Ha a 19. század közepén és a 20. század elején létezett volna okostelefon, Instagram meg Facebook, Szendrey Júlia és Boncza Berta is többezres követőtáborral rendelkezett volna. Természetesen abban az esetben, ha megosztották volna nyilvános posztjaikban a mindennapi, apró-cseprő gondjaikat. Júlia azonban a magyar nemzet költőjének feleségeként, Boncza Berta pedig mint a mindenkori múzsa megtestesítője maradt meg emlékezetünkben. De tudjuk-e róluk azt, hogy nem csupán híres költőink feleségei voltak, hanem ők maguk is írtak? Vagy azt, hogy a társadalom szüntelen előítéleteivel kellett lépten-nyomon szembenézniük?

2017-ben Boncza Berta (Csinszka), 2018-ban pedig Szendrey Júlia eddig ismeretlen verseit rendezték sajtó alá. Költőnők voltak ők, akiket nem csupán a férjeik miatt, de a férfiközpontú társadalom és irodalom miatt teljesen máshogy ítéltek meg és helyeztek el korukban, s ezzel együtt az irodalmi kánonban. Ám ha egy kicsivel jobban működött volna a múltbéli irodalmi és kultúrpiár, hajaj!

Szemfüles irodalomtörténészeinknek köszönhetően azonban ma már közelebbről is megismerhetjük a nagy magyar íróink mellett élt nők munkásságát. Azzal, hogy sajtó alá rendezték a költőnők verseit, új megvilágításba helyezik őket, amivel külön helyet biztosítanak számukra a régi és a kortárs irodalomtörténet sűrűn vetett soraiban.

szendrey-julia.jpg

„Nekem fölizgatás és szenvedély kell...” Gyimesi Emesének köszönhetően rengeteg újdonságot tudhatunk meg Szendrey Júliáról, akit sokáig a feleségek feleségének és a hűtlen özvegynek tartottak egyszerre. „Szendrey Júlia verskéziratai nemcsak az irodalomtörténet, hanem a korabeli életmód, a hétköznapok története és a polgári háztartások kutatásának szempontjából is jelentős források” – írja Gyimesi Emese blogjában, amelyből az is kiderül, hogy Júlia versei sok esetben egy fecnin maradtak fent, melyen a bevásárlólista és az elintézendő feladatok is helyet kaptak. 

Júlia eddig csak részben ismert életműve azonban senkiben nem keltett hiányérzetet, mert a legtöbben kizárólag a magánéletével foglalatoskodtak. Rásütötték a bélyeget, miszerint a társadalom által nem elfogadott normák szerint él – Petőfi eltűnése után, fiatal özvegyként korán házasságra lépett Horvát Árpád történésszel, ám ebben a kapcsolatban sokat szenvedett, ezért 1867-ben férjétől elköltözött, újabb közbotrányt okozva ezzel.

Igaz, kortársai 1860-ban elismerő szavakkal illetik írásait, de mindmáig összesen 23 verse volt ismert a 49 költeményből és a 7 verstöredékből. Most a Kortárs Kiadó gondozásában jelent meg Szendrey Júlia összes verse című kéziratos versgyűjteménye, melyben Gyimesi Emese kísérőtanulmánya és jegyzetei is helyet kaptak (valamint Gyimesi blogján még ennél is több érdekes és izgalmas információt találunk a kutatás folyamatáról).

csinszka.jpg

De éppoly érdekes Csinszka története is. Ady halálának századik évfordulójának alkalmából egészen aktuális, hogy Boncza Bertáról is szót ejtsünk. A friss és ropogós, nemrég napvilágot látott hírek szerint Csinszka és Léda, Ady korábbi szerelme között örökös rivalizálás folyt, s úgy tudni, Ady temetésén Csinszka féltékenységében lerúgta azt a bizonyos csokrot a sírról, amelyet Léda helyezett el rajta. 

Csinszka sokszor hasonlította magát Szendrey Júliához, hiszen mindketten költőfeleségek voltak, egyikőjük házasságát sem nézték jó szemmel, ráadásul Júliához hasonlóan, Csinszka is korán elveszítette férjét. Ahogy Júliát a romantika korában, úgy Csinszkát is a 20. század elején a rosszindulatú híresztelések által ismerték, ám a tehetségéről kevesebb szó esik. Csinszka Ady árnyékában élt, s később is leginkább csak a költők, írók és művészek múzsájaként emlegetik.

Rockenbauer Zoltán 2017-ben megjelent könyve (Csinszka, a halandó múzsa - Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese) és Zeke Zsuzsanna sajtó alá rendezett Csinszka-kötete által (Mert a csodának nincsen párja – Csinszka összegyűjtött versei) azonban közelebb kerülhetünk ahhoz a nőhöz, aki nem csupán költőfeleség volt, hanem művész is egyben, s akinek az alakját több magyar írónk is megörökítette.

Celebfeleségek?
Szerencsére elképzelnünk sem kell, hogy Szendrey Júlia Instagram-oldaláról tudjuk meg a rossz hírt, miszerint méhrákkal küzd, és hála az égnek, Csinszka sem egy Facebook-posztban adja a világ tudtára, hogy Ady halála után Babitsra esett a választása... Bár ma sokan úgy fogalmaznak, hogy bennük volt a „celebfaktor”, mert híres költőfeleségek voltak ők – ami persze nem vitás –, ugyanakkor tehetséges, érzékeny nőkről beszélünk, akiknek az írás és az irodalom a mindennapjaik szerves részét képezte. S akiket most még közelebbről is megismerhetünk. Olvassuk hát őket: a nőket!

„Gondolatim, érzeményim….
 

Gondolatim, érzeményim
Szárnyra keltenek,
Nyitva hagytam kalitkájok
S elröpültenek.

Ne szálljatok a világba
Ne hagyjatok el,
Nem vár ott barát ti rátok
Nem meleg kebel.

Nem leltek ott rokonszívre,
Hova szálljatok;
Részvétlenség hidegétől
Meg kell halnotok.

...”

(Szendrey Júlia: Gondolatim, érzeményim…, Pest, marc. 21. 1856, részlet)

Dunai Mira

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg