Hogy a bornak mekkora becsülete van, arról tanúskodik a Nekvinum, azaz a borászok társasága is. Arra is volt erejük, hogy 2004-ben a szőlőhegyen Szt. Orbán-szobrot emeljenek! A szőlőművelés szentje azóta vigyázó szemekkel óva őrzi az oly becses tőkéket.
Ipolynyéken szorgalmas emberek élnek. És az itteniek nem bújnak el. Szeretik a társaságot, a közösségi életet: nem kevesebb, mint 12 csoport működik itt (borászok, vadászok, nők klubja, focisták, sakkozók, nyugdíjasok, gyermekszínjátszók, néptáncosok, operetténekesek, sőt, mozgássérültek – felsorolni is képtelenség), mind-mind gazdagítják a falu életét.
– Nem elég az irodában ülni, telefonálgatni, pályázatokat kitöltetni, és várni, majd csak lesz valami – mondja Tóth István (képünkön). – Menni kell. Minden a kapcsolatokon múlik – na és a jó szervezésen. Egy polgármester ne üljön az irodában! Tóth István egyébként hivatásos katona, alezredes volt, harminc év után vonult „nyugdíjba”. – Nehéz volt megszokni ezt a civil világot – mondja jó katonaemberként. – Itt mindenki tisztában van a jogaival, annál kevésbé a kötelességeivel. Sokkal nagyobb fegyelmet szeretnék látni magam körül, és még ettől is nagyobb aktivitást... Tóth István független polgármesterként 60 millió koronát szedett össze községe számára.
A községnek nemcsak „jelene van”, hanem múltja is, méghozzá patinás. Nyomot hagytak a területen a kelták, a kvádok, a markomannok, a honfoglalás után pedig minden bizonnyal a Nyék törzs székelt itt. Első temploma az írásos emlékek szerint már 1208-ban állt, alapjai állítólag a mai plébánia alatt találhatóak. A képen látható katolikus templomot 1846-ban szentelték föl, a környékről is ide jártak a hívek. Egyébként a nyékiek többsége mélyen hívő: itt is, ott is apró Mária-szobrokat, kisebb szentélyeket fedeztünk fel a házak oldalán, a kertekben és a köztereken.
A község Ipolyság és Nagykürtös között fekszik, a Nagypatak mentén. Egészen 1923-ig járási központ volt, és valóban, Ipolynyék ma is olyan, mint egy kisváros. Elég csak kilépni a kertkapun: orvos, patika, mentőszolgálat, bank, hivatal, rendőrőrs, különféle üzletek, éttermek, szálló állnak az itt lakók rendelkezésére. Van itt minden, ami kell...
Ipolynyéken komoly hagyományai vannak a bortermelésnek. Szőlőhegyét már 1354-ben megemlítik egy oklevélben, nedűjét pedig magyar királyok itták. A szőlőt és a bort itt nagy becsben tartják. – A szőlőföldeket itt még a kommunizmusban sem merték elvenni – büszkélkedik a polgármester, aki szabadidejét maga is saját pincészetében tölti. – Tudták azt nagyon jól, hogy másképp kitörne a forradalom!
És valóban: majd minden családnak van saját szőlője és bora. Nem is állnak szanaszét a karók, mint sok más vidéken! A földek rendezettek, gazt szinte sehol nem látni, a szőlőkacsok pedig egészségesen integetnek az idelátogató felé.
A környék legnagyobb pincészetével Böjtös Tibor és a Zsigmond család rendelkezik. Mi a Zsigmond pincészetbe látogattunk el, ahol a nagyobbik fiú, Gábor tette fel életét erre a szép szakmára. Gábor borászatot tanult Nyitrán. – Nagyapám, apám is ezzel foglalkozott, én csak beleszülettem. A borászat szép és cseppet sem unalmas munka! Minden évjárat más és más. Manapság pedig a borásznak menedzsernek is kell lennie. Jó, jó, morfondírozok magamban. Szép dolog ez, csak meg lehet-e belőle élni? Állítólag igen – mind nagyobb a kereslet a jó, minőségi borok iránt. A vendéglátósok ugyanis végre rájöttek, hogy a turisták Szlovákiában a szlovák termékeket szeretnék megkóstolni. Zsigmondék 20 ha-on termelik a szőlőt, a bort maguk palackozzák (évi termelésük nem kevesebb, mint ötvenezer palack)! 15 féle bort készítenek – fehéret és vöröset egyaránt –, amelyek igencsak elismertek. A tavalyi évben több arany- és ezüstérmet is bezsebeltek a különféle borversenyeken.
A falunak strandja is van. 1970-ben az óvodakertben kutat fúrtak, és ivóvíz helyett termálvízre bukkantak! Nosza, el is húzták hamar a falu szélére, ahol kis strandfürdőt építettek, két medencével. A rendszerváltozás után azonban megcsappant a látogatottság, a medencék kezdtek tönkremenni. Végül kénytelenek voltak eladni a berencsi Kónya Dusánnak, aki rendbe rakta a strandot, apró faházakat is építtetett. A község fiataljai duplán jól jártak: nemcsak strandolhatnak a nagy forróságokban, hétvégeken itt diszkózhatnak. Ráadásul Kónya Dusán pluszrendezvénnyel is meglepte a falu lakosságát: a Harley Davidson szerelmeseként minden évben motorostalálkozót rendez.
