Amióta világ a világ, az ember keresi a módját, hogyan tehetné szebbé az arcát. A smink pedig itt van velünk, amióta csak történeteket mesélünk. Az idők során változtak az eszközök, de a lényeg ugyanaz: Kiemelni, ami szép!
Az őskorban és ókorban a férfiak is sminkeltek: agyaggal kenték be az arcukat, Ménész fáraó sírjában szempillaspirált, hajgöndörítőt találtak, az egyiptomi Kleopátra tusvonallal körvonalazott ikonikus macskaszemét pedig mindenki ismeri. A középkorban sok helyen tiltották az orcák pirosítását, mert erkölcstelennek titulálták.
Mihálko Erika a látványos sminkeket kedveli. Kövessük be! @erika_visage. Modell: Szuri Sisi.
A firenzei származású Medici Katalinnak viszont, akiből 1533-ban francia királyné lett, megtetszett az örömlányok kinézete, így divattá tette a sminket. Illatos kesztyűket viselt (kitanulta a méregkeverést, s állítólag mérgezett kesztyűivel gyilkolt), arcát pedig gyakran meszelték. A 16. században végig a porcelánfehérre festett arc divatja hódított, amivel a nők sokszor a himlő nyomait próbálták eltüntetni. (A sors iróniája, hogy a himlőt túlélték, de a sminkelést sokszor nem.)
A leghíresebb fehér arcú nő az angliai I. Erzsébet volt, akit minden portréján tejfehér bőrrel ábrázoltak. Büszke volt vörös hajára és szép arcára – mígnem 1562-ben megkapta a himlőt. Sokáig siratta a szépségét, s megpróbálta elfedni a himlőhelyeket. S mi máshoz nyúlt volna, mint az akkoriban oly népszerű velencei cerusszithoz (a fehér arcfesték ólomérc és ecet elegyét tartalmazta). A fehér ceruzát anno az előkelő görög és római nők is használták. Aki kevésszer kente magára a cerusszitot, annak csak szürke és ráncos lett a bőre, de a hosszabb használat akár halált is okozhatott. Nos, ez az arcfesték lett Erzsébet mindennapi betevője, vastagon kente az arcára, nyakára – megteremtve a fehérre festett arc divatját. A sok festék tályogot okozott nála, egy idő után már leakasztatta a tükröket, de akkor sem mondott le a gyilkos sminkről. Ő volt az a királynő, akinek az alapozója hozta el a halált.
Sokáig a gyilkos velencei ceruza számított sztárnak. A velencei cerusszitot (ólom-karbonát) sokáig a világ legjobb kozmetikumának tartották. Bár az orvosok felismerték a káros hatását, a nőket nem tudták róla lebeszélni, pedig kilazultak tőle a fogaik, könnyezett a szemük, az ólom tönkretette a tüdőt is. De semmi sem számított: még le sem mosták az egyik réteget, már kenték fel az újat...
Higany és az arzén (+Tho-Radia)
A 18. században még mindig a hófehér arc és az élénkpiros száj volt divatban – ezzel határolódott el az arisztokrácia a középosztálytól. Sokszor olyan veszélyes anyagokat használtak sminkelésre, mint a higany és az arzén. A viktoriánus korban a sápadt, majdnem áttetsző arcbőr az ártatlanságot jelképezte. A nők a halovány arcszín érekében higanyos krémeket és púdereket alkalmaztak, ami remegéshez, idegrendszeri károsodáshoz vezetett. A higanytól a bőr foltossá vált, amit aztán újabb higanyos púderrel fedtek el.
Az arzént krémekben és arcfehérítőkben is használták, a bőrön át felszívódva lassan mérgezte a nőket, akár bőrrákot is okozhatott. Ám akkor sem mondtak le róla, mert ragyogott tőle a bőr.
Elmondható, hogy szépségápolás tekintetében a nagy áttörést csak a 19. század vége hozta el, mikor is megjelent az első francia szempillaspirál (1872), a huszadik század elejétől pedig rohamosan fejlődött a kozmetikai szerek gyártása. Megjelennek az első nagy sminkmárkák, a mindenki számára elérhető kozmetikumok és sminktermékek. De még ekkor is adagoltak a krémekhez rádiumot, ami erősen radioaktív, s rákot okozhat. A Tho-Radia volt a legismertebb ilyen kence, a reklám szerint megfiatalította az arcot (1932-ben jelent meg a piacon).
Mit mondanak a feministák?
A radikálisok nem szenvedhetik a sminket. Szerintük a tárgyiasítás eszköze, arra kényszeríti a nőket, hogy a férfiak ízlése szerint alakítsák a külsejüket. A vita a szabad választásról folyik. A szabadelvűek szerint a nő választhat, de fontos, hogy ne a társadalmi kényszer hatására nyúljon az alapozó után. A smink az önkifejezés eszköze is lehet.–nagyvendégi–
