„Te is hibáztál, én is hibáztam. Engedjük el egymást békében” – mondanák ideális esetben a párok válás előtt. De vajon kihez fordulhatunk, ha úgy érezzük, hiába is próbálkozunk, nem sikerül kompromisszumra jutnunk? Egyáltalán hogyan lehetne elejét venni a válás miatti civakodásnak? Van megoldás, a neve: mediátor.
Közel a negyvenhez egy ötéves kislány és egy csecsemő édesanyja vagyok. Dolgozó nő, anya, feleség, lelki társ, házvezetőnő, szakács egy személyben... S most elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogynem bírom tovább. Fogytán az energiám és a türelmem.
Régen, ha elromlott valami, akkor azt igyekeztek megjavítani. Ma viszont, ha valami nem működik, akkor rohanunk újat venni. S ezt a mentalitást elkezdtük átültetni szerelmi viszonyainkra is.
Ma már túl sokáig élünk ahhoz, hogy életünket egyetlen ember mellett éljük le... A válásnál a főszereplő mindig a gyerek lesz. A szülők valahogy kimásznak a gödörből, a gyereknek viszont soha többé nem lesz szerető apukája és szerető anyukája, akik egy fedél alatt élnek vele.
Akit szeretek, azt nem gyilkolom le, nem késelem meg. Ám a romantika logikája szerint: dehogyisnem. Mikor a férj szerelemféltésből öli meg a feleségét, a gyilkosság sokszor enyhébb elbírálás alá esik.
Divatba jöttek az aranyásó férfiak. Rég nem igaz (talán sosem volt az), hogy szexet, szerelmet, gyengédséget csak a férfiak vásárolnak. Nők is. Ők tartják ki az aranyásó férfiakat.
