Kata arról panaszkodott a szerkesztőségünknek írt levelében, hogy évek óta nem nyúl hozzá a férje. Kizárólag saját magát kényezteti a képernyő előtt, ám egyre több időt kell pornónézéssel töltenie ahhoz, hogy eljöhessen a beteljesülés.

De újabban már teljesen tehetetlen, merevedési gondjai vannak, egykor virágzó férfiassága a múlté. Szóval, a férjnél már egyáltalán nem működik a dolog, esetleg csak potencianövelőkkel.

kepernyo-virag-kezdo_0.jpg

Eltűnik a vágy!

Kata férjének ugyanaz a problémája, mint a legtöbb függő pornónézőnek: eltűnt a vágya. A folyamatos stimuláció ugyanis „áthuzalozza az agyat”, és megöli a libidót. Beszélni kellene erről – írja Kata. Ki kell mondani, hogy nagy baj van. És nagy baj lesz a fiatalokkal, ha a szex helyett kemény pornót fognak nézni... A pornófüggő hetente egy videóval kezdi, de az agya egyre többet akar – így gyorsan eljuthat oda, hogy naponta akár többször is rákeres. Mindig nagyobb adagra van szüksége, hogy elérje ugyanazt a hatást. (Az ingert ugyanis hamar meg lehet szokni.) A rácsúszás azzal kezdődik, hogy a férfi nem tud már a munkájára koncentrálni, a valódi szexet kevésbé élvezi, egy idő után álmatlansággal küzd. Sőt, merevedési és magömlési zavarai lesznek.

Mivel a videók túlnyomó többsége a férfiak dominanciájára épül, lassan átalakul a nőkről alkotott képe (vigyázz!, még a lányoké és a nőké is, ha sokat néznek durva pornófilmeket). Mert ezekben a filmekben a nők mindig és azonnal kiszolgálják a férfiak extrém vágyait. A felmérések szerint a pornófüggőkben lecsökken a másik ember érzelmi helyzete iránti megértés. Kata férjén végül orvos barátja segített. A férfi, ahányszor kísértésbe esett, kikapcsolta a gépet, és elment a közeli fitneszterembe. Elfogadta: nem világ szégyene ez, csak valami rossznak a fogságába esett. Legbelül minden pornófogyasztó tudja, hogy valami helytelent tesz, pontosabban videóra vett prostitúciót néz. S ezért olyan nehéz leszokni róla, mert az érintett nem mer beszélni az addikciójáról. Szégyenként éli meg, hogy ilyen helytelen dolgot néz vagy művel, mint a pornónézés.

Miért alakul ez így? Miért keresi egy átlagférfi a pornófilmeket? Egyszerű. A laptop képernyőjének nem kell virágot vinni, soha nem fáj a feje, nem vár el semmit – ennek ellenére mégis minden extrém vágyat kielégít. Vagyis tökéletes szolgáltatást nyújt, és semmiféle szorongást nem kelt a potenciát illetően. Legalábbis a kezdeti időkben.

Újdonságok erős stimulációval

A legtöbb ember információszerzés céljából megy fel a különböző pornóoldalakra. Ilyenkor a fogyasztó nem függ a videóktól. A pornófogyasztás akkor válhat veszélyessé, ha például valaki rengeteg pornót néz és a pornó válik dominánssá az életében. Ilyenkor a vizuális túlingerlés esete áll fent. Az állandó videónézés sokszor a valós kapcsolatok rovására megy – a hús-vér partnerrel történő együttlétre lassan már nem is lesz igény. A férfi egyre több pornót néz és az ágyban, valódi nőszeretővel maga mellett egyre tehetetlenebb. A férfi saját kezű önkielégítése ugyanis sokkal erősebb stimuláció, mint amilyet egy női hüvely tud nyújtani számára.

Persze ellenérvként sokszor felmerül, hogy miért van ezzel probléma? A pornó leföldeli az extra szenvedélyeket is. Sok szakértő azt állítja, azért kevesebb ma a bestiális nőgyilkosság, mert ezek a szörnyeteg férfiak a pornó által kielégítik gyilkolászós vágyaikat. Sajnos, nem ilyen egyszerű a dolog. A pornó először a gyakorisága miatt okozhat gondot. Ha a férfi a stresszes munka vagy épp feszültségoldás miatt suttyomban megnéz a férfivécében egy pornófilmet, akkor este már nem a régi a szenvedéllyel fordul a párjához. Hiszen már egyszer (vagy többször) kielégült aznap!

Unalmas a régi, unalmas a valós!

