Galambán vagyunk, egy csendes zöld tisztáson, ahová a Kovács család gyakran kisétál. Innen, a leszakadt határ menti térségből egy gyereknek messzire kell utaznia, hogy álmát valóra válthassa. Flóra és Bogi – mintha lehetőségeik szűkösségéről nem is tudnának – a fűben ücsörögve, nyertes kupáik társaságában felnőttes komolysággal mesélnek a ritmikus gimnasztikáról.
Nekik ez az életük. Fitness kategóriában versenyeznek nemzetközi szinten. A Kovács lányok Ragyolcon élnek, Fülekre járnak iskolába, és Budapestre ingáznak az edzésekre. (Fotók: Papp Viki)
– Flóra, Bogika, miért kell ennyit nyújtani?
– Hogy ne érjen bennünket sérülés, és ne húzzuk meg magunkat. (Érkezik az egyik válasz.) Meg hogy szebb legyen a mozdulat. (Teszi hozzá a másik lány.)
– Nem féltek ezektől a nehéz ugrásoktól?
– Nem. A mozdulatok egyszerűek, mégis látványosak. A táncban és az akrobatikában nem csak az számít, hogy meg tudjuk-e csinálni. Az is fontos, hogy szépen csináljuk – mondja Flóra, aki tizenkét éves, de már bizton tudja: ha törik, ha szakad, ő a budapesti Táncművészeti Egyetemen fog egyszer tanulni. (Pedig egyelőre még csak a füleki alapiskola diákja.)
Iskolapadból az autópályára
A legtöbb gyerek délután háromkor végez az iskolában. Hazamegy, ledobja a táskáját, leül a számítógép elé vagy kimegy a barátaival kerékpározni. Flórának és Boginak másképp néznek ki a délutánjai. Iskola után azonnal indulnak Budapestre, a Maroshévizi Fitness Iskola Sportegyesület edzéseire. (A távolság Fülek és Budapest között 120 kilométer.) Az utat heti háromszor is megteszik. Mert hiába felkapott sport ma a gimnasztika, nálunk nincsenek nyitott tornatermek, ahol edzeni lehet. S főleg nincsenek a magyar határ mentén, amely amúgy is lecsúszott térségnek számít, ahol nincs jó közlekedés, nincsen munka. Ezért a Kovács lányok számára a magyar főváros a legközelebbi hely, ahol felkészíthetik őket a versenyekre.
– Hányszor mentek Pestre?
– Heti háromszor – válaszolja Flóra. – Néha még szombaton is úton vagyunk!
Kiderül, hogy az anyuka szállítja a lányokat, s csak késő este érnek haza Ragyolcra. Öröm az ürömben, hogy a pesti iskola hétfőnként Füleken is tart csoportedzést, az édesanya ugyanis meggyőzte Maroshévizi Krisztinát, hogy heti egy edzést vállaljon el Füleken. Flóra ezekre az órákra is eljár. Így neki a hét szinte minden napja a mozgásról szól. Mikor pedig már nagyon fáradtak a lányok – hisz az ingázás embert próbáló feladat –, kihagynak egy-egy edzést. Kell a pihenés, főleg mikor az iskolában is sorjáznak a féléves vagy az év végi dolgozatok.
– És mikor tanultok?
Bogi: – Az autóban. A házit próbáljuk még előtte, a napköziben megírni, tanulni meg az autóban tanulunk útközben. Az iskola jól megy, színjeles bizonyítványunk lesz ez évben is.
– Mikor kerültök ágyba?
Bogi: – Este tíz körül érünk csak haza. Van, amikor elalszunk az autóban. Olyankor anya vagy apa ölben visz be minket a házba.
A csiszolatlan gyémánt
Flóra négyévesen kezdett balettozni a helyi tánccsoportban. Ott kezdte nyitogatni a szárnyait. A fordulópont egy horvátországi világbajnokságon, Novalján történt: itt találkoztak a budapesti Maroshévizi Fitness Iskola Sportegyesület növendékeivel. Édesanyja azonnal felvette a kapcsolatot az iskola vezetőjével, Maroshévizi Krisztinával, aki behívta felmérésre a kislányt.
– Emlékszel arra a napra, Flóra? Féltél?
– Igen, egy kicsit.
