Írásunkban arra keressük a választ, hogyan lehet minél kisebb ökológiai lábnyommal diktálni a divatot – avagy bemutatkozik a slow fashion mozgalom!

A divat az állandó változásról szól, na de meddig terhelhetjük következmények nélkül bolygónkat? Ma erre is keressük a választ – na és arra, hogy hogyan lehet ökotudatos egy fashionista. 

kasz-lassu-divat.jpg

Az olcsó ruhák (néha göncök) halmozása a fast fashion hozadéka. Egyre inkább főszerepbe kerül a bolygónk, amely szenved a fast fashion káros hatásaitól. Mára nem azért veszünk ruhát, mert szükségünk van rá – hanem mert a szenvedélyünkké vált a vásárlás. Tény, roppant nehéz tudatosnak maradni egy olyan világban, ahol kedvenc márkáink olcsó árakkal csábítanak. 

Mikor gyorsult fel a divat körforgása? 

A ma ismert fast fashion modell a 90-es években indult be igazán, és mára, mondhatni, a divatipar legsikeresebb szegmense lett – és egyben legkörnyezetszennyezőbb is. A „divat” hagyományosan két szezon köré épül: tavaszi és őszi. A nagy divatházak ennek megfelelően két nagy kollekcióval látják el a piacot, tavasszal mutatják be a folyó évi őszi, és ősszel a jövő tavaszi kollekciókat. Abban a majd féléves átmeneti időben van idejük a gyáraknak az előre megrendelt ruhákat legyártani.

A fast fashion épp ezt a féléves ciklust használja ki! Ezen idő alatt – akár két hét leforgása elég hozzá – lekoppintja a kifutóról a trendeket, és nagyon rövid idő alatt a saját boltjában értékesíti a frissen „ellopott” kollekciókat.

A Zara tulajdonosa pedig ezzel párhuzamosan kitalálta a folyamatos divatot: nincs téli, nyári divat, nem kell várakozni, mert a Zarában folyamatosan új divat van! Az új kollekciók ez idáig (a koronavírus megjelenéséig) kéthetente váltakoztak az üzleteikben. Így aztán a vásárlóra az újdonság erejével hatott majd minden boltlátogatás, mert mindig várta valami „meglepi”... Felmerül a kérdés: vajon az mennyire előremutató, ha a múlt héten vásárolt termékek mára már ódivatúnak számítanak, vagy rosszabb esetben hibásak és hordhatatlanok?

ruha-ujrahasznositas.jpg
Újrahasznosításra váró textilek csoportosítva egy textilgyárban

Az olcsó ruhák árát a környezetünk és a munkaerő fizeti meg!

Gondoltuk volna, hogy egyetlen hófehér pamutpóló gyártásához legalább kétezer liter vízre van szükség? Az elképzelhetetlen mennyiségű vízfogyasztás mellett a mesterségesen előállított anyagok nagyon nehezen bomlanak le – legalább pár száz év, mire egy poliészter póló lebomlik. Természetesen senkinek sincs ideje várni, így gyakran égetik el a megmaradt textileket. Ma a divat az egyik legszennyezőbb iparág. A ruhahalmozás másik nagy szégyenfoltja a legtöbbször éhbérért dolgoztatott (gyerek)munkás.

A fast fashion cégek ruhái leggyakrabban a távol-keleti országok gyáraiban készülnek, néha embertelen körülmények között. A fogyasztói társadalom erre 2013-ban döbbent rá, amikor Banglades fővárosában összedőlt egy nyolcemeletes ruhagyár, ahol 1132 ember vesztette életét, és a kétezret is meghaladta a sérültek száma. A gyárban olyan világmárkák termékeit készítették, mint a Benetton, a Mango és a Primark… 

web-bannerek-instagram.jpg

Hogyan lehetek környezettudatos és divatos egyszerre?

A slow fashion nem trend, hanem mozgalom. Követői elutasítják a fast fashion diktálta kényszeres vásárlást, nem trendeket követnek – és legfőképp próbálják megóvni környezetünket a divatügyben tett döntéseik révén. Nem könnyű „fashionistaként” fenntarthatóan vásárolni, ámde nem is lehetetlen!

