Az UNESCO kezdeményezésére 1996 óta április 23-án tartják a könyv és a szerzői jogok világnapját. A nap célja, hogy felhívjuk a figyelmet az olvasás szépségére, és hangsúlyozzuk a szerzői jogok tiszteletben tartásának fontosságát.

A világnap ötlete Katalóniából származik, ahol április 23-án hagyomány egy szál rózsát ajándékozni minden könyvvásárlónak. A könyvek és az olvasás mindig is meghatározó szerepet játszott az emberiség társadalmi és kulturális fejlődésében. Mondani is szokták, a könyv híd a múlt és a jövő között. Általuk színesítjük képzelőerőnket, szórakozunk, és egyre több dolgot tanulunk meg a világról.

konyves-kezdo_1.jpg

A könyv szerepe az ember életében

Még a számítógépekkel, laptopokkal, táblagépekkel teli modern világban is nehéz elképzelni olyan életet, amiből hiányzik a könyv. A könyvek minden ember életében fontos szerepet játszanak: a tudás, az információ és az oktatás letéteményesei. A könyv egyfajta menedék, képes kirántani az embert abból a mókuskerékből, amit éppen hajt. Sokszor megváltoztatja a nézőpontunkat, hatására új vagy épp másfajta perspektívából tekintünk a világra. Olvasás közben az olvasó minden lehet, ami lenni akar, bárhová eljuthat, és mindent elérhet. Ha a járvány miatt úgy érezzük, hogy már elegünk van, és legszívesebben kilépnénk ebből a koronaszörnyű valóságból, fogjunk egy könyvet, és rögtön egzotikus utazás részesei lehetünk.

Fontos, hogy szeressük és tiszteljük az írókat, mert ők azok, akik megajándékoznak minket az olvasás élményével: elrepítenek bennünket egy másik korba vagy dimenzióba, közvetítésükkel részesei lehetünk sok érdekes történésnek, új embereket és karaktereket ismerhetünk meg. Mi pedig cserébe tiszteljük őket, szeretjük őket és rajongunk értük. Ők azok, akik a könyvekben testet öltő szellemi kincset elméjük és fantáziájuk legmélyéről ássák elő. Létezik ennél nagyobb csoda? Aligha, hiszen a könyvek által autó nélkül utazunk, fegyver nélkül háborúzunk, szerelem nélkül szeretünk...

Olvassunk magyar írókat! Egyre több közösség kampányol, hogy a magyar kortárs szerzők kiemelt figyelmet kapjanak. Nagyra becsülöm a magyar írókat, hiszen ők és mi egyek vagyunk. Ők azok, akikre elsősorban büszkék lehetünk, hisz közülünk választódtak ki! A magyar irodalomnak nincs párja.

A könyvborító

Sokan azt állítják, őket nem érdekli, milyen egy könyv borítója. Pedig nagyon is fontos szerepe van! Ahogy nem a ruha teszi az embert, úgy nem a borító teszi a könyvet – de azért egy kicsit mégis. A külcsínnek ugyanis meghatározó szerepe van abban, hogy a könyv felkelti-e az érdeklődésünket, vagy nem.

A borító vizuális élmény és üzenet

Elsőre a könyv borítója ragad meg minket. A tartalommal összefüggő együttes üzenet nyilván csak a könyv elolvasása után tárul fel az olvasó előtt. Sőt, később hozzá is tud adni egy pluszréteget a történethez. A közvélemény azt tartja, hogy a jó borító provokatív, egyedi, és bevésődik az ember tudatába. Vegyük egy saját példát. Hosszú ideig szemezgettem Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek című regényével. Rendre leemeltem a könyvesüzlet polcáról, átforgattam, majd a borítóra pillantva egy fanyar mosoly kíséretében visszatettem. (Mennyire lehet vonzó egy vízbe fulladás előtti állapotot ábrázoló, emberi testtel rendelkező ló- és nyúlfej? Semennyire.) Idővel erősebbnek bizonyult a kíváncsiságom, és megvásároltam. Később rájöttem, hogy bár a borító igenis illeszkedik a regény stílusához, ha csak azt néztem volna meg, és nem ismerem a szerző más írásait, önmagában nem ösztönzött volna a könyv megvételére. És lemaradtam volna egy jó könyvről... Szóval jó ez a borító, vagy mégsem? Egyébként egy másik kortárs írónő, Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó? című novelláskötete már évekkel ezelőtt ellőtte ezt a könyvborítós poént – így Szentesi borítójával kapcsolatban már csak emiatt is van bennem némi feszengés.

hirlevel_web_banner_2_200.jpg

Természetesen azóta is alaposan megnézem a borítókat, de sokkal fontosabb számomra a könyv belső tipográfiája, hiszen azzal tölti el az ember a legtöbb órát, és bizony nagyban befolyásolja az olvasási élményt. (Ha például picik a betűk, a könyv szorosra van fűzve, nincs kedvünk tovább olvasni, mert extra erőfeszítést követel tőlünk.) 

Grecsó Krisztián írói munkássága előtt emelem kalapom, szeretem és olvasom a műveit. A borítói gyönyörűek (főleg egymás mellé sorakoztatva a könyvespolcon), a tervezőnek felismerhető stílusa van. Minden adott egy igazi olvasóélményhez – a tipográfiával mégis rendre meggyűlik a bajom. A rossz belső szövegkép miatt már előfordult, hogy abbahagytam a könyv olvasását, és csak egy bizonyos idő elteltével (miután kipihentem magam egy másik könyves élménnyel) folytattam. Számtalan ismerősöm megerősítette: rossz borítós könyveket sokszor végigolvastak, viszont rossz belső formai elrendezésű könyvet gyakran hagytak félbe.