– Az edző először furán nézett rám – szól közbe az anyuka. – Mit akarunk tőle, hisz Szlovákiából vagyunk. Én is féltem, hogy Flóra nem tudja felvenni a tempót a budapesti gyerekekkel. Egy tízéves, rendkívül félénk kislány volt akkoriban… Két órán keresztül ültem kint a folyosón, és izgultam, hogy mi történik odabent. Flóra mögött bezárult az ajtó – a kép ma is előttem van. A szívem a torkomban dobogott, mikor végre szólítottak. Bent három szakember várt: Krisztina, az iskola vezetője, Németi Roland tánctanár, valamint az akrobatikaedző. Felmérték Flóra hajlékonyságát, ritmusérzékét, tüzetesen megfigyelték a mozgását. Majd elhangzott a verdikt: Anyuka, Ön egy csiszolatlan gyémántot hozott nekünk! Kipotyogtak a könnyeim.
Flóra hajlékonysága sokéves edzés és kitartó munka eredménye, külön tánctanár és külön akrobatikaedző foglalkozik vele Budapesten.
– Hogy indult a tanítás?
– Az első év teljes egészében a korrekcióról szólt. Flórával újratanítottak minden egyes lépést. A kívülálló hajlamos azt gondolni, hogy ez a műfaj csupa kecses mozdulatból áll. A valóságban azonban rendkívül összetett, hibrid kategóriáról van szó. Hivatalosan fitnessnek nevezik, de annál sokkal mélyebb: a gyerekek erőnléti alapokat kapnak, s egyszerre tanulnak akrobatikus elemeket, balettlépéseket és modern táncot. Tánctanár és külön akrobatikaedző foglalkozik velük, akik figyelik az egyéni adottságokat. Flóra sokoldalú, hol akrobatikus kategóriában, hol lírai táncosként versenyeztetik. Van, hogy verseny előtt egy nappal képesek átírni a koreográfiáját, az alapra beszúrnak pár akrobatikus elemet.
– Nem ijesztő az ilyen? Nem nehéz váltani? (Fordulok Flórához.)
Flóra: – Néha igen. Viszont akkor is meg kell csinálni! Én szeretem a kihívásokat. Ma már otthonosan mozgok a színpadon. Mikor megszólal a zene, a csendes, félénk Flórából kibomlik a táncos. (Mosolyog.) Nehéz ezt szavakba önteni. Egyedül az kellemetlen, mikor túl sok füstöt engednek ki ránk, ami igencsak fullasztó és büdös tud lenni, s azontúl csak homályosan látunk. Az sem kellemes, mikor a lámpák a szemembe világítanak, vagy a stroboszkóp fényvillanásokat bocsájt ki. A szarajevói versenyen egy forgó diszkógömb rajzolt köröket a tánctérre. Mikor forogni kezdtem, úgy éreztem, az egész világ forog körülöttem. Ilyenkor próbálok csak a mozdulatokra koncentrálni.
A csillogás mögötti kőkemény verseny
Az anyuka, Erika: Megerőltető napok ezek. A kívülálló csak a csili-vili színpadot látja, de a kulisszák mögött nincs luxus. A versenyek hatalmas sportcsarnokokban zajlanak, sokszor még rendes öltözők sincsenek. A padlóra cuccolunk le. Ott sminkelünk, ott nyújtanak a gyerekek, ott várják ki a sorukat. Keressük, hol találunk szabad helyet – ha szerencsénk van, le tudunk ülni, ha nincs, végig állnunk kell.
A kitartó munka viszont meghozza a gyümölcsét, éremesőt, európai és világbajnoki címeket a tánciskolának. Jártunk már Szerbiában és Horvátországban, de Olaszországban is. Flóra legnehezebb, egyben legemlékezetesebb versenye a tavalyi szarajevói InterDance Fest volt.
– Ha jól tudom, egy hatalmas kupával tértetek haza Szarajevóból!
– Iszonyatosan nehéz napunk volt. Flóra két különálló koreográfiával versenyzett, egyedül az egyesületéből. Letáncolta az első koreográfiát, s máris készülnie kellett a másikra. Közben kihirdették az eredményt: lírai táncával a népes mezőny első helyezettje lett! A versenyek többfordulósok: elődöntők, középdöntők, döntők követik egymást. Délután hat óra felé járt az idő, Flóra addigra már teljesen kimerült. Tartani kellett benne a lelket, mert csak feküdt a padlón. És ekkor jött a hír: lírai produkciójával pluszban bejutott még az esti nagyszabású gálába is, ahol a kategóriák legjobbjai pénznyereményért táncoltak. Ez azt jelentette, hogy éjszaka fél 12-kor újra színpadra kellett állnia.
