A hűtlenség az emberiség történetének legtöbbet vitatott kérdése. Sok ezer elmélet, tanulmány foglalkozik vele, kutatja az okot, miért csalja meg párját a férj és a feleség. De egyetlenegy írás se ad választ arra a kérdésre, ami a legjobban foglalkoztatja az embert: hogyan kell viselkedni, hogy a másik ne csaljon meg bennünket? Lejjebb három asszonytípust mutatunk be: őket fenyegeti leginkább a hűtlenség.
Sokféle vélemény van (ne higgyünk nekik!): A hűtlenség gyógyír a rossz kapcsolatra. A hűtlenség mindig kudarc. A hűtlenség az ember biológiai lényege, a hűség a természet ellen való…
Az önfeláldozó háziasszony
Ezt a típust a „mindent a családért” mondat jellemzi. Ezek az asszonyok önfeláldozók, megbízhatóak, mindig rendelkezésre állnak, sőt a szexet se utasítják vissza soha – bár nem is kezdeményezik. Ebbe a csoportba tartozik a harminchét éves Krisztina.
– A férjem kereste a pénzt, én a háztartást vezettem – mondja. Véleménye szerint áttekinthetően és igazságosan osztották el a szerepeket. Úgy érezte, megvalósíthatta önmagát. – A férjem munkaköréhez tartoztak például a munkavacsorák – néha nálunk, néha üzleti partnereinél. Nekem örömet szerzett, hogy a mi lakásunk volt a legízlésesebben berendezve, az ételek ízlettek, a terítés mindig ötletes, a bor minőségi, a társalgás intelligens, a férjem pedig büszke és elégedett volt… Engem mindenki a tökéletes feleség mintaképének tartott. Színesnek és mozgalmasnak éreztem az életemet. Csak éppen: minél érdekesebb volt kívülről a házasságunk, annál unalmasabb lett belülről. Egyszer csak rádöbbentem, hogy nem egymással élünk, hanem egymás mellett. Mint két bútordarab, amelyek illenek egymáshoz – mondja.
Amikor Krisztina megtudta, hogy a férjének szeretője van, és már jó régen, nem volt kedve nevetni. – Az volt benne a legrosszabb, hogy se szebb, se fiatalabb nem volt nálam. Sőt még két gyereke is volt! Folyton azt ismételgettem magamban, hol követtem el hibát, mi van meg benne, ami bennem nincs, miben lehet jobb nálam. Nem jöttem rá. Azt hiszem, az a nő csak egyszerűen más volt. Kevésbé kiszámítható. A férfiak úgy érzik, hogy az élet szürke és eseménytelen egy ilyen asszonnyal, mint Krisztina. A kapcsolatból lassanként eltűnik az izgalom, a hódítás, hiányoznak a meglepetések és az újdonság. Egyszóval az ilyen házasság kényelmes, de nem lelkesít. Az új szerelmi viszony lényeges eleme a hódítás, az érzelmek viharzanak, hol reményteliek, hol kudarcot jeleznek – egyszóval: az elcsatangoló férj úgy érzi, újra él.
Röviden: legyünk kicsit nagyvonalúak, ne keserítsük meg a házasságunkat örökös gyanakvással és féltékenykedéssel. Ez természetesen mindkét félre vonatkozik. Mi, emberek nem vagyunk mártírok, és monogám kapcsolatban élve gyakran erőt kell venni magunkon (le kell győzni magunkban az ösztönlényt). Nem szabad állandóan leskelődnünk, résen lennünk, minden kis megjegyzés, pillantás, mozdulat miatt gyanakodnunk és féltékenykednünk. Ha képesek vagyunk az önmérsékletre, akkor talán hosszabb ideig fennmarad a szeretetteljes, örömet adó viszony társunk és miközöttünk.
De neki szüksége van rám!
