerő. Állítólag azért ígérnek fűt-fát, mert nem akarnak csalódást okozni, meg akarnak felelni az elvárásainknak. Aztán éppen ezzel okoznak kiábrándulást. Érdekes, nem?)
Mit mond a férfi? Azt mondja: szereti függetlennek érezni magát, aki mindig pontosan tudja, hogy mit kell csinálni. Hova jutnánk, ha a nő osztaná be az idejét?
A férfi cikkíró tanácsa: Hagyjuk a férjet intézkedni. Játsszuk el, hogy bajba jutottunk – a férfiak szeretik megmenteni a nőket. (Aki hallott ilyenről, jelentkezzen!) Csöpög a csap? Amint az előszobába lép a férj, kezdjünk el jajgatni, segítség, micsoda szörnyűség történt! A férfi azon nyomban a helyzet magaslatán érzi magát, és intézkedik. Vagy nekiáll a javításnak, vagy szerelőt hív – így nem kell tovább eljátszania, hogy ért a vízvezeték-szereléshez.
Mit mond az Új Nő? Kipróbáltuk. Rekedtre jajgattuk magunkat, a férjünk akkor sem szerelte meg a csapot, nyírta le a füvet, fúrta fel a polcot – csak akkor, amikor a csapból már ömlött a víz, a fű méteresre nőtt, de a polc azóta is befőttet játszik a kamra sarkában...
Tovább olvassuk: veszekedés. Ha meg akarunk egyezni, akkor nem csupán azt kell tudnunk, hogy mi mit akarunk, hanem azt is, hogy mit akar a társunk. Bármi lehet is a veszekedés kiváltó oka vagy témája, a férfi csak egyet akar: bebizonyítani a saját igazát. Még akkor is, ha nincs igaza. Ha el akarjunk érni a célunkat, a legegyszerűbb módszert kell választanunk, igazat kell adnunk a férjünknek. Mindig és minden körülmények között. Akkor is, ha a legnevetségesebb érveket hozza elő. „Teljes mértékben igazad van drágám, kedvesem, mókuskám, nyuszi-muszim, de én úgy szeretném megvenni azt az új szőnyeget, úgy szeretnék elmenni a barátaink bulijába, úgy szeretném látni a horvát tengerpartot” stb. Az „igazad van” kezdetű mondat olyan, mint az altatólövedék – alfahullámzásba hozza a férfiagyat. Egyre nehezebb lesz számára az érvelés, de annyi energiája azért marad, hogy mindenféle feltételeket szabjon.
Vállaljuk a következményeket, aztán a beleegyezésével tegyük azt, amit eredetileg is akartunk – írja férfi kollégánk. Az Új Nő kipróbálta: amint kimondtuk a varázsszót (igazad van), a férjünk kijelentette: „Na látod! Nem kell új szőnyeg, buli, horvát tengerpart!” Azzal a heverőre vetette magát, és bekapcsolta a tévét.
El akarjuk csábítani a férfit, s nem tudjuk, miként fogjunk hozzá?
Azt mondja a cikkíró férfiú: Nem hiszem el, hogy a nő nem tudja, mit tegyen, de azért elárulom, hogy a férfi nagyon szereti, ha a nő megdicséri. A férfi ilyenkor ugyanis azt gondolja, a nő ezzel azt jelzi, hogy szeretne lefeküdni vele. Még akkor is, ha a nő egész nyíltan kijelenti: „Jaj de szép karórád, autód, motorod, számítógéped van, de én veled sohasem fogok lefeküdni!” A férfi tehát megköszöni a bókot, és azt gondolja: „Anyám, ez le akar feküdni velem!” Mert ilyen beállítottságú. Minden témáról, amiről a nővel beszél (a valutamozgásoktól kezdve a globalizációs problémákon át egészen a szakmai kérdésekig) az jut eszébe, hogyan tudná ágyba csalni a nőt. Tehát egyszerű: Meg akarjuk kapni a férfit? Dicsérjük meg! Az Új Nő még nem próbálta ki, de dolgozik a megoldáson.
A nők tehát meg akarják érteni a férfiakat, mert úgy gondolják, a boldogságuk függ ettől. A férfiak pedig azt hiszik, hogy értik a nőket, ezért aztán nem izgatja őket túlságosan a téma. Ők úgy tartják: a világ izgalmas, tele van érdekesebbnél érdekesebb dolgokkal.
A világot kell feltérképezni, nem a nőt (a nővel mást kell csinálni). A mi javaslatunk: Ezentúl ne csak a női folyóiratok szóljanak arról, hogyan kell bánni a férfiakkal, hanem a sportújságok és a számítógépes magazinok is foglalkozzanak azzal, hogyan bánjanak a férfiak a nőkkel! (A női lapokban pedig végre más, „az életről, világról szóló” témák is terítékre kerülhetnek.) Aztán majd cserélünk, és kiolvassuk, mit gondol az egyik nem a másikról. Ez lesz a legegyszerűbb módja egymás megismerésének(?)
A tinilányoknak szóló újságok tele vannak pasifogó trükkökkel. Benne van, mit kell tenniük, ha szeretnének összeismerkedni a fiúval, ha szeretnének járni vele. Mit kell tenniük, ha a fiú észre sem veszi a lányt, és mit, ha észreveszi? Hogyan kell viselkedniük, ha a fiú viszonozza az érzelmeket, és hogyan kell mégis megszerezniük, akkor is, ha a fiú a háta közepére sem kívánja a lányt? Mi szükséges ahhoz, hogy a fiúnak jó legyen, miképp kényeztessék?
Arról viszont egy szó sem esik, hogyan ismerkedjenek meg a fiúk a lányokkal, hogy mi kell ahhoz, hogy a lány jól érezze magát stb. Aztán csodálkozunk, hogy a lányok mostanában milyen rámenősek. Pedig nincs ebben semmi furcsa – egyszerűen ezt olvassák ki az újságokból, ez zúdul rájuk mindenhonnan. Az anyukájuk nem szolgál felvilágosítással, az iskola sem, maradnak a hasonlóképpen tájékozatlan barátnők – meg a bugyuta, amatőr tinimagazinok. Ezeket a lapokat pedig főleg lányok olvassák, a fiúk a sportújságot vagy a számítógépes témákkal foglalkozó magazinokat keresik. Érdekes nem? Mit sem változott a lélekismerők elcsépelt mondata: a lányokat a fiúkra szocializálják, a fiúkat pedig az életre.
Póda Erzsébet