– Mit érez ilyenkor egy anya?
– Flóránál eltörött a mécses. Zokogni kezdett. Életemben először hallottam tőle olyat, hogy ő még egyszer nem megy fel a színpadra. Ekkor jött Krisztina, az edzője, s valahogyan rábírta, hogy tartson ki. Felmentünk a szobánkba, lemostam Flóra elmaszatolódott sminkjét, majd ledőlt az ágyba. Őrködtem felette, mert tudtam, ha megszunnyad, nem lehet majd talpra állítani. Aztán újra smink, ruha, és elindultunk az éjszakába! Felejthetetlen pillanat volt, Flóra eddigi tánckarrierjének a csúcspontja. Kitáncolta magából az összes fájdalmát, dühét, mindent beleadott, jót és rosszat is. Megnyerte a gálát és a pénzdíjat. Most mondjam, hogy mit érez ilyenkor egy aggódó anya?!
– Gondolom, a nagyfokú terhelés néha sérüléssel jár.
Flóra: – Nemegyszer kiment a bokám vagy a térdem. Ilyenkor anya bekenegeti az ízületeket, kineziológiai tapaszt rak rám vagy térdszorítót. Ha fellépés közben fájdalmat érzek, az edző egy kis kézi masszírozóval fellazítja a görcsös izmokat.
Bogi: – Nekem is volt sérülésem! Otthon kézenállás közben bevertem a lábujjamat, majd este is mértem rá egy csapást. Begipszelték a lábam, de a rögzítés szorított. A végén a lábujjam magától meggyógyult.
Boglárka a nővérével százhúsz kilométereket ingázik az edzésekre...
A kisebbségi magyar sors
A tánc, a versenyzés, az edzések, az utazás pénzbe kerülnek – és rengeteg időt felemésztenek. Ráadásul a Kovács család egy egészen sajátos csapdába is beleesett. Meg kell küzdenie a kisebbségi sorssal, azzal, hogy se ide, se oda nem tartoznak.
– Van lehetőség pályázati forrásokat szerezni?
Erika: – Nehéz helyzetben vagyunk, mert szlovákiai lakosként egy magyarországi egyesületet prezentálunk. A szlovák pályázatok nem igazán támogatnak minket, mert nem Szlovákiát képviseljük, a magyar pályázatoknál pedig sokszor kikötés, hogy külföldi állampolgár egyénileg nem pályázhat náluk. Mi mindenesetre minden követ megmozgatunk, mert közben sok benzint elégetünk. Szerencsére a magyar Nemzeti Tehetség Program felfigyelt Flórára, és azóta is támogatja. Ráadásul tavaly beválogatták a Talentum Hungaricum jelöltjei közé is modern tánc kategóriában. Minden héten a nemzeti Operában tanult neves mesterektől, akikhez nem jutott volna be ismeretlen vidéki kislányként.
Még hozzátenném: az edzőnk nagyon józan, azt tanácsolja, vigyázzunk Flórára és Bogira. Nem kell minden versenyen elindulni. Az edző, a gyerek és a szülő hármasa amúgy kényes háromszöget alkot. Szerencsére köztünk megvan a bizalom.
Célkeresztben a jövő
– Flóra, mi leszel, ha nagy leszel?
Flóra: – Táncos szeretnék lenni! Már az iskolapad óta tudom. A cél érdekében pedig lépéseket kell tenni. A Magyar Táncművészeti Egyetem nyolcosztályos gimnáziumának felvételijére készülök. Ha sikerül a felvételi, a kilencedik osztályt és a határt is átugrom. Nagyon sokat edzek. Nyáron se lógatom a lábam. Intenzív, egyhetes pesti edzőtáborok várnak rám...
MORZSÁK
Elkallódott tehetségek
Nálunk egyelőre nem jellemző, hogy nyitott tantermek várnák a fiatalokat, ahol válogathatnak a sportfoglalkozások közül – ahogy az Nyugat-Európában van. Jellemző, hogy mikor egy színpadtól visszavonult balett- vagy versenytáncos tanfolyamot hirdet kisvárosainkban, utána gyerekek sokasága jegyzi el magát a társastánccal vagy a gimnasztikával.