A másik nőtípus (akit szintén fenyeget a veszély, hogy férje egy másik asszony karjaiba menekül), a „teljesítményorientált menedzser”. Ezek az asszonyok mindent megoldanak, elintéznek, megszerveznek, csak hogy férjüket minél jobban tehermentesítsék. A férjnek semmiről sem kell gondoskodnia (gondolkodnia), mert a szuperfeleség mindent elvégez. Gyereknevelés, szabadság, lakásrendezés? Öt évre előre minden meg van tervezve… Ez a fajta nő szeretetteljesen, de enyhe lenézéssel kezeli a férjét.
– Elég egy kis csodálat, egy kis elismerés, a védtelen kolléganő kérő pillantása – és a teremtés koronája máris erősnek, ügyesnek érzi magát. Végre rá is szüksége van valakinek – mondja a pszichológus. – A finom elvárás erős afrodiziákum!
Hasonló dolog történt Norbival. A huszonöt éves Mónika a felesége barátnője volt:
– Egyszer megkértem Norbit, hogy segítsen betelepíteni a számítógépembe egy-két új programot. Kicserélt a lakásban egy villanykörtét is, máskor tisztítószert hozott, beszédbe elegyedtünk, ott maradt egy kicsit… Mónika elmondása szerint nem tett mást, csak udvariasan beszélgetett, mert jólesett neki a férfi segítsége. – Naiv módon azt hittem, hogy csak azért segít, mert a felesége barátnője vagyok – mondja. Aztán egy este kibújt a szög a zsákból. Mónika ellenállt, mert közben rájött, hogy itt inkább Norbinak van szüksége segítségre, nem neki. – Hirtelen világos lett minden. A felesége otthon teljesen elnyomja, s ha valaki emberszámba veszi, máris téves következtetéseket von le belőle.
Szerelem? Fél óra múlva már az ágyban
A megcsaltak harmadik csoportjába az ún. „méhkirálynők” tartoznak. Az ilyen nők számára az élet értelme az anyaság. A partner csak arra kell, hogy ezt a célt elérjék.
– Alighogy létrejön a kívánt terhesség, a férjet félreteszik, mint egy használt papírzacskót. Teljesítette biológiai kötelességét, fölöslegessé vált – mondja a pszichológus.
A gyermek utáni csillapíthatatlan vágy vált végzetessé Györgyi számára is. A férje ezt mondja:
– Háromévi házasság után váltunk el, holott ez a házasság másból se állt, csak a szexből. De csak akkor szexelhettünk, amikor Györgyi ovulációs görbéje megengedte. Minden hónapban a menstruáció utáni héten nem volt szabad meginnom egy korsó sört sem, abba kellett hagynom a dohányzást, és bioételeket kellett ennem. Aztán jöttek a termékeny napok és a peteérés. Ez számomra állandó készenléti állapotot jelentett. Amikor a hőmérő jelezte az ovulációt, fél órán belül otthon kellett lennem, és teljesítenem a parancsot – mondja Misi. – Valahol le kellett reagálni ezt a rengeteg feszültséget. Találtam egy helyes fiatal nőt, akivel nem éreztem úgy magam, mint egy akcióra kiszemelt tenyészbika.
Nincs rá recept, hogyan lehet jó a házasságunk, és természetesen arra sincsen, hogyan lehet megelőzni a hűtlenséget. Sajnos.
Miről álmodnak a férfiak?
A hűtlenség sok esetben a partnerkapcsolat krízisének nem oka, hanem következménye. Más szóval: a szeretőnél azt keresi a férj, ami otthon hiányzik. Vagy nála szabadul meg attól, amiből otthon túl sok van. Tehát: mit várnak a férfiak a kedvesüktől? A pszichológusok szerint a férfiak nem szűnő csodálatra vágynak, azt szeretik, ha kevés gonddal terhelik őket, ha annyiszor szexelhetnek, ahányszor csak akarnak, ha rend és nyugalom van otthon, ha meg van főzve. Ha a felsoroltak közül valami hiányzik, akkor azt hajlamosak egy másik kapcsolatban keresni. A fontossági sorrend az, amit felsoroltunk. Ha a férfinak kijut az állandó csodálatból, akkor sem fog más nőhöz menni, ha a felesége virslivel várja otthon.
