Mentett tyúkok balladája

Szitás Veronika Bódvavendégiben háztájiban tart tyúkokat, kecskéket, báránykákat, na meg mindenféle más édes és hasznos állatot. Sajtot készít, kecskét fej, betakarít és ketreces tyúkokat ment. Ment? Mi elől vagy ki elől? Ennek járunk utána.

Szlovákiában jelenleg 2,3 millió tyúk él ketreces tartásban. Ezek a tyúkok még soha nem láttak napfényt vagy füvet, sosem kapirgáltak még udvaron, életüket egy zsúfolt A4-es lapnyi területen, mesterséges fényben élik. Ezzel ellentétben a boldog tyúk porban fürdik, ám a szűk ketrecben helye sincs, meg pora sincs. Pedig a kapirgálás a tyúk genetikai öröksége, így forgatja fel a talajt, hogy hozzáférjen a lárvákhoz, fűmaradványokhoz; de kapirgálással alakítja ki a maga mélyedését is a porban, hogy porfürdővel tisztítsa meg a tollazatát. (Fotók: Szaszák György)

Veronika, a szépséges Szitás nővér háztájiban tart mentett tyúkokat.

A szűk ketrecekben a tyúkok nem tudják a természetes tyúkviselkedést gyakorolni, ott minden nap „termelni kell”, vagyis tojni (eme szempontból tehát hatékonyak). Ám a szakadatlan tojástermelésben kimerülnek, így egy év után kiselejtezik őket. Közben antibiotikumokat és orvosságokat kapnak, hogy legalább azt az egy évet kibírják, de utána kérlelhetetlenül lecserélik őket, és újak érkeznek a helyükbe. Nem csoda, hogy némelyek már az autóutat sem bírják ki a tojóházaktól Veronika házáig...

A szerencsésebbeket ugyanis a Veronikához hasonló állattartók felvásárolják, de a többség nem kerül ki élve az ipari tojófarmokról.

– Nálam nagyjából minden második nap tojnak, a tojóüzemekben viszont tápozással, fényterápiával ösztönzik őket, hogy 26 óránként tojást „készítsenek” – mondja Szitás Veronika, aki küldetést vállalt. Szeretne esélyt adni a kiszuperált ketreces tyúkoknak. Így most ezek a megtépázott tyúkocskák az ő udvarán kapirgálnak Bódvavendégiben, itt találkoznak először a széllel, napfénnyel, a hersegő zöld fűvel. Először kapnak személyes törődést, emberi szeretetet. A tyúkok átlagos élettartama 4-8 év – vagy még több, ha tágas udvarban tépkedhetik a lucernát, kapirgálhatják a füvet.

– Mentett tyúkokról még nem hallottunk. Mi volt az örökbefogadás menete? – kérdezzük Veronikától.

– Én neveztem el a kimenekített tyúkicáimat mentetteknek, mert ha nem veszem meg őket, az összeset levágják. Már többször vettem ketreces baromfit. Ezek a tyúkocskák általában úgy nőnek fel, hogy nem látnak természetes fényt, csak műfényt: ezzel a nappal-éjszaka váltakozását szimulálják nekik, s így befolyásolják a takarmányfelvételüket, ösztönzik a tojástermelésüket. Készítettem erről egy videót, utána sokan írtak, hogy ők is szívesen befogadnának ketreces tyúkot.

– Mi az ára egy ilyen tyúkocskának?

– Idén 2 és fél euró volt darabja. Az a tanácsom, hogy akit érdekel a téma, az keressen fel tojástermelő üzemeket, ahol szimbolikus összegért megvásárolhatók a kiszuperált tyúkok. Egyébként az első vásár megrázó volt: a gondozók ötösével csokorba fogták a tyúkokat, úgy hozták ki az autómhoz. Idén újabb harmincat vettem, így a tavalyi és tavalyelőttiekkel együtt most vagy hatvanöt tyúk van nálam állományban.

Nagy bánatomra egyet-egyet elkap a nyest, néhány pedig megbetegszik, mert azért törékeny az egészségük. Az első hetekben nehéz velük, félnek a naptól, a széltől; az újak két hétig nem mertek kimenni a kertbe, stresszeltek.

– Átvittem őket egy régebbi házba, beraktam egy tyúklétrát, majd időnként kiraktam őket, hogy szokják a kinti létet. Volt köztük egy félvak tyúkocska: ő volt az első, amelyik megindult kifelé... Három hétbe telt, mire a többiek is kibújtak az ablakon. Olyan ez, mint mikor valaki bezárva éli az életét, s hirtelen kiengedik az éltető napocskára. A tyúkok először csak pislogtak. Idén elrekesztettem az újakat, hogy ne keveredjenek, mert a régiek kikezdték volna őket. Amúgy szívósak, valószínűleg a sok antibiotikum miatt. Volt egy beteg kakasom, de nem kapták el tőle a csúnya szemgyulladást. Egy a fontos: hogy legyen elég helyük, mert a bezártság pszichés zavart okoz náluk. Az egyik ismerősömnek csak kifutója volt, s a szűkösség kannibalizmust váltott ki a tyúkjainál.

– Tojnak még a mentett tyúkok?

– Igen, és nagyon jó a tojásuk. Eleinte narancssárgás volt a tojássárgájuk, de csak a tápozás miatt. Amióta kint kapirgálnak, olyan tökéletes a tojásuk, mint fent az égen a csillag. A falubeliek is hordják, sütnek-főznek vele, reggelire rántotta készül belőle, illetve leütik tésztába.

– Te hogyan definiálnád magad, ki vagy ebben a tyúkos történetben?

– Szeretem az állatokat. A tyúk pedig egy intelligens állat, ugyanúgy lehet szeretni, mint a kutyát, macskát. Volt egy kedvenc ketreces tyúkom, Szomorka. Úgy ragaszkodott hozzám, ahogy csak egy kutya tud ragaszkodni a gazdájához. Az ő emléke arra ösztönöz, hogy még jobban szeressem a tyúkjaimat. Betegen került hozzám, kigyógyítottam, utána mindenhová követett, kotyogott nekem. Építkezés közben apukám véletlenül elütötte a traktorral. Miatta vállaltam el ezt a nőcis fotózást, mert sokan nem tudják, hogy mennyire jó fejek tudnak lenni a tyúkok. Egyébként ma egy kisebb csoda történt a baromfiudvarban. Az egyik ketreces tyúkom megkotlott, s kiköltötte a második kiscsibéjét. A ketreces tyúkok nem szoktak megkotlani. Három év alatt, amióta tyúkjaim vannak, egyik sem ült meg. Megfordult már vagy száz tyúk nálam, de csak ebből az egyből lett kotlós.