Így történt ez például Dunaszerdahelyen, ahol Südi Iringó jó pár éve tánciskolát nyitott, s nem kevés fiatal kezdett táncos karrierbe, miután Iringó iskolájában megtanulta, hogy mi az a jazzbalett vagy társastánc. Riportunk helyszínén, Füleken pedig már évek óta tanulható amatőr szinten a balett és a modern tánc: Salgótarjánból jár át hozzájuk egy oktató. Flóra igazából itt kezdett el táncolni.
Kijutottak egy nemzetközi versenyre, ami igazi aha-élmény volt: a kislány ámulattal figyelte a versenytársait. Ő is így szeretne táncolni! Flóra igazi tehetség volt, így anyukája felvette a kapcsolatot a pesti tánciskolával, s nemsokára elindult Flóra versenyes élete. A Maroshévizi Fitness Iskola Sportegyesülete újabban heti egyszer Füleken is tart egy csoportedzést: a budapestiek abban bíznak, hogy felfedeznek egy-két Flórához hasonló tehetséget.
Családi háttér
A hatodikos Kovács Flóra és a másodikos Kovács Boglárka a füleki alapiskola diákjai. A Fülektől 5 kilométerre fekvő Ragyolcon élnek, és fitness kategóriában versenyeznek. Az édesanya, Kovács Nagy Erika a lányok sportsikereinek logisztikai szervezője, az edzésekre is ő szállítja őket. A versenyeken már az egész család ott van. Erika mellesleg a csákányházi alapiskola igazgatónője, az édesapa, Kovács Ronald pedig statikus.
A ritmikus gimnasztika trendi!
A ritmikus gimnasztika a torna, a balett és a tánc ötvözete. Minden lánynak megdobban érte a szíve, mert szép és lágy gyakorlatsorokról van szó. A lányok gyakran használnak hozzá kéziszereket, labdát, karikát, kötelet, szalagot vagy buzogányt. A gyakorlatok a hajlékonyságra és egyensúlyra épülnek, de forgások és ugrások is helyet kapnak bennük. A műfaj kiváló testtartást, rugalmas izomzatot, jó kiállást ad.
Négy év korkülönbség
A lányok között négy év van – de tánc közben eltörpül a korkülönbség. Flóra korán balettcipőre cserélte a játékait, inkább spárgázott. Mikor meglátták a képeit, az emberek elcsodálkoztak: Ennek a kislánynak még a baba való! Húga, Bogi is ezt az utat járja be, bár ő játékosabb. Nyolcéves, most fejezte be a második osztályt, s le nem veszi a szemét a nővéréről, lesi minden mozdulatát.
Mit lehet még tudni Flóráról és Bogiról? Avagy a kis Maui csónakja és a tökély
Flóra a tökélyt hajszolja. Az iskolában is, a táncban is a maximumot akarja nyújtani. Zavarja, ha valami nem sikerül neki elsőre, édesanyja nem győzi óvni. Flóra lesüti a szemét, mikor erről faggatjuk, és azt mondja: Nem adom fel! Addig csinálom, amíg sikerrel nem járok!
Bogi imád ragyogni a színpadon, büszkén mutatja Szerbiában és Szarajevóban szerzett érmeit. Az első versenyén elért harmadik helyére a legbüszkébb! Bogi egy éve jár a pesti edzésekre, a tánc neki egyelőre csak hobbi. A showdance kategória az övé, amihez látványos kellékek tartoznak. Utolsó koreográfiájához maga választotta ki a zenét – a nagydarab, tetovált hawaii félisten, Maui fülbemászó dalát egy mesefilmből. Szerencsére edzőjének azonnal megtetszett, a kelléket mellé, a kis csónakot pedig apa és anya „gyártotta le”.
Ruhák a falon!
A lányok csillogó megjelenése nem véletlen. A fellépőruhákat egy bevált budapesti varrónő varrja számukra, a kellékeket viszont a család készíti. A varázsos ruhákat szeretik a lányok, mert megannyi emlék fűzi őket hozzájuk. Így a végén mindig egy nagy keretben felrakják őket a falra.
Feszít és hajlít
Elakad a lélegzet, mikor a két lány a harsogó zöldbe öltözött domboldalon hátrahajol, magasba löki a lábát, majd tökéletes terpeszugrással elrugaszkodnak a földtől. Flóra és Bogi úgy hajlít és feszít, mintha ez olyan magától értetődő lenne, mint a levegő, ami körülveszi őket. Pedig nem az.