Mi hát a teendő?
Kedves asszonyok, ne a mindennapi meleg vacsorával törődjenek, hanem rendszeresen vásároljanak maguknak olyan holmikat, amelyek maguknak és a férjnek is tetszenek, azaz szexisek. Dicsérjék gyakran a férjüket, és kérjenek tanácsot tőlük. S ha már nem bírják nézni az elromlott garázsajtót, hívjanak szerelőt, de úgy állítsák be a dolgot, mintha ez a férj ötlete volna.
Miért nem tudjuk megbocsátani a hűtlenséget?
A párok legtöbbje szembesül a hűtlenkedés tényével – a kapcsolatban, házasságban élő nők 40 százaléka, a férfiaknak pedig a 60 százaléka csalja meg a másikat. Hogyhogy a két szám különbözik? A nők visszafogottabbak? Ritkábban hűtlenek? (A házasságban élők biztosan. És gyakrabban csalják meg a párjukat ugyanazzal a férfival.) Miért zavar bennünket a hűtlenség, ha ennyire megszokott dolog? Közismert, hogy a természetben az állatok legalább 98 százaléka nem hű a párjához. Ez azonban nem felmentés az ember számára! Mert mi nem vagyunk állatok, hanem emberek, akik nem pusztán ösztönlények. Éppen ezért képesek vagyunk hosszú ideig monogámiában élni. A hűtlenséget tehát nem kell természetesnek tartanunk.
A 20. század elején az anarchisták az ún. szabad szerelmet hirdették, később a hippi kommunákban az a szemlélet uralkodott, hogy a partner kisajátítása burzsoá előítélet, az idejétmúlt birtoklási vágy megnyilvánulása. Németországban voltak fiatal nők, akik csakugyan igyekeztek harmonikus szerelmi viszonyt kialakítani egy időben két férfival: az egyik volt az állandó élettárs, a másik a szerető. Büszkék voltak arra, hogy sikerült megkavarniuk a pállott kispolgári erkölcsöket, és legyőzték az előítéleteket: amikor szeretőjükkel reggel felébredtek, az állandó élettárs mosolyogva hozta be nekik a reggeli kiflit. Talán igazuk volt? Talán önzés, ha nem tudjuk elnézni, hogy kedvesünk más nő testének is örül?
Nos, a pszichológusok nem hisznek a szexuális kommunizmus eszméjében. (Hozzátesszük: mi sem!) Véleményü(n)k szerint a hűtlenség ellenzésében nem a birtoklási vágy játssza a főszerepet, hanem az, hogy a megcsalt partner megalázottnak, leértékeltnek érzi magát. Hűtlenség esetén a nő legelőször arra gondol: már nem vagyok elég szép, elég vonzó, elég fiatal, elég érdekes; hibáim vannak, amelyekről a társam nem szólt nekem; már nem őszinte hozzám; valami nem tetszik neki rajtam; valami van a másikban, ami bennem nincs meg… A megcsalt fél önbizalma súlyosan sérül. Közismert tény, hogy a hűtlenségre legrosszabban az erős, domináns férfiak reagálnak – éppen a megaláztatás és a sértettség érzése miatt. Vagyis: a hűtlenséget legrosszabbul a domináns személyiségjegyekkel bíró egyének viselik.
– A hűtlenség (főként a hosszan tartó, házasságon kívüli kapcsolat) a megcsalt félben veszélyérzetet, elbizonytalanodást ébreszt, és neurotikus állapot kialakulásához vezet – mondja a pszichológus.
Hogyan kezeljük a hűtlenséget?
