Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom, kihez fordulhatnék, így úgy döntöttem, hogy Önökkel osztom meg a problémámat.

A szüleim miatt vagyok nagyon elkeseredve. Évek óta nézem, ahogy az apám szépen lassan tönkreteszi az édesanyámat.

a-szuleim-tonkreteszik-egymast-kezdo.jpg

Nagyjából 10 éves lehettem, mikor föltűnt, hogy valami nincs rendben közöttük: az lett a gyanús, hogy apu és anyu külön szobában alszanak. Eleinte apu horkolására fogták, de idővel rájöttem, hogy ennél jóval többről van szó.

Öt évvel később megláttam az apámat egy másik nővel az utcán kéz a kézben sétálgatni. Mikor kérdőre vontam, nem tiltakozott, beismerte, hogy szeretője van. Azóta viszont csak egyre romlik a helyzet: többször megtörtént már, hogy az iskolából hamarabb hazaérve idegen nőkkel találkoztam a lakásban.

Az egészben az a legrosszabb, hogy az édesanyám teljesen össze van zavarodva. Ő is többször rajtakapta már az apámat más nőkkel henteregni a saját ágyában.

Az apám nem csinál titkot abból, hogy megcsalja az anyámat, sőt, ahol csak lehet, a szeretőivel jelenik meg, válni azonban nem akar. Szegény anyám hiába adná be a válókeresetet, a válás után nem tudnánk hová menni. Az apám ugyanis kijelentette, hogy nem hajlandó sem elköltözni, sem eladni a házat vagy kifizetni anyát. Továbbra is őt meg a szeretőit kéne leviselnünk nap mint nap. Minden vágyam az, hogy kijárjam végre az iskolát és dolgozni kezdjek, mert akkor végre lesz elég pénzem ahhoz, hogy az édesanyámmal legalább albérletbe költözhessünk. Ő egyre rosszabbul viseli a dolgokat, az állandó veszekedések megviselik, szinte belebetegedett az állandó megaláztatásba. Orvostól orvosig jár, senki nem tudja igazán, mi baja, csak én: az apám miatt szomorú és miattam aggódik, mert végig kell néznem az egészet.

Próbáltam már beszélni az apámmal, kértem őt, hogy hagyjon el minket, de ő csak gúnyosan kinevetett, hogy ne ártsam magam a felnőttek dolgába. Két évem van még hátra az érettségiig, remélem, utána új életet tudunk majd kezdeni.

Zsófi

minden_reggel_ujno.sk_0.png

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!

Ímélcímünk: office [at] ujno.sk

Cookies