Másrészt a tartalmak egyre extrémebbek – ahogy minden másban, úgy a szexuális életben is feljebb kúszott az emberek ingerküszöbe. Miáltal éppen a valós, hús-vér szex válik olyan unalmassá, hogy legszívesebben azt is átpörgetnénk... Hátha később lesz benne valami akciódúsabb jelenet. Tisztázzuk csak: üzlet ez is! Csak itt magukat bocsájtják áruba a szereplők. A pornó a világ egyik legjövedelmezőbb iparága, a szereplők pedig pénzért eladják a testüket.

piros-kezes-arc-eltakaros.jpg

Mit mondanak a női szervezetek?

„Illúzió azt hinni, hogy a prostitúciót meg lehet szüntetni, akkora igény van rá“ – mondják sokan. A női szervezetek azonban a svéd példa követésére biztatnak. Hogy miért? Svédországban a klienst büntetik, nem az utcalányt. „Az államnak nem feladata, hogy gondoskodjon a férfiak  szexuális gerjedelmének kielégítéséről“: állítják azok a női szervezetek, amelyek a prostitúció felszámolását  tűzték ki célul. A svédek úgy döntöttek, leszámolnak az olyan tévhitekkel, hogy prostitúció mindig volt és mindig is lesz. Ehelyett büntetni kezdték a klienseket, a tényleges főszereplőket, akiknek az érdeklődése fenntartja az iparágat. Ettől ugyan nem tűnt el teljesen a prostitúció, megszűnt viszont az emberkereskedelem, mert nem merik bevinni a külföldi örömlányokat Svédországba. 

A feministák azt mondják, hogy a prostitúció mint intézmény sérti a női méltóságot. Az a férfi ugyanis, aki pénzen vesz szexuális kapcsolatot, a nőt tárgyként kezeli. Az a liberális érvelés sem állja meg a helyét, hogy mindenkinek joga van szabadon eldönteni, árulni akarja-e a saját testét. Az emberi méltóság nem bocsátható áruba, például nem adhatjuk el szabadon a szerveinket sem. A vizsgálatok ráadásul azt mutatják, szabad döntésről szó sincs. A prostituáltak jó része korábban szexuális erőszak áldozatává vált, és ezzel megszakadt bennük az a kapcsolat, amely az egészséges embert saját testéhez fűzi. Testüket nem tekintik többé azonosnak önmagukkal, hanem olyasminek látják, amely időről időre ki van szolgáltatva mások kénye-kedvének.

A férfiak sem csettintésre működnek (bármennyire is ezt akarják elhitetni). Nem elég nekik annyi, hogy megpillantják az ágy szélén csipkés fehérneműben feszítő örömlányt, és hipp-hopp, máris akcióra készek. Sokszor nagyobb szükségük lenne az előjátékra és a feszültségoldásra, mint a nőknek.

Happy end a vége?

Hevesi Kriszta szexuálpszichológus videósorozatában bárki tabuk – és név – nélkül kérdezhet. Sok férfi keresi meg a pszichológust azzal, hogy rendszeresen jár örömlányokhoz, a helyszínen mégsem bújik elő belőle a Don Juan. Sőt... Ilyen esetben a legjellemzőbb viselkedés, hogy a férfi az örömlányt hibáztatja: biztosan nem végezte elég jól a dolgát, nem próbálkozott eléggé, hiszen ővele ilyen még soha nem fordult elő! Ez a hozzáállás hihetetlenül önző, azonban a férfi saját pszichéje szempontjából megóvja magát attól, hogy az önbizalma meginogjon.

Ennek eredményeképp olasz macsóként veti majd rá magát a következő lányra – hátha ez jobb lesz! Erősen tartja magát az a tévhit (mivel a férfiaknak nagyobb szükségük van vizuális ingerre a szexuális együttlét alatt, mint a nőknek), hogy ha a ,,lényeget” megpillantják, akkor máris akcióképessé válnak.

Ám az együttlét nem in medias res-szel kezdődik – mégpedig azért nem, mert nem egy amerikai filmben élünk, amin profi vágók dolgoznak. Vagyis nem lehet átugrani részeket, a férfinak ugyanúgy be kell kopognia az ajtón, pár szót kell váltani az örömlánnyal, majd ezután kezdődhet az együttlét: idegen helyen, idegen nővel és sokszor kissé rideg közegben...  És pont a személytelenség miatt nem megy. A szexuális kudarcok befolyásolni fogják a későbbi teljesítményt, így a férfi nagyon könnyen egy ördögi körben találhatja magát. A férfiak az egyszerű kielégülés reményében látogatnak el az örömlányokhoz, és fel sem merül bennük, hogy a személytelen helyzet következtében komoly szexuális problémákat okozhatnak maguknak.

hirlevel_web_banner_1_50.jpg

Nagyvendégi Éva
Kapcsolódó írásunk