Strandolás közben kaptuk lencsevégre Sógor Bernadettet és Bugyi Dórát is, a helyi iskolaújság munkatársait. Az újság neve MIZUJS, és nem minden hóban, csak hébe-hóba jelenik meg. Mindannyiszor, ahányszor fontos esemény történik az iskolában. Az iskolában újságírószakkör működik, amelynek vezetője ebben a pillanatban Cseri Ilona tanárnő. A szakkör iránt 15-20 diák érdeklődik! Cikkeket, novellákat, verseket írnak (egyébként nagyon szépecskéket). – Jó kis társaság vagyunk – mondják a lányok. – Azt szeretjük az egészben, hogy szabadon kifejezhetjük magunkat...
A Balassi Bálint Alapiskolába járnak a környező falvak gyermekei is: mintegy 205-en. Egyébként Nyék már 1790-ben rendelkezett saját iskolával. Ezt az épületet a falusiak építették a saját kezükkel egy szocialista program keretében, az ötvenes években. – Nem is kellett még rajta semmit javítani! – mondják büszkén az idevalósiak.
A község egyik legjobban működő csoportja (a 250-300 tagot számláló CSEMADOK és szintén ugyanennyi taggal rendelkező nyugdíjasklub mellett) a Nőszirom, azaz a nők klubja. Vezetőjük a polgármester felesége, Tóth Ilona (képünkön). Minden hónapban van egy vendégük: hol allergológust, hol történészt, hol nőgyógyászt hívnak meg maguk közé. Emellett közös tornát, családi kirándulásokat szerveznek. A község három báljából ők a felelősek a Katalin-bálért (a szilveszterit a CSEMADOK, a farsangit pedig az iskola készíti elő). Igyekeznek együtt dolgozni a falu más szervezeteivel, sőt, a környékbeli női klubokkal is. – Nekünk, nőknek is kell egy hely, ahol együtt lehetünk – mondja Tóth Ilona. – Ipolynyéken valamikor a hetvenes-nyolcvanas években hatalmas élet folyt. Ezt szerettük volna visszahozni.
A község tavaly emelt szobrot védőszentjének, Szent Istvánnak. A szobor hatalmas: több mint két méter magas; Oláh Szilveszter budapesti szobrászművész készítette. – Nem nagyon hangoztatjuk – mondja a polgármester –, de jó királyunk Nagy-Magyarország térképén áll... Mondom is a rendőröknek: jó lesz, ha picit gyakrabban odanéznek... Ipolynyék nyelvhatár – tőle feljebb már szlovák községek találhatóak. Ennek ellenére mélyen őrzi hagyományait. Kétezer lakosából 228-an vallják magukat szlováknak, akik mind megtanultak magyarul. A faluban egy roma család él. Mikor rákérdezek, ez hogyan lehet, hiszen a környező falvak némelyikében nyolcvan százalékos a roma lakosság aránya, ártatlanul rám néznek: „Ki tudja? Talán nem érzik itt jól magukat...” A munkanélküliek száma tíz százalék alatt maradt, de azt hallottuk, közülük is sokan dolgoznak. Persze csak feketén.
Nepomuki Szent János szobra a templomkertben
Ez a szép épület egyike a község három kastélyának. A valamikori Haydin család rezidenciája már sajnos menthetetlen – alapjai olyannyira megrendültek, hogy le kellene bontani. Szerencsére azonban egy holland vállalkozó– egy koronáért – megvásárolta az épületet, ötszázezerért a környező telket. Talán még idén belevág az átalakításba: nyugdíjaspanziót szeretne kialakítani.
A másik kastélyban működik a „teagyár”, Ïa Herbex, amelynek egyik tulajdonosa szintén Zsigmond László. Zsigmond László 15 éve foglalkozik teával. A teafüveket Szlovákia-szerte termeszteti, a fekete teákat pedig Indiából és Kínából hozza be. Ipolynyéken valójában csak a csomagolás zajlik. – A sok nagy teacég (mint például a Pickwick vagy a Teekanne) mellett úgy tudtunk megmaradni, hogy hézagpótló termékeket dobunk a piacra. Például Európában egyedül csak mi készítünk családi csomagolást: egy filterben 1 gramm tea helyett 3 gramm található. Foglalkozunk gyógynövény-, gyümölcs- és fekete teákkal, étrendkiegészítőkkel, de vannak biominőségű teáink is. Legnépszerűbb termékünk a fogyókúrás, a légúti panaszokra és a gyomorbántalmakra való tea, egyedül mi készítünk kamillateát mézzel. Teáinkat egész Európában áruljuk (elsősorban a Visegrádi Négyek országaiban). A Herbex mellett a falu másik legnagyobb cége a Vinica Gastra, amely zöldségek fagyasztásával foglalkozik. A községben fatelep is van, Dušan Greňo tulajdona.
Az új szobrok mellett az utóbbi években új utak, járdák, közterek épültek, elkészült a szennyvíztisztító-berendezés, és szabályozták a patakot is. A fiatalok számára készült új bérházakat nemsokára átadják, és újak építésébe fognak. Az itteni vállalkozók a polgármesterrel együtt hatalmas vágyat szövögetnek: biogázüzemet szeretnének létrehozni.