Napjainkban egyre több vezető fast fashion márka próbál reflektálni a környezettudatosságra. Az egyik a svéd H&M, amely 2030-ra szeretne csakis újrahasznosított anyagokból előállított ruhákat árusítani. Ez a márka dobta piacra első Conscious-kapszulakollekcióját, amely teljes mértékben újrahasznosított textilből készült. Na de mitől is újrahasznosítottak a H&M Conscious-darabjai? Készült fülbevaló óceáni szemétből, ananászlevélből ekobőr, na és PET-palackokból télikabát is van már!

Érdekesség, hogy a H&M a világ egyik legnagyobb organikuspamut-felhasználója. Ebbe a versenybe száll be a Reserved Eco Aware vonala is, amely koncepció alappillére a fenntarthatóság.

A slow fashion mozgalom tagjai olykor teljes mértékben bojkottálják a fentebb is említett márkák boltjait... Mit mondjak, nekem ez eddig nem sikerült. Mikor mélyebben beleástam magam a környezettudatosságba, számomra is fontossá vált, hogy minél kisebb legyen az ökológiai lábnyomom – ámde a divatos ruhákról nem tudtam lemondani. Nem is kell, ha a gyorsan változó trendek helyett megtaláljuk a saját stílusunkat, és a ruhák halmozása helyett kiépítünk egy kapszulagardróbot (jól variálható alapdarabokkal).

hm-ujrahasznositas.jpg
A H&M Conscious Exclusive egyik kampánya

Véleményem szerint az a jó, ha mindenkinek van egy saját öltözködési rendszere – ami számára fenntartható! Nálam a turkáló nem működött. Nem mintha nem szerettem volna, egyszerűen hiába próbáltam másodkézből ruhát vásárolni, valahogy sosem találtam meg a tökéletes darabot. Tapasztalatom szerint Közép-Európában a turkálók döntő többsége nem tudja öltöztetni a trendkövető városi férfiakat. A minőségi gardróbépítés mellett kemény szabályokat is hoztam magamnak: ruhára csak minden második fizetésemből költök, illetve bő két éve nem vásárolok teljes árú ruhákat a fast fashion boltokban. Persze ez nem zárja ki, hogy ne nézelődjek az online áruházakban: bevallom, az összes márkánál hosszú kívánságlistám van… 

Ellenben vásárláskor mindig az előbb említett két fogadalmam van az első helyen. Jobban szétírva: ha egy termék hetekig csak a virtuális kívánságlistámon szerepel, és nem érzem magam kevesebbnek nélküle, akkor valójában nincs is szükségem rá. Álszent lennék, ha azt mondanám, hogy az elmúlt három évben egyszer sem csábultam el, de úgy tartom, hogy egy-egy „szerelemdarab” belefér.  Én ezt évi három termékre maximalizáltam. 

kasz-portre.jpg
Kász Attila: Mikor mélyebben beleástam magam a környezettudatosságba, számomra is fontossá vált, hogy minél kisebb legyen az ökológiai lábnyomom. Ámde azért a divatos ruhákról nem tudtam lemondani...

Ruhák és emberi kapcsolatok összehasonlítása... Ugyan!

 A  slow fashion valójában egy mozgalom, ami a fenntarthatóság és a környezettudatosság mellett a gondolkodásmódunkat is igyekszik megreformálni. Felülvizsgálja a tárgyakhoz való viszonyunkat (a ruhákon keresztül), megtanítja nekünk, hogy becsüljük meg azt, amink van, és engedjük el azt, ami felesleges. Eme szemléletmód hatással van kapcsolatainkra is, hiszen lassan, de biztosan nem fogunk már olyan emberekhez ragaszkodni, akik nem építik a jellemünket. A divattal, pontosabban a ruhákkal való kapcsolatunk emberi kapcsolatainkra is kivetül...

Kász Attila
Kapcsolódó írásunk