Férfiakat megszégyenítő lendülettel forgatja a kalapácsot Kosec Andrea ajnácskői kovácsmester. Hajában hajpánt helyett kovácsoltvas rózsa – amely akár a védjegye is lehetne.
Andrea édesapjától vette át a kovácsműhelyt. Díszműkovácsként szó szerint alkot, szebbnél szebb tárgyakat készít. A mesterség a múltban generációról generációra szállt, de manapság már olyan ritka a kézi kovács, mint a fehér holló.
Évről évre kevesebb van belőlük az országban, és női mesterekből még kevesebb (állítólag tízen sincsenek). Andrea viszont itt van, és üti az üllőt. Nem kis szerepe van ebben az édesapának, aki egyébként egész életében arra vágyott, hogy legyen egy fia, akinek egyszer majd átadhatja a kalapácsot és azt a sok tudást, amit életében összegyűjtött. Fia végül nem született, de lánya igen... S a vér nem válik vízzé, Andrea továbbviszi az örökséget: legalább olyan jól forgatja a kalapácsot, mint a mesterség férfi képviselői.
S mikor azon csodálkozunk, hogy ez a fiatal és szerfelett csinos lány miért pont a tűz és a vas fúziójából kialakult szakmát választotta, ránk nevet: már gyerekkorában sem tudott mást elképzelni.
– Elsősorban művészi kovácsolással és művészi vasöntéssel foglalkozom – mondja. – Tizenkét éves koromtól itt vagyok a műhelyben. Először csak apukámat figyeltem, hogy mit miért csinál, le nem vettem róla a szememet. És beleszerettem a tűzbe, a lángokba... Kislányként kanalat dugtam a kályhába, hogy felmelegítsem a fémet. Mikor pedig kivettem a tűzből, figyeltem, ahogy a megolvadt fém lassan lehűl... Újra és újra a kályha elé csábultam, lenyűgöztek a lobogó lángok. Tehát édesapám példájának és a tűz erejének köszönhetem azt, hogy beleszerettem a kovácsmunkába.
– Annak ellenére, hogy nehéz munka, imádom! Teljesen kitölti az életemet, de közben magamat sem tagadom meg: ütöm a vasat, míg meleg, de próbálok valami nőieset, valami gyengédet is belevinni... A szó szoros értelmében szeretem megpuhítani a fémet, ahogy a nők puhítják meg a hozzájuk közel állók szívét. A kezdet persze nem volt könnyű, de nagyon örülök annak, hogy nem adtam fel. Bár sokan bátorítottak, még többen megütköztek, hogy ilyen férfias mesterséget választottam.
S hogy mit üzen Andrea az olvasóknak? Ne legyenek restek, induljanak el az álmaik után, és ne hagyják magukat eltántorítani.
„Teljes szívemből bízom benne, hogy példámmal erőt adok a nőknek” – mondja. Szíve titkos vágya, hogy aki száz év múlva megnézi a munkáit, azt mondja majd: Hűha, aki ezt csinálta, az tudott valamit, hagyott valami értelmeset erre a világra!
Gömöri rózsa Andreától, a női Prométheuszról
Kosec Andrea második generációs kovácsmester. Tanulmányait a Körmöcbányai Iparművészeti Magániskolában (SŠUV Kremnica) kézműves kovácsmesterség szakon végezte – itt bizony az egyedüli lány volt! Utána Csehországban, Turnovban tanult az iparművészeti középiskolában, ahol fémöntés szakon végzett.
Andrea nemrégiben az első szlovák autó másolatát készítette el Garamszentbenedekre. (A történet kalandos, a húszas években erre járt a bolgár cár, s elromlott az automobilja: az egyik itteni mester segített rajta, mire kerekeket és kormányt kapott ajándékba, s tervrajzokat, amelyek alapján elkészítette az első itteni autót...)
Andrea kisebb termékei megvásárolhatók a Regionálne pulty oldalon.
Művészi vasöntés és kovácsolás
A művészi kovácsolás és a művészi vasöntés kihalófélben van. Már csak kevesen vannak, akik ezeket a szép kézművesmesterségeket űzik. Ma Szlovákiában sajnos nem a kovácsoknak terem a babér, ezért ebből a szakmából nem könnyű tisztességesen megélni. Andrea szobrokat, műtárgyakat, de dísztárgyakat is készít (ágyat is rendeltek már tőle!) ebből az 1500 fokon megmunkálható fémből.
A műhely szíve a kovácstűzhely
A díszműkovács vasból vagy más fémből készít eszközöket, dísztárgyakat. Tágas műhelyben dolgozik az anyagmozgatás miatt. Otthon kell lennie a kémiában és a fizikában, pontosan kell ismernie a fémek hőtágulását, valamint a kémiai vegyületeket. Tisztában kell lennie azzal, hogy mit mivel lehet ötvözni, mert ez nagyon nem mindegy. Tudnia kell hegeszteni is, értenie kell az esztergáláshoz, köszörüléshez.
A kovácsműhely szíve a kovácstűzhely, eszközei az üllő, a kalapács és a kovács satu.
A kovács állítja be, hogy mikor és milyen erősen fújja a tűzhely a levegőt az izzáshoz. Van itt bizony kosz is, ezzel számolni kell.
A műhelyben száll a füst, a pernye a faszénből, s a vaspor is lehet kellemetlen. De a kész tárgyak a kézi kovácsot mindenért kárpótolják! (Amúgy ma már a kovácsok többsége nem hagyományos értelemben kovácsol, hanem hidegen sajtol, présel, önt...)
– nagyvendégi, németi –
