Le az előítéletekkel! Idősebb nő, fiatalabb férfi, és szeretik egymást....
Lágy nő, kemény férfi? Sokat rontanak életünkön a sztereotípiák. A nő lágy, a férfi erős – s mivel ez a leosztás mára kicsit megváltozott, hisz magam körül csak kemény és erős nőket látok, a világ elkezdte a férfiakat sajnálni. Az anyukák ma azt mondják a lányaiknak: „Lányom, vegyél vissza! Nem találsz majd párt magadnak. Sok ez az erő, amit ti, mai lányok felmutattok a férfiaknak...”
Danyi Irénke és Marcsek Zoltán
Még mindig ott tartunk, hogy a férfiakat akarjuk megmenteni, ahelyett, hogy saját magunkat mentenénk meg. Szerintünk a férfiak majd kievickélnek a kalamajkából, amit az okozott, hogy már a nők is erősek. Békén kell hagyni a férfiakat: ügyesek ők, bízzunk bennük, hogy megoldják ezt a feladványt is. Az egyre gyakoribb „idősebb nő, fiatalabb férfi” kapcsolódás pontosan ezt mutatja. S nem is olyan biztos, hogy a férfiak gyönge nőkre vágynak. Inkább olyan nőkre, akik tudják, mit akarnak, határozottak, s van bennük jó adag magabiztosság és erő. (Lásd beszélgetésünket!)
Azt mondják, a szerelem kortalan. Bármikor eltalálhat bennünket Ámor nyila. És a szerelmes embernek semmi sem számít, csak a (kor)határtalan boldogság. A szerelmes ember nem a másik születési dátumát figyeli. Nem osztunk, szorzunk, csak összeadunk. Valóban? És mi a helyzet, ha a felek között majdnem egy generációnyi a korkülönbség? Danyi Irénke (Fülek) 59 éves. Irénke, becenevén Írisz a Füleki Vármúzeum idegenvezetője, színésznő, előadóművész, gyógymasszőr. Párja, Marcsek Zoltán 45 éves, egy fuvarozó cég alkalmazottja, zenész. Nyolc éve alkotnak egy párt. Irénke 14 évvel idősebb Zoltánnál. „A szerelem nem kor kérdése?” – kérdezzük tőlük.
Kiegyensúlyozott életet élnek. Egyikük sem szeretné megváltoztatni a másikat, elfogadják egymást olyannak, amilyenek. Ők így boldogok! Elmondásuk szerint évtizedekbe telt, mire megtalálták az igazit, vagyis egymást. Esetükben erről van szó.
– Hogyan kezdődött a románc?
Irénke: –2013-ban jöttünk össze. Ismertük egymást, hiszen egy városból származunk. Mire Zoltán férfivá érett, én már túl voltam egy váláson. Senkim sem volt, csak a kislányom. Több mint tíz évig egyedül éldegéltem. Nyitott voltam, ismerkedtem, ám ha nem láttam a mélységet a kapcsolatban, kitáncoltam belőle. Sokan nem bíznak az internetes ismerkedésben; való igaz, hogy mindenki azt ír magáról, amit akar. Nekem mégis sikerült, románcunk Zolival egy csetszobában indult.
Zoltán: – Kamionos vagyok, folyton úton voltam, így nemigen tudtam párt találni. A távkapcsolatot senki sem kedveli; igaz, sokáig elég összevissza éltem. Egy idő után mégis vágytam komoly kapcsolatra. Irénkét csak messziről csodáltam. Katonaként ugyanis Kassán szolgáltam, s gyakran ellátogattam a Thália Színházba; akkoriban Irénke ott játszott. Rajongásig odavoltam érte, de elérhetetlennek tűnt... A velem egykorú környékbeli srácok számára ő volt a nagybetűs „nő”.
– Ki volt a kezdeményező?
Zoltán: – Én. Nem is tudom, honnan vettem a bátorságot, hogy megszólítsam. Nem igazán tudtam, miként közelítsek hozzá. Végül írtam neki. Máig örülök, hogy azon az estén ott volt, s válaszolt az üzenetemre. Kiderült, hogy sok mindenben egyezik a véleményünk; így a 14 év korkülönbséget nem éreztem számottevőnek. Tudtam, hogy ő az igazi.
– Mikor került sor az első találkozásra?
Irénke: – Az egyik zenés esten odajött hozzám, és megkérdezte tőlem, hogy itt leszek-e a holnapi előadáson. Gondoltam, ez felér egy felhívással a keringőre. Zoli végül mégsem tudott eljönni, úgyhogy hoppon maradtam – nevet Irénke, majd folytatja. – Az egyik rockkoncerten aztán összefutottunk. Csodás este volt, susogtak a fák levelei, ragyogtak felettünk a csillagok. Akkor döbbentem rá, hogy minden, amit eddig kerestem, megvan Zoliban. Nem kell tovább keresni.
– Imponált Zoli fiatalsága?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Az elején hezitáltam, érdemes-e belevágni. Végül adtam egy esélyt magunknak. Nekem számít az emberi minőség; kíváncsi voltam, van-e benne kurázsi... Vajon felmeri vállalni a viszonyt?
– Titokban tartottátok a kapcsolatotokat?
