Engedjünk a kísértésnek, vagy maradjunk hűségesek – e kérdés örök idők óta foglalkoztatja a szerelmeseket.

A szakértők azt mondják, hogy a megcsalt nők ne bizakodjanak: a legtöbb félrelépő férj nem hagyja abba. Soha. A csalók gyávák, és kihasználják mások gyengeségét (például a feleségét, akivel elhitetik, hogy mindenről ő tehet). Sok feleség azért nem zárja be a csaló előtt a kaput, mert fél az egyedülléttől, nem hiszi, hogy egyedül is meg tudná állni a helyét az életben. 

Rengeteg híresség nevét sorolhatnánk fel, akik megtették – éltek a lehetőséggel. És ugyancsak számtalan olyan ember megtette, akiknek a nevét nem ismerjük a pletykalapokból. A férfiak hajlamosak a félrelépésre. És a nők is... (Mert hát kivel csalják meg azt a sok feleséget? Nem a szomszéd úrral, hanem a szomszédasszonnyal.)
A különbség a két nem között: a férfiak sokszor túllőnek a célon, ha szexuális partnereik számáról kérdezik őket, hisz szeretnek a hódító szerepében tetszelegni. A nők viszont inkább nem vallanak be minden kalandot, nehogy könnyűvérűnek minősítsék őket. A legújabb vizsgálatok szerint a 20-30-as korosztályban a szebbik nem tagjai szinte alig maradnak le az erősebbik nem mögött, ami a hűtlenséget illeti.

A férfiak szívesen magyarázzák azzal félrelépéseiket, hogy ők nem tehetnek róla: bele van kódolva génjeikbe, hogy minél több nővel létesítsenek szexuális kapcsolatot (azaz minél több nőt termékenyítsenek meg, továbbadva génjeiket).
Vajon a nők nem tudnának hasonló, fejlődésbiológiai okkal előállni? Dehogyisnem! Sarah Blaffer Hrdy és Carel van Schaik antropológusok azt figyelték meg, hogy a nőstény majmok nem hűségesek, több hímmel is közösülnek. A kutatók szerint azért, hogy megvédjék utódaikat. Amíg nem tudni, melyik kölyök kié, a hímek nem bántják a kicsiket. Tehát akár ugyanez lehetett az eredeti oka annak, hogy az asszonyok félreléptek... Aztán eljött az a korszak, amikor a férfiak és nők „üzletet kötöttek”: a férfi gondoskodik a nőről, és védelme alá veszi, az asszony pedig cserébe hűséges lesz hozzá. De nem minde-nütt: az etnológusok tudnak olyan természeti népekről, ahol normális, sőt egyenesen kívánatos, hogy a nő félrelépjen. A Brazíliában élő mehinaku indián közösség például azt vallja: ahhoz, hogy a nő teherbe essen, az állandó társ mellett egy szeretőre is szüksége van. A szintén Brazíliában élő kuikuru törzs pedig úgy hiszi, hogy Fagi, a teremtő szellem akkor tudja a legjobban megformálni az embriót, ha a nő különböző férfiakkal hált.
Robin Baker fejlődésbiológus sikerlistákat vezető könyvében leírja, hogyan provokálják ki a nők tudattalanul a „spermák háborúját”. (Könyvének ugyanez a címe.) A peteérés napjaiban a magas, erős, szögletes arcvonású férfiakhoz vonzódnak, és ekkor kihívóbban öltözködnek, és érzékibbé válik a viselkedésük. A maradék időben a feminin típusokat részesítik előnyben, mivel megtanulták, hogy e csoportba tartozó férfiak hűségesebbek és megbízhatóbbak, vagyis alkalmasak a közös gyermeknevelésre. Tehát előfordulhat, hogy a nő a peteérés idején félrelép egy macsóval, majd a jófiúval neveli fel a „kakukkfiókát”. 

