A krumplit ma üzletben vesszük. Ha elfogy (márpedig gyorsan fogy), az ember besétál egy áruházláncba, ahol kedvére válogathat a meglepően egyforma krumplik között. Vajon hogyan kerül az üzletbe a burgonya?
A krumplit ősszel takarítják be a burgonyakombájnok. A nyomába eredtünk, a nagyétkű ismerősök az Izsa melletti Bokrospusztát ajánlották, ahol a Sámson család burgonyát termeszt. A családi gazdaság harminc éve működik. (Fotók: Dömötör Ede)
Sámson Enikő
Eddig úgy tudtam, hogy Szlovákiában a hűvösebb, északabbra fekvő vidékeken terem a legjobb krumpli, ezért a szlovákok sok népi ételt készítettek krumpliból – de mára ez a tézis is megdőlt. A klímaváltozás miatt nincs már a fenti területeken elég víz az öntözéshez, márpedig a krumplit öntözni kell. Ezért aztán leköltözött délre.
Képeink Izsán készültek, a Dunamenti Mezőgazdasági Társulás (DUMET) gazdaságában. Sámsonék 150 hektáron kezdték a termelést harminc évvel ezelőtt. Akkoriban még jobb idők jártak a gazdálkodókra, mert mára a termőterület 70 hektárnyira zsugorodott.
Sámsonék 70 hektáron termesztenek burgonyát Bokrospusztán. Amerre a szem ellát (sőt, még azon is túl), mindenütt krumpliföldek vannak. S hinnénk-e, hogy momentán nő vezeti a gazdaságot? Sámson Enikő pár éve vette át a vezetését édesapjától, Sámson Ferenctől. Enikő kertépítő mérnöknek tanult, nem esik tőle messze a zöld élet.
„A technológiákat viszont még mindig édesapám felügyeli, rengeteget dolgozik, pedig már nyugdíjas – mondja. – Betakarítás idején már kora reggeltől a földeken van. Mi, fiatalok – az öcsém, Szabolcs, a párja és a férjem – alig bírjuk vele tartani a tempót. Elképesztő a tudása, igazi ezermester. A csomagoló robotkart is ő készítette, de a számviteli mérleget is átlátja. Elhivatottságát sikerült ránk áttestálnia, mi is szívből dolgozunk, hogy továbbvigyük a gazdaságot.”
Míg egy átlagos háziasszony legfeljebb arra figyel, hogy A vagy B jelzésű legyen a krumpli, mert az nem lisztes, Izsán más a szempont. Enikő szerint tíz évig az Agriavolt a nagy kedvenc, de mára a küllemi jellemzői miatt kiszorult a kínálatból.
„Ma már más fajtákkal dolgozunk. Korai és középkorai burgonyát termesztünk, erre kedvezőek itt lenn a feltételek.”
Az ültetés általában márciusban kezdődik, már ha jó az idő. A betakarítás május második felében indulhat a Rivierával, előcsíráztatás nélkül a felmelegedő időjárás miatt. Egyébként június tizedike az optimális kezdés.
„Fontos, hogy olyan fajtákat válasszunk, amelyek az A-B főzési típusba tartoznak. Ez azt jelenti, hogy sültnek, salátának és főzésre is alkalmasak. A C típusú lisztes burgonyát nem termesztjük, szétfővő fajta, kicsi rá a kereslet. Az idei évben termesztett fajtáink a Riviera, a Julinka, a Paradiso, a Corinna, a Soraya és az Otolia. A Paradiso és a Wendy különösen jól teljesítettek – mindkettő közel 18 hektáron terem.”
A hallottakról eszembe jut nagymamám tenyérnyi kertje a nyolcvanas évekből. Egy méterszer kétméteres ágyásokban nőttek a zöldségek, a végükön botra kötött vetőmagzacskó jelezte, hol lesz majd a répa, karalábé, petrezselyem, káposzta – mindenből egy kevés, madzaggal elválasztva. De krumpli nem volt.
A kétezres években anyukámék megpróbálkoztak vele, de igencsak satnya lett. A csallóközi föld nem kedvezett a krumplinak, ráadásul a féreg is rágta. Mikor aztán megjelent rajta a krumplibogár, eldobták a kapát, és feladták...
A krumpli a burgonya tájnyelvi változata... A burgonya Peru hegyvidékein őshonos, a 16. században került Európába Francisco Pizarro, Peru spanyol hódítójának révén. A krumpli szó a burgonyára utaló szinonima, amely a bajor-osztrák Krumpel (földkörte) szóból ered, és a földön termő gumós zöldséget jelenti. Tájnyelvben kolompér vagy Erdélyben pityóka néven is ismert.
– Amikor elkezdtük a termesztést – mondja Enikő –, még 78 ezer hektáron termesztettek Szlovákiában burgonyát. Mára 5800 hektárra esett vissza az összterület. A felmelegedett időjárás következtében burgonyát csak öntözött kultúrában lehet termeszteni. Azok a fajták, melyekkel mi indultunk, már rég nincsenek a piacon. Muszáj öntözni, miáltal sok munkával jár a termesztés. A napi öntözés itt nekünk 1000 liter naftát felemészt. Szivattyúkkal nyerjük ki a vizet a helyi kanálisból, és öntöződobokkal öntözünk. Nyáron annyira felmelegszik a talaj, hogy már nem tudunk őszi krumplit ültetni, mert leáll a gumóképződés, és megindul a poshadás. Vannak homokos földjeink, amelyek a korai fajtáknak kedveznek, mert gyorsan melegszenek, és vannak középkötött barna földjeink, amelyeken jó termésátlagot tudunk elérni.
