Lehet, hogy elméletben már mindent tudunk arról, hogyan mutassuk meg (és fel) képességeinket, tudásunkat, elképzeléseinket.
Az igazi művészet mégis az, ha a gyakorlatban is kamatoztatni tudjuk mindazt, amit otthoni magányunkban már százszor is megrágtunk és végiggondoltunk.
(© Saint Laurent Pinstripes for Harpers Bazaar 1967 Celia Hammond, John Carter)
Egy kis képmutatás nem árt
Bátran nézzen horrorfilmeket, borzongjon Edgar Allan Poe-t olvasva, heverjen fésületlenül délig a tévé előtt – de ha fontos találkozóra megy, vegye elő napsugarasabb énjét. Pozitív kisugárzás nélkül semmit sem lehet elérni. Mindenkinek példát kellene vennie Lindáról. Linda magányos játékos, cinikus és emberkerülő, de ha találkoznia kell valakivel, akivel elintéznivalója van, lehengerlő és hódító. „Magamra öltöm egy vidám, kellemes, gondtalan nő arcát” – mondja. Nem is hiába, mert mindig sikert arat.
Mindenkivel más hangon
A sikeres emberek a szerint változtatják modorukat, hogy kivel beszélnek éppen. Ezt a művészetet mindenki elsajátíthatja (ösztönösen tudjuk valamennyien). Nem ritka, sőt inkább törvényszerű, hogy a férj sosem értesül legújabb kézitáskánk pontos áráról, azaz egészen más árat hall ő, és más árat mutat a pénztári blokk. Sőt, ezt még fokozhatjuk is: kissé sznob barátnőnknek se mondjuk meg az igazságot, hadd vonja fel a szemöldökét (a csillagászati összeget hallva). Jól tudjuk ugyanis, ki milyen árat akar hallani. Alkalmazzuk ugyanezt a taktikát a munkahelyünkön is.
Lámpaláz nélkül nem megy
Woody Allentől származik a mondás: „Már az is fél siker, hogy az ember ki mer állni a többiek elé.” Woody Allenről köztudomású, hogy kegyetlenül lámpalázas – mégis milyen sokra vitte! Nem árt, ha ismerünk egy-két, lámpalázat csillapító trükköt. Sokat segít például a mély lélegzet vagy a nagy ásítás, mert feloldja a torkot szorongató blokkot, a gyomorgörcsöt, és lazítja az állkapocs izmait. A nyöszörgő hang ellen jót tesz valamilyen meleg ital, s a kezdeti zavar ellen hatékony módszer, ha beszédünk első öt mondatát kívülről megtanuljuk.
S akkor sem történik tragédia, ha belesülünk a mondókánkba, hisz minden csoda három napig tart. Legközelebb jobbak leszünk: gyakorlat teszi a mestert.
A kevesebb több
Ne feledjük, hogy a minőség mindig fontosabb, mint a mennyiség. Ügyeljünk arra, hogy töméntelen információval ne szorítsuk háttérbe a lényeget. Sajnos, a legtöbb ember úgy akar jó benyomást kelteni, hogy bonyolultan fejezi ki magát (és ettől szétszórt lesz a beszéde). Tartsuk magunkat ahhoz az elvhez, hogy hat mondatban a legbonyolultabb dolog is elmagyarázható. A sok beszéd ingerli és fárasztja a hallgatóságot.
Ne akarjunk bennfentesnek látszani
Vigyázzunk, hogy ne essünk a tudálékosság hibájába. Ha másokkal beszélünk, kerüljük a szakkifejezéseket és az idegen szavakat. Mondókánkat mindig egyszerűen, (köz)érthetően adjuk elő, lehetőleg úgy, hogy egy tízéves gyerek is megértse. Nem kell nyakatekert körmondatokban beszélni, nem kell érthetetlen szakszavakat használni. Ha kísértést érzünk, jusson eszünkbe, iskolás korunkban halálra untuk magunkat, ha egy felnőtt sokat tudálékoskodott.
Jó, ha kéznél van egy-két szellemesség
Nem szükséges, hogy foggal-körömmel ragaszkodjunk az amerikaiak „keep smiling” elvéhez, azaz fülig szájjal adjuk elő, hogy az utolsó negyedévben a vállalat alkalmazottainak létszáma drámai módon csökkent. Ha nem sikerült frappánsan kifejezni magunkat, vagy – urambocsá! – bakiztunk, akkor bátran előadhatunk egy viccet. A humor oldja a hangulatot.
Az ellenvetések hozzátartoznak az előadáshoz
Aki pódiumra lép, az készüljön fel rá, hogy hallgatói között piszkálódó és rosszindulatú emberek is lehetnek, akik csak azért sem lelkesednek az előadó ötleteiért. Ha kezd elmérgesedni a helyzet, ártatlan arccal előhúzhatjuk varázsmondatunkat, amely így hangzik: „Talán valóban önnek van igaza.” Ez a rövid mondat nemcsak a kekeckedő kollégára, hanem otthon a férjre is meglepően jó hatással van.
Vonja be a hallgatóságot
Az előadás ne legyen egyszereplős mutatvány, mert a hallgatóság egy idő után elfárad, és nem figyel. Jól elhelyezett kérdésekkel tartsa ébren a közönsége figyelmét. Sok kolléga ettől fontosnak érzi magát. Ez a célunk. A közönség mindig sokkal elfogadóbb, ha fontosnak érezheti magát.
Hallgassa végig figyelmesen beszélgetőpartnerét
„Mindenki számára a saját személye a legérdekesebb.” Ez sarkalatos igazság. Ezért türelmesen hallgassa meg a másikat, ne vágjon közbe, ne szakítsa félbe. Legyen figyelmes hallgatóság, és ne fukarkodjon az együtt érző megjegyzésekkel: „ez igazán nagyon érdekes”, „hihetetlen”, „jól tette”, stb.
A férjével beszélgetve már nagy gyakorlatra tett szert az ilyesmiben, igaz? A bólogatás gyerekjáték, hisz otthon is nemegyszer meggyőzte már élete párját, hogy minden filmnél érdekesebbnek találja a Manchester – Real Madrid mérkőzést.
Elemi elvárás az ápolt kéz
Fontos előadás előtt töltsön legalább annyi időt a fürdőszobában (a tükör előtt), mint amikor az első randijára készülődött. Ne felejtse el, hogy a kommunikáció folyamatának 60 százaléka nem verbális jelzésekkel történik. Elsősorban a részleteknek szenteljen figyelmet – az ápolt körmöknek, a kifényesített cipőnek és az öltözékkiegészítőknek. Jó szolgálatot tesz az alakformáló body és a megfelelő gesztikuláció is. A zsebbe süllyesztett kéz és a szájba vett szemüvegszár karrierista ember képzetét kelti, az oldalra hajtott fej és az elgondolkodó pillantás viszont empatikus hallgatónak mutatja, aki bármely érzelmes tévéadásban szerepelhetne.