web-bannerek-hirlevel-02_4.jpg

A hűség talán semmi más, mint egy irodalmi ideálkép, mondta egykor Karl Grammer fejlődésbiológus. Ám erre az ideálképre a mai napig vevők vagyunk. Elég csak megnézni a párkapcsolatra vonatkozó vizsgálatokat: a hűség vezető szerepet tölt be a fontossági sorrendben, a megkérdezettek 80-90%-a az első-második helyre teszi. Másrészt viszont mostanság – a világhálónak köszönhetően – gond nélkül lehet találni alkalmi szexpartnert, és sokan élnek is a lehetőséggel. (Különben nem lenne annyi partnerkereső oldal.)
Először talán arra a kérdésre kellene válaszolnunk: miért is leszünk hűtlenek? A félrelépésnek különféle verziói vannak. Néha egyszeri alkalomról van szó (amikor nem tudunk vagy akarunk ellenállni a kísértésnek), máskor rendszeresen ismétlődik, ugyanazzal vagy különböző partnerekkel lépünk félre. Sok férfi sportot űz a csalásból. 

Krisztina viszont tesztként használta. Nem volt bátorsága ahhoz, hogy bevallja a barátjának: vége, nincsen tovább. Félt az egyedülléttől. Kikezdett a kollégájával, majd amikor beleszeretett (a nőkkel gyakrabban fordul elő, hogy szerelmesek lesznek alkalmi partnerükbe), bevallotta a barátjának, hogy megcsalta őt. Így az előző kapcsolatból kilépve már benne is volt a következőben. Margit azért tart szeretőt, mert mióta férjét baleset érte, házasságában nem számíthat testi örömökre. A szeretőjétől viszont megkapja. A férj, persze, mit sem tud az egészről, Margit nem akar neki fájdalmat okozni. Zsolt, a fiatal családapa azzal indokolja hűtlenségét, hogy felesége csak a gyerekekkel törődik, már nem is érdekli a szex. Ő pedig túl fiatal ahhoz, hogy lemondjon róla. (Vajon előbb próbált beszélni a feleségével, vagy rögtön az egyszerűbb utat választotta?! Az utóbbi válasz a nyerő.)
Ám nem mindenki elégedetlen a férjével vagy feleségével, aki félrelép. Lehet, hogy a csaló férj csak azért használ ki minden adódó alkalmat, mert attól fél, hogy lemarad valamiről. Élvezi a biztonságot adó kapcsolat előnyeit – ugyanakkor nem akar lemondani a változatosságról sem.
Vannak, akik a teljesítményt szeretik – a szexben is. Azt tartják: nekik ez is kijár, mert még több kijár, még nagyobb változatosság, mint más szürke földi halandóknak.
Sok férfi azt az érzést szereti, mikor újjászületik a másik nő szemében. Az új nő új személyiséget ad nekik, megszabadulhatnak régi, gyűlölt énjüktől.
A megrögzött félrelépők azért akarnak elfutni önmaguk elől, mert utálják magukat, vagy csak egyszerűen nem találják a helyüket. Nem boldogok, mert minden téren hitványan teljesítenek – na, itt legalább Valakik lehetnek. Sokszor saját maguk elől futnak az új és még újabb kapcsolatokba.

 

Az árulás egyik formája, amikor párunk visszaél a bizalmunkkal. A kérdés: a csalók született félrelépők, vagy csak a kínálkozó alkalmat használják ki? A hozzáértők azt mondják, a hűtlen férfi személyiségéből hiányzik az érettség és az együttérzés. Sokat elárul a férfi jelleméről az, hogy hogyan viselkedik az anyukájával, hogyan bánik a húgával, hogyan viselkedik azokkal, akik felnevelték. Sok félrelépő megdöbbentően tiszteletlenül viselkedik az anyjával. Mi, nők pedig ne a férfi pénzére vagy a státuszára figyeljünk, hanem inkább arra, mennyi energiát szán a szeretteire.Szán-e időt azokra, akik szeretik és körülveszik? Főnyeremény az a férfi, aki képes önzetlenül viselkedni.
 