Irénke: – Bevallom, azért féltem a nyilvánosságtól. Kisvárosban élünk, tisztában voltam vele, hogy majd megszólnak az emberek. Később rájöttem, teljesen mindegy, mit mond a külvilág; az a fontos, amit mi érzünk.
– Voltak, akik ellenetek beszéltek?
Irénke: – Kaptam hideget-meleget egyaránt. Elsősorban a korom miatt. Pletykáltak a hátam mögött, vajon mit akarhat egy fiatal fiú egy ilyen öreg nőtől? Az évek minket igazoltak. Igazság szerint mindig is megnéztek bennünket az utcán.
A végén aztán rájöttem, voltaképp nem a korkülönbség miatt bámulnak meg. Inkább azért, mert kézen fogva, szerelmesen andalgunk a macskaköves utcákon. Ma már ritkaságszámba megy a sok érzelem.
Zoltán: – A kollégáim folyton azzal jöttek, miért nem keresek korban hozzám illő párt. Irénkét nem ismerték, így a látszatból ítéltek. Meghallgattam minden véleményt, de sohasem hagytam magam befolyásolni. Irénke mellett megtaláltam a valódi énemet. Azóta jócskán megnőtt a felelősségem, hiszen mikor mellette döntöttem, a sorsomról döntöttem. Azt hiszem, őmellette értem férfivá.
– Miben más Irénke, mint a többi nő?
Zoltán: – Ezt nehéz megfogalmazni. Mindig is ilyen nőre vágytam, aki csinos és művelt, s önzetlenül képes szeretni. Elfogad olyannak, amilyen vagyok. Mellette rengeteget tanultam, ma már tudom, hogy életet nem túlélni, hanem megélni kell. Irénkének hihetetlen kisugárzása van, megértő és empatikus. Mikor a nagymamám a halálos ágyán feküdt, Irénke mindvégig támogatott. Tudni kell, hogy én ápoltam a nagyszüleimet. Nehéz gyermekkorom volt, szinte ők neveltek fel; ragaszkodtam hozzájuk. Rajtuk kívül nem volt támaszom.
– Irénke, neked van egy lányod. Ő mit szólt hozzátok?
– A lányom apa nélkül nevelkedett, négy és fél éves volt, mikor elváltam. Egyetemista volt, mikor elmondtam neki, hogy van egy jóval fiatalabb udvarlóm. Jól megmosta a fejemet: vigyázzak, mert össze fogja törni a szívemet. Most már egy családot alkotunk, Zoltán lányaként emlegeti Noémit. Remélhetek ennél többet?
– Terveztetek közös gyereket?
Zoltán: – Sajnos, kifutottunk az időből. A biológiai óra ketyeg. Az elején megbeszéltük, hogy közös gyerekünk már nemigen lesz. Egyébként nem tartom magam gyermektelennek, hiszen Irénke lányát úgy szeretem, mintha a sajátom volna.
– Ha jól tudom, jegyben jártok. Tervezitek a házasságot?
Zoltán: – Öt évvel ezelőtt eljegyeztem Irénkét. Mindig közbejött valami, így elmaradt az esküvő, nemrégiben a vírus; de ami késik, az nem múlik.
– Jól látom, hogy egymáshoz simultatok az évek során?! Voltaképp meg sem látszik rajtatok a korkülönbség. Szerintetek ez minek köszönhető?
Irénke: – Mindig adtam magamra, én ízig-vérig nőből vagyok. De azért jó lenne olyan világban élni, ahol az emberek nem a külső alapján ítélkeznek. Semmiképp sem akarok huszonévesnek látszani, hiszen ötvenes éveim végén járok. Van egy férfi az életemben, akinek úgy kellek, ahogy vagyok, a ráncaimmal együtt. Mert az idő fogaskerekét csak lassítani lehet, megállítani nem. Egyszer mindenki megöregszik. De senki sem szeretne egyedül megöregedni, ugyebár?!
Zoltán: – A kulcsszó nálam az érzelmi stabilitás. Irénkével lelkileg is passzolunk egymáshoz, mindketten rajongunk a zenéért, előadásokra, könyvbemutatókra, tárlatokra járunk. Irénke más perspektívából közelíti meg a dolgokat, mint én – s ez jó, jó. Szerintem minden szép nő megérdemli a férfiak figyelmét; s Irénke szép nő.
Vonzó a fiatal férfiak számára is, mert lehengerlő a humora, kellemes a társasága, és csodálatosan eszes teremtés. Még ma is órákig tudom hallgatni az eszmefuttatásait, mert mindig tud mondani és tenni valami meglepőt. Ez a titka a mi párkapcsolatunknak!
Egyesek úgy tartják, hogy a kor nem számít, csak az érzés. Míg mások szerint nagyon is lényeges a korkülönbség. Nem 21. századi jelenségről van szó, régen még gyakoribbak voltak az olyan házasságok, ahol a férfi tíz-húsz évvel idősebb volt a párjánál; de az sem volt ritka, mikor a nő volt az érettebb. Régen is, de ma is összesúgnak azok háta mögött, akik valamelyest eltérnek ettől a társadalmi normától. Ha egy idősebb nő fiatalabb férfival kavar, az még mindig kiveri a biztosítékot. Az idősebb nőket cougarnak, pumának nevezik: vagyis ők lennének a ragadozók, akik ártatlan fiatal férfiakra leselkednek...
