Még mindig vágyunk a nagy szerelemre! Titkon minden lány kicsit várja a szőke herceget fehér lovon, és minden férfi egy hűséges asszonyra vágyik.
– Közhelynek számít, hogy a mai férfiak udvariatlanok a nőkkel. De vajon a nők tisztelik-e a férfiakat? Nem lehet, hogy mindkét nem viselkedésével baj van? – kérdezzük dr. Hunčík Péter pszichiátert.
– Nagyon egyoldalúan szokták megközelíteni ezt a témát: a férfiak nem adják meg a kellő tiszteletet a nőknek. Pedig nem csak a férfiak viselkedése változott meg. Az emancipáció normális és egészséges folyamat volt, meghozta a nők számára a választójogot, a részvételt a társadalmi folyamatokban. Csak közben tipikus férfitevékenységeket is átvettek a nők – és fordítva. A nők és a férfiak egyaránt rádöbbentek, hogy képesek arra, amire a másik nem, és az együttműködést a versengés váltotta fel.
– Amikor először jártam Amerikában, és az ajtóban automatikusan előreengedtem a nőket, kikérték maguknak: ne tessék ezt csinálni, ez diszkrimináció! A verseny azt jelenti: aki előbb ér az ajtóhoz, az bemegy. Ott nincs férfi és női kapcsolat. A 100 méteres síkfutásnál is fura lenne, ha a cél előtt azt mondanám a mögöttem lévőnek: parancsolj, szakítsd át elsőként a szalagot! Nyilvánvaló, hogy a versenyhelyzetet a férfitársadalom sovinizmusa alakította ki. És a nők felvették a kesztyűt, ami szerintem nagy hiba volt. A nő nem arra törekszik, hogy új trónust építsen magának, hanem arra, hogy letaszítsa a férfit a trónjáról, és beüljön a helyére. Elég csak a politikában, az üzleti életben megjelenő kőkemény, férfias nőkre gondolni, akik minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a nőiességüket eltüntessék. Nehogy véletlenül kifogásolják, hogy a nőiességükkel manipulálnak, így próbálnak előnyhöz jutni!
Pedig éppen az lenne a jó, ha a nők a nőiességet, a női készségeket és módszereket hoznák be a politikába és a gazdaságba – az empátiát, az odafigyelést, az együttműködésre való hajlandóságot. Mindjárt megváltozna a világ, s szerintem jó irányba!
– Mennyire ront a helyzeten a társadalom vulgarizálódása?
– Nem hiszem, hogy agresszívebb lett a világ. Inkább az agresszióról alkotott képünk változott meg. Régen a férfias bátorság jele volt a gyilkolás, a verekedés. Manapság kevés olyan nőt találunk, aki megcsodálja a férfit, mert az kiütötte rivális udvarlója fogát. A brachiális agresszió (a bracchum latinul kezet jelent – a szerk.) háttérbe szorult, és előtérbe került a verbális agresszió. Az obszcenitások, vulgarizmusok megjelentek a köznapi életben, méghozzá felettébb alattomos módon. Fellini 8 és fél című filmjében Anita Ekberg megfürdik a Trevi-kútban Rómában, és a ruhája hozzátapad a testéhez. 40 évvel ezelőtt ez óriási hatást váltott ki! Ma már teljesen meztelenül szaladgálnak a filmvásznon a nők és a férfiak. És már semmifajta felháborodást nem érzünk. Megjelent a káromkodás, a nőknél is. Anno a nő a férfi számára az elérhetetlenségével – és választékosságával volt vonzó. Ki csókolna kezet és vallana rózsával szerelmet egy lóalkatrészeket emlegető lánynak? Én nem, mert attól félnék, hogy elküld melegebb éghajlatra.
– Említette az elérhetetlenséget. Ma már a lányok is bátran kezdeményeznek…
– Marilyn Monroe önéletrajzi kötetében van egy monológ: milyen kitolás a nőkkel szemben, hogy nem tudnak lefeküdni a férfival érzelmi töltet nélkül. A nőnek mindig kicsit szerelmesnek kell lennie, hogy belemenjen a testi kapcsolatba. Ezzel szemben a mai nő nyugodtan vállalja, hogy csak szexre vágyik! Egyik barátom mesélte, aki a ’70-es években Skandináviában dolgozott: „Képzeld el, odajött hozzám egy lány, hogy le akar velem feküdni. Lefeküdtem vele. Másnap találkoztunk, és úgy elment mellettem, mintha sose látott volna!” 30 évvel ezelőtt mi, közép-európai fiatalok nagyon megrökönyödtünk ezen. Ma már nem rökönyödünk meg.
Viselkedjünk úgy, mint Jane, mert a mai Tarzanok biztosak akarnak lenni abban, hogy a nő örül, ha egy férfi lovagias!
– Befolyásolják a két nem kapcsolatát a mai kommunikációs eszközök?
– SMS-ben, e-mailben, skype-on, chaten kommunikálunk egymással, lényegre törően, minimalizálva a jelzős szerkezeteket és az érzelmi megnyilvánulásokat. Nem valószínű, hogy a személyes találkozáskor a megszokott „dögös vagy” helyett azt mondjuk: Drágám, csodálatosan nézel ki! A szakítás is megoldható pár szóval: tele a hócipőm, doblak. A többit oldd meg magad. Ha megkérdezem a tréningjeim résztvevőit, mit hiányolnak az életükből, a nők és a férfiak is leginkább az érzelmi megnyilvánulások hiányát szokták megjelölni – mennyire szeretném, ha megsimogatna, leülne mellém, beszélgetne velem, ha látnám, hogy megérti az érzelmi válságomat... Még mindig vágyunk a nagy szerelemre! Titkon minden lány kicsit várja a szőke herceget fehér lovon, és minden férfi egy hűséges asszonyra vágyik. Ha a két hemiszféra közül az egyiket leépítjük, a másik sem fog tudni optimális teljesítményt nyújtani. A racionális férfi és az érző nő ugyanígy kiegészíti egymást, kerek egészet alkot. A harmóniához mindkét pólusra szükség van!
