A fenntarthatóság nem csupán egy korunkban divatos kifejezés, sokkal inkább sürgető szükségszerűség – vallja az Ausztriában élő tájépítész, Kulmon Angelika, aki szenvedélyesen dolgozik a környezettudatos jövő megvalósításán.
Slow food, avagy élj lassan! Piacon vásároljunk vagy a termelőktől – hirdetik; a slow food baráti társaságok pedig minden szezonban nagy vacsorákat rendeznek friss alapanyagokból.
Ma mást sem hallunk, mint hogy a fenntarthatóság a legfontosabb a divatban. Miközben soha az életben nem volt olyan drága a divat, és soha nem árultak annyi szemét ruhát, mint most.
Csak vidáman! Készülődik a tavasz a friss tojással, a nárciszok sárgájával és a tulipánok pinkjével. A nap még nem hiszi, de mi már előkészítettük színpompás ruhatárunkat.
Tej, kenyér, hús: az előrejelzések szerint minden drágulni fog. Azt mondják, a fogyasztó akkor jár jól, ha közelebb megy a termelőhöz. Ez azt jelenti, hogy megpróbál egyenesen tőle vásárolni.
Vannak élelmiszerek, amelyek egyik napról a másikra divatba jönnek, s azontúl az egész világ azokat keresi. Kikiáltják őket szuper élelmiszereknek, s azt ígérik: ha ezeket esszük, egészségesek leszünk.
Milyen sokáig kerestünk egy igazi biofarmot! Aztán egyszer csak itt volt előttünk, Ipolyszalka végében, mészfehér istállóban a mangalicák, és kint, a szürke esőben a galloway marhák.
Góra Róbert mezőgazdász és állattenyésztő a szó legnemesebb értelmében. Szívvel-lélekkel végzi a munkáját. Róbert számára ipolyszalkai farmja és állatai a mindenséget jelentik.
"Akadnak történetek, karácsonyi mesék, amelyeket úgy őrzünk, mint a dobozba rejtett füzéreket és színes üvegdíszeket, hogy azután minden évben elővegyük és megcsodáljuk őket."