Írni szeretnénk, de nem tudjuk, hogy fogjunk hozzá? A Kék Rókák elárulják. Öt nő: sercegő tollak, töretlen lelkesedés, megannyi báj és nevetés. Ismerjük meg a Kék Róka Íróka írócsoportot!
Három éve, amikor elküldték jelentkezésüket a pozsonyi Womanpress Kiadó kreatívírás-kurzusára, még nem sejtették, hogy közös kedvtelésük barátokká kovácsolja őket. S mennyi fordulatos novellával lennénk ma szegényebbek, ha mindez másképp történik...
Balról jobbra: Szomík Szilvia, Benko Emőke, Benkő Tímea, Gyökeres Kinga és Gyurkovics Anikó
A kaland kezdete: 2021 januárjában a Womanpress Kiadó online kreatívírás-tanfolyamot hirdetett kezdőknek. „Erre jelentkeztünk mi, öten” – vág a történet közepébe Emőke, majd hozzáteszi: „A lányok közül mindenkinek volt már kisebb-nagyobb tapasztalata az írással. Egyedül én számítottam zöldfülűnek.”
Hogy mi motiválta őket? Az egyik így próbálta kitölteni a vigasztalan téli estéket. A másiknak régóta dédelgetett álma volt az írás, a harmadik több évnyi diákújság-mentorálás után jelentkezett... Adott tehát öt hasonló korú, de különböző vérmérsékletű nő, jelentékeny közlésvággyal megáldva: mindannyian végtelenül lelkesek. S adott egy igencsak szerencsés csillagállás, így az első pillanattól kezdve egymás támaszai lesznek.
„A hat hét hamar eltelt, addigra azonban annyira összerázódtunk, hogy kár lett volna elválni egymástól. Ezért úgy döntöttünk, hogy a jövőben mentor nélkül folytatjuk tovább” – árulja el Emőke, majd a többiek folytatják: „Tiszteljük és elfogadjuk egymás véleményét, s megtanultuk méltósággal kezelni a kritikát. Nem véletlen, hogy ez a mottónk: Az erős nők támogatják egymást!
Kell egy név! „Otthon voltam, éppen a konyhában foglalatoskodtam, amikor a lelki szemeim előtt megjelent egy könyvgerinc, s rajta egy kék színű róka” – kapcsolódik be a beszélgetésbe Kinga, a csoport névadója. „Bátorkodtam bedobni az ötletet. Mit szólnátok, ha a csoportot Kék Rókának neveznénk? Azóta egyébként kék rókás bögrék, füzetek, kitűzők és tollak hada sorakozik mindegyikünknél...”
De kik is ők?
Benkő Tímea (49, Tardoskedd)
Az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium magyar–szlovák szakos tanára, a Bázis – Magyar Irodalmi és Művészeti Egyesület tagja, aki Tanári című könyvében az iskolai élet bohókás történeteit írta meg.
Szomík Szilvia (49, Komárom)
Régóta ír, tudósít hírportálokon. Civilben irodai asszisztensként dolgozik. Kedvelt zsánere a mese és a novella; szövegeit időnként egy csipet misztikummal is megfűszerezi.
Gyurkovics Anikó (43, Siposkarcsa)
Magánvállalkozó, a Szlovákiai Magyar Írószövetség tagja, a Tollforgatók Polgári Társulás elnöke. Meséket, romantikus novellákat és hor-rornovellákat ír, a fantasy műfajt is kedveli. Második regényén dolgozik, ami a gyermekvállalás kérdését boncolgatja.
Gyökeres Kinga (46, Somorja)
Sokáig Londonban, majd Kínában élt, a pandémia óta hazai pályán tevékenykedik idegenvezetőként és angoltanárként. Műfajok terén a mese és a fantasy állnak közel hozzá, egy meseíró pályázatot is megnyert. Kiadásra váró kötete a beszédes Sárga fotel meséi nevet kapta, Kinga ugyanis előszeretettel jelentkezik be sárga foteljéből rendszeresített online találkozóikra.
Benko Emőke (52, Érsekújvár)
Magyart és angolt tanít az érsekújvári elektrotechnikai szakközépiskolában, valamint coachként segíti a kamaszokat (és a szüleiket). Előszeretettel feszeget tabunak számító témákat.