A hűtlenséggel olyan óvatosan kellene bánnunk, mint az időzített bombával: ha mi magunk voltunk hűtlenek, a legcsekélyebb mértékben sem szabad megsértenünk férjünk, kedvesünk érzékeny önérzetét. Egyszóval: tagadni, tagadni, tagadni. S ha férjünkkel, kedvesünkkel szemben merül fel a hűtlenség gyanúja? A pszichológusok mindig hangsúlyozzák, hogy hűtlenség és hűtlenség között óriási különbség van. Ehhez mérten kell reagálnunk. A hűtlenség lehet egyszeri: két ember találkozik, és megesik a dolog – vagy lehet egy hosszú kapcsolat.
Meg kell vizsgálni a helyzetet is, hogy rajtakaptuk-e partnerünket, az beismerte-e a hűtlenséget, vagy csupáncsak gyanakszunk (megváltozott a férj viselkedése), esetleg féltékenység gyötör bennünket. Jogi nyelven szólva: a felek éljenek az „ártatlanság vélelmé”-vel.
És ha valóban hűtlen?
A férfi és nő közötti kapcsolat végtelenül finom és törékeny valami. Az egymás iránti bizalmon alapszik. A bizalomnak abban a pillanatban vége, amikor elkezdünk gyanakodni. A bebizonyosodott hűtlenség az első pillanatban pánikot kelt, és káoszt okoz az ember lelkében. Ezért nagyon vigyázzunk. A jó párkapcsolatot nemcsak a felfedett hűtlenség, hanem már a puszta, legtöbbször ok nélküli gyanakvás is veszélyezteti. Van valamilyen jól bevált módszer, amellyel kezelni lehet a hűtlenséget? Nehéz kérdés. Minden a megcsalt ember személyiségétől függ. Ha egy pszichoszexuálisan érett embert csal meg a partnere, akkor az a felfedezés első hulláma keltette káoszt, önsajnálatot, fájdalmat, haragot és csalódást drámai gesztusok nélkül vészeli át. Vagyis nem fenyegetőzik, nem akar öngyilkos lenni, nem zsarol. Az természetes, hogy a becsapott ember magába zárkózik. De ez ne tartson túl hosszú ideig.
A hűtlenség túléléséhez hozzátartoznak a következők is: nem nyomozni, nem vallatni a másikat, veszekedés közben nem előhozakodni vele minduntalan. Nem szabad szánalmat kicsikarni a másikból, sem szüntelen szemrehányást tenni. Gondoljuk végig – lehetőleg hideg fejjel –, mit ad, mit jelent számunkra ez a kapcsolat vagy házasság. Ha többet ad, mint amennyit elvesz, akkor legyünk nagyvonalúak. Bár éppen ez a legnehezebb – ezért viseli szörnyen az ember a hűtlenséget. A közvélemény ugyanis gyengeségnek és mulyaságnak tartja a nagyvonalúságot – és a megcsalt részéről a méltóságteljes viselkedést. (Pedig csak magunkat alázzuk meg, ha megtépjük a riválisunkat, vagy nyilvánosan lekiabáljuk. A főbűnös a férj, ezt sose feledjük. A szerető az emberi méltóságunkban alázott meg bennünket: neki ezt nem lehet megbocsátani.)
Mit érzünk, ha ilyen helyzetbe kerülünk?
Ilyesmiket gondolunk: „No megállj, majd visszaadom én ezt neked kamatostul! Én is szerzek magamnak egy szeretőt, s akkor megtudod, mi az!” Ezt a megoldást sem ajánlják a pszichológusok. Mert a „kölcsönkenyér visszajár” végleg tönkreteheti a kapcsolatot. (Főleg ha kiderül.) Egy szó, mint száz: nincs recept. Ha képesek vagyunk megbocsátani, bocsássunk meg. Ha nem, szakítsunk. Egyet viszont sose feledjünk: sokkal értékesebb emberek vagyunk annál, hogy egy csaló miatt tönkremenjen az életünk. Ne szenvedjünk sokáig! Aki nem tud megbecsülni bennünket, az nem érdemel meg bennünket.