A döntés a belbecsen is múlik! A borító szerelem lehet első látásra, az első élményt szolgáltatja a könyvről (hogy egyáltalán észrevegyük, és leemeljük a polcról). Miután „elvégezte a dolgát”, és felhívta az olvasó figyelmét a műre, már az olvasón van a sor, hogy belelapozzon a könyvbe, s utána eldöntse, megveszi-e, vagy sem.

A szerzői jog

Ha könyvekről beszélünk, különösen fontos említést tenni a szerzői jogokról is. Az online térben hamar kerülnek szellemi termékek engedély nélküli megosztásra, sok esetben jogosulatlan felhasználásra, illetve felhatalmazás nélküli sokszorosításra. A könyvek esetében is működnek ún. kalózoldalak, ahonnan engedély nélkül letölthetünk könyveket. Ha örül is az ember, hogy hozzájutott az áhított tartalomhoz, nem árt tudatosítani, hogy anyagilag is illik elismerni és honorálni azoknak az embereknek a munkáját, akiknek az olvasásélményt köszönhetjük.Tény, hogy az olvasás újra a fénykorát éli. A világháló egyre több tartalmat tárol, így a már meglévő szövegek gyakran ismét hasznosulnak – és akár egy másik történet részeivé válhatnak. (Csak sajnos, az „újrahasznosítók” sok esetben elfeledkeznek a forrásmegjelölésről...)

Világszerte egyre több esetre derül fény, amikor a neves író nem saját szöveggel dolgozott. Gondolná az ember, hogy az első igazi plágiumbotrány a Himnusz (1823) költője, Kölcsey Ferenc méltatlankodása miatt robbant ki?

kazinczy-kolcsey.jpg
Kölcsey és Kazinczy Ferenc

Az első magyar plágiumbotrány

A magyar irodalom történetében az első plágiumbotrány az ún. Iliász-pör volt. Kazinczy Ferenc szerette volna, ha valaki lefordítja magyarra Homérosz Iliászát. Kölcsey Ferenc próbálkozott az Iliász műfordításával (1815), és fordítása részleteit elküldte Kazinczynak, aki önmagát kora legjelentősebb műfordítójának tartotta – ezért aztán Kölcsey fordítási kísérleteit nem tartotta nagyra. Ennek ellenére a fordításokat eljuttatta Vályi Nagy Ferenchez, aki szintén az Iliász fordításán dolgozott. Ez a mű meg is jelent nyomtatásban, bár Vályi ezt már nem élhette meg, mert időközben elhunyt. Művében viszont sorok sokaságát vette át Kölcsey fordításából, az ő hozzájárulása nélkül. Kölcsey ezen felháborodott, de Kazinczy nem értette, miért berzenkedik... Ő nem a szerzői tulajdont tartotta fontosnak, hanem a nagy művet! Kölcsey viszont erkölcsi vétket látott az eljárásban.

„Megvallom én azt, hogy szép lélek jele a másét jobbnak ismerni a magaménál, de a más jobbnak ismert munkáját elsajátítani, eltulajdonítani – ez soha nem volt szép érzés jele” – írta Kölcsey Ferenc.

A következmény az ún. Iliász-pör lett. Érdekesség, hogy a per nem bíróság előtt zajlott, hanem az Élet és Literatura című folyóiratban. Kölcsey unszolására közzétették az idevágó levélváltást a két Ferenc között. Kölcsey ezzel lezártnak tekintette a plágium ügyét, és fordítással ezek után nem próbálkozott.

Szubjektív kedvenceim

A könyv napja alkalmából csokorba szedtem kedvenc magyar női íróimat és alkotásaikat. (És várom az olvasók rangsorát új felfedezések reményében.) Örök klasszikus és nagy kedvenc Szabó Magda és az ő Abigélje. Számomra ez a legtökéletesebb ifjúsági regény, benne van minden, ami az életben szép és jó. A kortárs magyar írónők közül további kedvencem Fábián Janka – és az ő történelmi sagái és családregényei. Fábián Janka stílusa, történelmi hitelessége több mint megnyerő (nem találtam rá jobb kifejezést). Könyveiben remek női sorsokat mutat be, egyik kiválasztottam A könyvárus lány, illetve folytatása, a Julie Könyvkuckója.

A szórakoztató irodalomból az írói álnevet használó Borsa Brown regényeit kedvelem. Ámultba ejt, hogy mennyire sokféleképpen közelíti meg könyveiben a szerelmet. A végzet című regénye megosztóra sikeredett, nálam mégis nyerő lett. A könyv egyszerre letaglózó, szabadszájú és provokatív. „Mi a végzeted, katona?” A végén megkapjuk a kérdésre a választ.

És a versek! Szabó T. Anna Elhagy c. verseskötete egy nagyon erős könyv. Szeretem, ahogy ír. Érzőn, mégsem érzelgősen. Írásai nem bonyolultak, nem kell a sorok mögé teóriákat képzelni, csak be kell fogadni őket. Mellesleg Szabó T. Anna legújabb novelláskötete, a Szabadulógyakorlat idén esélyes a Libri irodalmi díjra.

Sallay Erika
Kapcsolódó írásunk