A vándormadarak dél felé repülnek, a levél lehull a fáról, a kamrába pedig begurul az alma. Minden napra egy alma! Legyen ez a protokollunk.

Az almafa nevelése nem nehéz, nagy metszést nem igényel. A csapadékosabb helyeket kedveli, ezért meleg fekvésben – ha a szomszédságban nem látunk szépen termő fákat – inkább az igénytelenebb nyári almákat ajánlott ültetni. A mai nagyüzemi fajták nemhogy a környékről, de nem is Európából származnak, ezért nagyon kényesek.

alma-kezdo.jpg

Érdemes kipróbálni a Kárpát-medencéhez szokott régi almafajtákat (például a Batult, ez a hegyvidéket kedveli), a Téli aranyparment, a Nemes sóvárit, a Hercegnőt. Sokan Magyarországról hoznak át őshonos almafákat – nálunk is divatba jött ősfákat ültetni. A pórszombati Kovács Gyula évtizedek óta kutatja az ősfákat, régen ugyanis nagy változatosság volt gyümölcsökben, így almafélékben is. Kovács Gyula mára létrehozta Európa legnagyobb, egy nemzethez köthető gyümölcsgyűjteményét. Sokan elmennek utána, tanácsot kérnek tőle, vagy épp az ő tündérkertjéből akarnak vásárolni – így egyre több tündérkert alakul ki az őshonos almafákból.

Aranyalmától a bűnbeesésig

Almából fogyasztunk a legtöbbet, az ősszel érő téli alma tavasz végéig fogyasztható, a nyári almával pedig kihúzhatjuk őszig. Ez a mindenhatóság az alma mosolyának a titka: az alma a legnagyobb mennyiségben termelt gyümölcsünk. Ha van pincénk, érdemes ősszel megvásárolni és eltárolni az almát. Most van a főszezon, ilyenkor a főutak mentén sok almaárus jelenik meg, az almáskertek is vásárt hirdetnek.

Sajnos, az üzletek kínálatában egyre kevesebb a hazai alma, épp ezért a termesztők értékesítési nehézségekkel küzdenek – mert a szupermarketekben a lengyel almát árulják. A vásárló pedig nem tudja, mit eszik, meg aztán már régen elfelejtette, hogy a hazainak mindig jobb az íze, és jobban is szereti a szervezetünk.

Oltóvessző

A régi időkben nem katalógusokból nézték ki az emberek az almafajtákat, hanem oltóvesszőt kértek azokról az almafákról, amelyeken a legjobb ízű alma termett a környéken. Ezek pont azért nem voltak kényesek, mert a környékről származtak. Ekkor még csak háztájiban, saját célra termeltek almát, a felesleget esetleg kivitték a piacra – vidékeinken a nagyüzemi termelés csak a 19. században kezdődött. Ekkoriban a gabonaválság idején a gabonának nyomott ára volt, munkaerőt sem igen lehetett kapni a gabonaföldekre (1870-et írunk), mert sokan kiszédelegtek Amerikába.

piros-alma-2.jpg

A gazdák gondoltak egyet, ha már ennyire nem éri meg gabonával foglalkozni, behelyettesítik valami mással. Ekkor kezdődött a nagybani almatermesztés, és mivel a vasút is kiépülőben volt, el tudták adni a gyümölcsöket az északi piacokra. Sőt, az állam is támogatni kezdte a terveket, az országot körzetekre bontották, s meghatározták, hol milyen gyümölcsöt javasolnak telepíteni. Így kerültek az almáskertek hozzánk, a Felvidékre is, például a Tisza mentére: sokáig a Tisza ártereinek párájában termett a legfinomabb alma.

Ahányszor csak elvetődtem a keleti végekre, Kistárkány környékére – a régi öregek a riporteri magnóm bekapcsolása után mindjárt a régi dicső időket kezdték felemlegetni. Siratták a Tisza menti pompás almáskerteket, melyeket a későbbi kommunista gazdálkodók már nem becsültek meg.

Nagy tételekben

A modern időkben az árugyümölcsösökben az volt a cél, hogy az almásokba három-négy, nagy tételekben értékesíthető, szépen termő fajtát válasszanak ki. Így terjedt el a Jonatán, az Idared, a Golden, melyek szülőhazája Amerika volt. Ha pedig valaki a szappan révén megismert „zöld alma“ eredetijét szeretné megkóstolni, az a Granny Smith fajtát keresse. Napi egy alma az orvost is távol tartja, szokták mondani. Az almában levő pektin jó hatással van a vastagbélre, de ásványi anyagokat, antioxidánsokat is tartalmaz.

alma-vodros.jpg

Rakodáskor az almát óvatosan kezeljük, mert könnyen megütődik, s akkor megbarnul, később pedig megromlik. Ezért a bevált árust vagy termelőt érdemes megbecsülni. Képeinken a szüretet láthatjuk a várkonyi almáskertben: öröm szedni az alacsony fácskákról a mosolygó Idaredet és a Golden delicioust, nem kell verni vagy fára mászni érte. Az almából finom almalé is készül, tiszta, százszázalékos, egészségünk folyékony őre.

hirlevel_web_banner_2_58.jpg

Alma-Ata és aranyalma

Az almát már az ókorban is ismerték, a történetíró Plinius több almafajtát felsorolt. Később már téli és nyári almáról beszélnek a források (ahogy mi is mostanság). A későbbi évszázadokban már nagy homályban vagyunk, mert ahol almát írnak, az nem biztos, hogy alma, mert régen minden kerek gyümölcsöt almának neveztek. A görögöknél az alma a tudás szimbóluma. A viszály istennője almát gurított be az Olimposzra, a görög istenek közé. Az almán „A legszebbnek“ felirat állt, így az istennők összevesztek rajta (ez váltotta ki később a trójai háborút).

A Biblia csak a tiltott gyümölcsöt emlegeti – akkor még nem volt szó almáról. Ma már úgy tudjuk, Ádám és Éva a tilalom ellenére almába harapott bele.

Igazából a reneszánsz festőkre vezethető vissza a dolog, akik szívesen ábrázolták a bibliai jelenetek szereplőit görög mitológiai elemekkel. Így került Éva kezébe az alma, a tudás gyümölcse. Éva beleharapott az almába, mert irtóra kíváncsi volt, hogy Isten miért tiltotta el tőlük az almát. Isten pedig kiűzte őt Ádámmal egyetemben a paradicsomból.

alma-kez-festmeny.jpg
Idősebb Lucas Cranach képén a bűnbeesés gyümölcsét láthatjuk (1526-ból)

Az almát a magyarok is régóta ismerik. A szót valamelyik török nyelvből vehettük át – még a honfoglalás előtti időkből. Mit ne mondjunk: a kazahok régi fővárosa, Alma-Ata a környező híres almatermő vidékről kapta a nevét. Akár tőlük is átvehettük a kifejezést.

almale-zacskoban.jpg
(Fotó: Dömötör Ede)

Így készül a várkonyi almalé:

  • A frissen szedett vagy rázott alma bejön a gyümölcsösből, egyenesen a gyártásba. Itt először alaposan megmossák és kiválogatják.
  • Az almák a darálóba kerülnek.
  • Az almadarálékot a présre helyezik, ahol speciális anyagba csomagolják, ami csak a levet engedi át. A becsomagolt, darált almából egy prés segítségével kipréselik az almalét.
  • Az elkészült almalét egy tartályba gyűjtik, ahonnan a pasztőröző tartályba kerül.
  • A hőkezelés után csappal ellátott műanyag-zacskókba csapolják.
Nagyvendégi Éva
Galéria