A feldolgozóban és a csomagolócsarnokban szó szerint tátva marad a szám: odabent krumplihegyek fogadnak. A zsákokért bármelyik pillanatban megérkezhet a kamion, de a nagyobb halmok még szortírozásra várnak.
A munka menete: Miután megérkezik a földekről a traktorral a krumpli, első lépésben a futószalagon lerázzák róla a földet, a sárrögöket, a szármaradványokat; majd utazhatnak tovább a kalibrálóba, ahol méret szerint átválogatják őket.
Ezt követi a mosás-szárítás, majd következik a jól megérdemelt pihenés a zsákokban.
„Nálunk egész évben van burgonya. Harminc év alatt sikerült olyan technológiát kialakítani, hogy biztosítani tudjuk a minőséget. Napi 30-40 tonna burgonyát csomagolunk, a teli zsákokat robotkar rakja a raklapokra: ez nagyban megkönnyíti a munkát. Klímás raktárunkban pedig 1400-1600 tonna burgonyát tudunk elraktározni. Ez teszi lehetővé, hogy egész évben jelen legyünk a piacon. Kínálatunk zöme ma már mosott burgonya. Mára ez lett az elvárás. Együtt dolgozunk több üzletlánccal: hátránya, hogy ők diktálják az árakat, és mi csak a haszon töredékét kapjuk. Satuban vagyunk, tizenöt-húsz éve még kétszáz kispiacos vásárlónk volt, akik napi szinten jöttek – ma már egy sincs. A gépeink pedig a burgonya feldolgozására alkalmasak, a más növényre való áttérés újabb beruházást igényelne. Ha rossz évet zárunk, akkor is vetünk; kivárjuk, míg csak jön egy jobb év. Harminc év munkája van ebben. Így is lejjebb kellett adni, a pandémia előtt 120 hektáron termesztettünk krumplit, azonban olyan rossz eredménnyel zártunk, hogy csökkenteni kellett a termesztést. Most 70 hektáron termesztünk” – magyarázza Enikő a gépsor mellett.
Rajta kívül még tizenegy ember szorgoskodik a hidegben, melegben, porban, hogy a mosott burgonya végre zsákokba kerüljön.
Nézem az egyik óriási krumplidombot, nem bírom levenni a szemem a tenyérnyi gumókról. Hatalmasak. Régen elég volt kettő-három ilyen az ebédhez, most meg (ahogy nagymamám mondaná) a legtöbbször csak pityköveket árulnak. Rögvest ki is derül, hogy ez itt nem áru, kérem, hanem hulladék. Ezt a nagy méretet a boltok nem keresik. Jobb híján így a vadászszövetségnek adják át jótékonysági alapon – a vadon élő állatok, vaddisznók, őzek, borzok élelmezésére.
„Az EU-s előírások rendkívül szigorúak, az áruházláncok kizárólag a 4 és 8 cm közötti burgonyát veszik át. A krumplinak azonban nem lehet elmagyarázni, hogy van egy felső határ, most már meg kellene állni a növésben. Ráadásul képesek visszaküldeni az egész kamiont, ha egyetlen krumplin hibát találnak” – mondja Enikő. A Paradiso krumplik idén extra nagyra nőttek, ezeket bizony nem veszik át – ahogy a gyönyörűséges szív alakú krumpli is selejtesnek számít. Pedig a mi szívünk pont érte dobogna...
Nézem a zsákokban, zacskókban és óriási dombokban álló burgonyát, és megvilágosodom. Már tudom, hogy minden egyes gumó Sámson Enikő és családja elszántságát szimbolizálja, azt a kitartást és küzdelmet, amellyel igyekeznek továbbvinni a családi vállalkozást: és megetetni bennünket, nagyétkűeket. Ennek a gazdaságnak a lelke és motorja ma is az édesapa, Sámson Ferenc, akinek elhivatottsága a záloga annak, hogy ez a történet ne érjen véget. Enikőék pedig viszik tovább a stafétát, mert mégis csak ez volna az élet sora.
Jé, zöld a krumpli! Tartsd a fénytől távol!
A zöld krumpli mérgező, mert sok szolanin nevű mérgező vegyületet tartalmaz. A zöld szín arra utal, hogy a krumpli huzamosabb ideig fénynek volt kitéve: a napfény hatására klorofil termelődött benne. Fény hatására a tárolás során is megjelenhetnek zöld elszíneződések: ezek is a megnövekedett szolanint jelzik. Még a pincében is, ha zöld krumpli keveredik az egészségesek közé, megronthatja a többit. Az elszíneződéseket vágjuk ki a krumpliból. Minden krumpli tartalmaz szolanint, de nem mindegy, mennyit.