Az, hogy mainapság a nők csaknem olyan gyakran hűtlenkednek, mint a férfiak, sokak szerint egyértelműen az emancipáció jele. A nők nem akarnak többé alárendelt szerepet játszani egy kapcsolatban, és úgy gondolják, nekik is joguk van mindarra, amire a férfiaknak. Tehát extra szexuális élményekre is, ha épp arra vágynak. 
A férfiak és a nők hűtlensége között azért mégis van különbség. A szexológusok még mindig azt vallják, hogy a férfiakat általában a kalandvágy hajtja, a nők viszont inkább azért csalják meg a férjüket, mert az elhanyagolja vagy nem érti meg őket. (Persze, vannak szexéhes nők is, de ők nincsenek sokan.)
A férfiak általában nem veszik komolyan a szeretőt, és nem vívnak lelki csatát, ha dönteniük kell két nő között. (Inkább a szeretőt bocsátják útnak.)
A nők több érzelmet adnak bele egy külső kapcsolatba, és gyorsabban szerelembe esnek. Számukra már nehezebb a választás, két férfi között őrlődnek, és gyakrabban gyötri őket lelkiismeret-furdalás, mint a hűtlenkedő férfiakat. 

felre01.jpg

A pszichológusok szerint a félrelépés után több hűtlenkedő küszködik vegyes érzelmekkel, mint gondolnánk. A helyzet komplikáltabb, mint amire számítottak. A bujkálás és titkolózás előbb-utóbb megerőltetővé válik. Sok félrelépő számol be bűn- és szégyenérzetről. Nem ritkán szenvednek amiatt is, hogy baráti körükben nincs, akivel megbeszélhetnék a történteket, aki segítene nekik tisztán látni. Attól is tartanak, hogy lebuknak, és elhagyja a párjuk. E félelem jogos is.
Aki félrelép, annak előre tudatosítania kell, hogy kockára teszi az „igazi”, hivatalos kapcsolatát. Lehet, hogy párja nem hagyja el rögtön – az viszont biztos, hogy megrendül a bizalma!
Bár vannak esetek, amikor végső soron jót tesz egy harmadik megjelenése (mert a párocska ráébred, hogy még mindig szeretik egymást, és végre beszélnek arról, mi hiányzik nekik – így új alapokra tudják helyezni a házasságukat). Ám az esetek többségében nem ez történik! 

Egy felmérésben résztvevők 59%-a igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy elhagyná-e hűtlen partnerét. (A nők kétharmada és a férfiak 54%-a vélte úgy, hogy a félrelépés azonnali válóok, azaz a nők kevésbé fogadják el a hűtlenséget.)
Ragnar Beer német pszichológus, aki online párterápiával is foglalkozik, több mint 3 ezer megcsalt nőt és férfit kérdezett meg, és arra a következtetése jutott, hogy többségüket még sokáig intenzíven foglalkoztatja a sérelmük, újra és újra feltörnek bennük a kínzó gondolatok. A nők 38, a férfiak 50%-a magát hibáztatja azért, hogy párja félrelépett! A megcsaltak több mint fele rendszeresen átnézi párja táskáját, e-mailjeit, SMS-eit, mert megrendült a másikba vetett bizalma. Nehezen lehet feldolgozni, miért lépett félre a másik, ha állítólag szeret bennünket. A hűtlenkedők 80%-a ugyanis azt mondja, hogy szereti a kedvesét!
Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy hűséges lesz-e párjához, vagy alkalomadtán (rendszeresen) másutt is keresi a testi örömöket. A hűség tudatos döntés. 

Lehet, hogy az ember a természetéből adódóan nem hűséges. Viszont már rég nem az őskorban élünk, és – ha akarunk – tudunk uralkodni testi vágyainkon. A hűséget meggyőződésből választjuk, mert nem akarjuk megbántani és elveszíteni azt, akit szeretünk, mert nem akarunk egy hazugságokkal megspékelt kapcsolatban élni. 

Varga Klára

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg