AZ ENSZ szakosodott szervezetei gyakran adnak ki felhívást, ezekre azonban általában csak a szakemberek figyelnek fel. Ám ha az Egészségügyi Világszervezet (WHO) húzza meg a vészharangot, erre a kongatásra szinte mindenki felkapja a fejét.
Legutóbb márciusban „kongott” a WHO vészharangja, arra figyelmeztetve, hogy Európát kanyarójárvány fenyegeti. Kanyaró – a korábban születettek még emlékeznek erre a tájainkon inkább „veres himlőnek” nevezett betegségre. Még a régi, orvosi neve is – morbilli, a morbus, azaz a betegség szó kicsinyítő képzős alakja – azt sejteti, hogy könnyű, „gyermekbetegségről” van szó.
(© Getty Images)
Nos, ma már tudjuk, és a most zajló romániai járvány is bizonyítja: a betegség egyáltalán nem „könnyű”, és a felnőtteket is megbetegítheti. Miért szól azonban a vészharang? Azért, mert a kanyaró rendkívül ragályos, heveny fertőző betegség.
A „rendkívüli” azt jelenti, hogy a kórokozó vírussal először találkozók több mint 90%-a megbetegszik. Éppen ezért gyermekbetegség, hiszen szinte az egész lakosság már általános iskolás korában átvészeli ezt a betegséget. Az átvészelésnek van azért haszna is: életfogytiglani védettséget nyújt.
A másik oka a figyelem felkeltésének: a kanyarónak aránylag hosszú a lappangási (inkubációs) ideje. A beteggel való találkozástól, a megfertőződéstől a tünetek megjelenéséig 10-12 nap, a kiütésekig 13-15 nap is eltelik.
A betegség „hűléses hurutként” kezdődik, náthával, a szem kötőhártyájának begyulladásával, száraz köhögéssel és lázzal. A „sima” meghűléstől abban különbözik, hogy a beteg gyenge, ingerlékeny, szívesen marad az ágyban. A 3-4. napon jelennek meg a kanyaró jellegzetes, vörös foltos kiütései. Először a homlokon, a fül mögött, a nyakon, majd a törzsön, ill. a végtagok bőrén „szóródik ki” – innen a szlovák neve: osýpky. Általában a kiütés egy nap alatt teljesen kifejlődik – a beteg ekkor érzi magát a legrosszabbul, arca duzzadt, a szemek gyulladtak, „könnye, taknya, nyála egybefolyik“.
Amikor már nem jelennek meg újabb kiütések, a beteg állapota gyorsan javul: a láz csökken, a hurutos tünetek enyhülnek. A kiütések is halványulnak, majd a megjelenési sorrendben eltűnnek. A bőr alig észrevehetően, korpaszerűen hámlik.
Az esetek többségében a kór valóban „betegségecskeként“ (morbilli) zajlik. Gondot, szövődményt – tüdőgyulladást – az eleve gyenge immunrendszerű betegnél okozhat. Az ilyen beteg kap antibiotikumot is, a baktérium okozta szövődmény kivédésére, gyógyítására. Egyébként – mivel a betegséget vírus okozza – nincs szükség antibiotikumra, csak lázcsillapítóra, elegendő folyadék bevitelére és langyos kamillás borogatásra a begyulladt szemekre. A kanyaró ellen létezik védőoltás, melyet már gyermekkorában meg kell, hogy kapjon mindenki. Sajnos, akadnak oltásellenes szülők...
A most fenyegető járvány fontos érv az oltás mellett – a romániai járvány egyik fő oka ugyanis a sok beoltatlan, tehát a fertőzésre rendkívül fogékony személy. Mivel a kanyaró fertőző betegség, bejelentése kötelező, ill. törvényileg indokolt a benne szenvedő egyén elkülönítése a kiütés megjelenése után egy hétig.
