Érdekes kezdeményezés nyomában jártunk Doborgazon. Ízes étkekről, finom lepényekről szólunk.
Doborgaz azon három falu egyike, amely a bősi vízi erőmű megépülése után szigetre került. 1998-ban a Kormorán Polgári Társulás beszélgetést szervezett a falusi turizmusról, a Kis-Csallóköz régió fejlesztésének lehetőségeiről. És úgy döntöttek, hogy nem klasszikus falunapot szerveznek, hanem valami mást. (Fotó: Fogas Ferenc)
Az azóta elhunyt Czucz József pékmester ötlete alapján aztán meg is valósult a gasztronómiai fesztivál, amely a Doborgazi kemencék titka címet kapta. A helybeli művelődési ház udvarán önkéntes munkával egy községi kemencét is építettek. De nemcsak kemencében sült étkeket (lepényt, csülköt és a többi) lehetett kóstolni, hanem a helyi háziasszonyok főztjét is.
Czafik Rózsi néni konyháját sokan a mai napig emlegetik…
Idén hatodik alkalommal került sor a rendezvényre a helyi önkormányzat és a Fórum Polgári Társulás szervezésében. 12 udvarban kínáltak ételt – többek között pacalpörköltet, halászlét, babgulyást, cigánypecsenyét, töltött lángost, kürtőskalácsot, valamint almás, túrós, cseresznyés és meggyes rétest. Ez utóbbiakat Hegyi Veronika sütötte, akinek besegített az egész család.
– A rétes titka a jól kidolgozott tészta. A kenyérlisztből, tojásból, olajból, tejből, egy pici porcukorból, egy csipetnyi sóból gyúrt tésztát fél órát pihentetem, mielőtt nekiállnék nyújtani. A rétestésztát olyan vékonyra kell kihúzni, hogy ha alátennénk egy újságot, el tudjuk azt olvasni. A túrós réteshez a darabos túró az igazi, tojással, cukorral és tejföllel kikeverve. A káposztáshoz pedig új káposzta kell – mondja Veronika asszony, aki a tavalyi fesztiválon 80 tepsi rétest sütött.
Kemencében sült tejfölös-szalonnás, valamint gyümölcsös lepényt Matus Csilla és Tibor udvarában lehetett kapni. Ugyanitt Horváth Pál fogorvos készített palóclevest Gundel módra. (A birkapörkölt alapú palóclevest Gundel János kreálta a „nagy palóc”, Mikszáth Kálmán tiszteletére.)
Jókedv, hagyományok – és gasztronómia bizony összetartoznak. Ezt ismerték fel az Újvári járáshoz tartozó Kürt községben is, ahol a hagyományos falunapon kívül minden évben megrendezik a hagyományőrzést szolgáló Kőttés-napot.
Bár erre, ugye, nem a nyári szezonban, hanem húsvét előtt, a böjti időszakban kerül sor, hisz a kőttés hagyományos böjti étel. Azért adunk róla hírt, mert valami hasonlót talán másutt is tudnának szervezni, követve a jó példát.
– Az első két évben helyi szintű volt a rendezvény – mondja Danczi Mónika könyvtáros. – Idén viszont már 19 községből érkeztek vendégek, és kész kőttéseket is hoztak különböző helyekről. Elejével előadót is hívtunk, néprajzi kiállítást szerveztünk. A kultúrműsor idén sem maradt el, bár a kőttés volt a “főszereplő”. E böjti ételhez szükséges hozzávalók díszítették az asztalt: kicsíráztatott búzaszemek, valamint nád. (A kicsírázott, ledarált búzaszemekből készült tésztába nádszálakat szurkodnak, hogy ezeken keresztül távozhasson a sülő tésztából a levegő, és ne keletkezzenek légbuborékok.) A zsűri íz, állag és látvány alapján döntött a végeredményről.