Találkozó az írócsoporttal
Először fotózkodunk, de az első pillanattól érződik, hogy összeszokott társaságról van szó: jókedv van itt és nevetés. Hogy képzeljük el, milyen feladatok várnak az emberre egy kreatívírás-tanfolyamon?
Kinga: – Például adott egy szövegből kiragadott mondat. Az embernek tíz perce van rá, hogy kreáljon belőle egy történetet, a végén csattanóval. De volt olyan gyakorlat is, ahol ugyanazt a történet írtuk meg több szereplő szemszögéből. A variációk száma végtelen.
Emőke: – Vagy ott vannak a százszavasok! Ilyenkor egy szóból írunk „százszavas“ történetet. Amikor a fiús osztályomnak felolvastam az egyiket, lélegzet-visszafojtva hallgatták, majd a végén megkérdezték: „Ezt a tanárnő írta?” „Látjátok: nem csak holt írókról tanulunk, én élek és írok!” – feleltem. (Nevet.) Egyébként azóta magyarórán sok hasonló írástechnikai feladatot végzünk. A diákok roppantul élvezik.
– Hogy nézett ki maga a kurzus?
Emőke: – A kurzus ideje alatt heti egyszer találkoztunk, persze csak online. Feladatokat kaptunk a mentorunktól, Bolemant Lillától, majd felolvastuk a legújabb írásunkat, s véleményeztük, javítgattuk egymás munkáit. S egyébként ez a forgatókönyv azóta is. A közös munka ugyanis annyira jól működött, hogy elhatároztuk: a valóságban is szeretnénk találkozni, s folytatni fogjuk a gyakorlást.
A heti egy találkozó maradt, csak mi osztjuk be, ki vezeti az aznapi foglalkozást, melyhez nemegyszer kreatívírás-könyveket is segítségül hívunk. Havi egy alkalommal pedig egy „jelenléti“ találkozón is összeül a csapat.
– Miről szólnak ezek a találkozók?
Anikó: – A nevetésről és az írásról! Minél többet írunk ugyanis, annál jobban fejlődik az íráskészségünk. Ez érezhető a munkáinkon. Már az első közös nyáron megjelentek kiadásban. Kingának a Szitakötő folyóirat publikálta egy meséjét, négyünk novelláit pedig a Holdtitok című antológia. Még könyvbemutatónk is volt Komáromban!
Tímea: – Rengeteg nagyszerű pályázat van, ezeket az érdeklődő olvasók figyelmébe ajánlom. Mi is sokat pályázunk, folyamatosan érkeznek a pozitív visszajelzések, majd utánuk a megjelenések.
– S közben, talán észrevétlenül, márkát építetek...
Anikó: – Igen, de sokáig fogalmunk sem volt róla, hogy ezt tesszük! (Nevet.) Ám egyre többen kezdték el követni a munkásságunkat, egyre többen tudják, mi is az a Kék Róka Íróka csoport. Előfordult, hogy az utcán utánam szóltak: „Jé, egy Kék Róka!”
– Összességében mit gondoltok: nehéz írni?
Szilvia: – Néha könnyű, néha nehéz. A legtöbb jó ötlet zuhanyozás vagy mosogatás közben jön. (Mosolyog.)
Kinga: – Volt, hogy megálmodtam egy sztorit, majd felkeltem, és leírtam. Mintha magát vezette volna a tollam, olyan gyorsan elkészültem vele.
Kingát amúgy iskolába, könyvtárakba hívják felolvasásokra. A kicsik élvezik a foglalkozásokat: nemegyszer a mesékhez feladatlapokat is kidolgoznak a tanító nénik.
Anikó: – A regényemmel másfél hónap alatt elkészültem. Máskor meg az istennek sem megy... Vannak tehát könnyebb és nehezebb napok, ám valahol ez adja az írás szépségét.
A jövő zenéje
Anikó, Tímea, Szilvia, Kinga és Emőke életében most már komoly helyet foglal el az írás. Egy közös álmot is dédelgetnek: egy Kék Róka Íróka-antológia kiadatását. S hogy miről mesélnek az írásaik? Öt nőről, akik mások, de különbségeik ellenére mégis vállvetve haladnak előre. S bár jó írókra nagy szükség van – és lesz is – a világban, az efféle őszinte emberi kapcsolódásokra még inkább.
