Tudod, hol van a Lion? Az egyik kolléganőm azt mesélte, hogy egy francia katonáról kapta a nevét. Egy másik ismerősöm a csodáit sorolta, melyeket ma vadon és bozót borít, mert nem törődnek vele. A harmadik ismerős meg kijavított: nem is francia volt a Lion, és nem is katona volt, hanem gátőr... 

„Amott egy nyárfa hívesében,
A fűzfa közt,
Találni a sziget mentében
Egy tiszta közt.

Itt a vad faunok irtoványi
Megtetszenek:
Az ősz Dunának szép leányi
Itt fördenek.” 
(Csokonai Vitéz Mihály)

08_13.jpg

A Csicsói-holtágban vagyunk, védett területen! Egykoron biztos itt pancsoltak a nimfák! – jut eszembe Csokonai verse, ahogy elém terül a Lion-tó. Van itt valami varázs, ami különlegessé teszi a helyet. Már a neve is hangzatos: Lion. Itt roskadozik ugyanis a régi gátőrház, a Lion-ház. A természet pedig hihetetlenül tarka és gazdag. Lehet, hogy még most is itt élnek a nimfák? Akárhogy is legyen, a Csallóköz gyöngyszemét mutatjuk meg képeinken. 

Az olasz Lion!
A Csicsói-holtág idegen hangzású nevét egy olasz emberről, Lion Viktorról kapta, aki a 19. század végén telepedett meg Csicsón feleségével, Kucsera Margittal egyetemben. Lion Viktor – mielőtt még Csicsóra került volna – a budapesti Pick szalámigyárban tanította a magyar munkásoknak a szalámigyártás összes csínját. Margittal Prágában ismerkedtek meg. Házasságuk után a Szakajtás melletti gátőrházba költöztek, és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Jómódban éltek, a ház körül gyümölcsfákat ültettek – és a gátőrház a korabeli Csicsó nyüzsgő központja lett. Lion Viktort szerették az emberek. Talán éppen ezért lett a holtág mindenkori őrzője! Természetvédőinkkel karöltve most annak próbálunk utánajárni, hogy miért nevezik Liont a Csallóköz gyöngyszemének.

01_38.jpg

Fekete gólyák!
Alig érünk oda egy szép napsütötte őszi reggelen, rabul ejt a táj. A madarak mintha minket jöttek volna üdvözölni, elénk röppentek szép sorban: jött a cankó, a sárszalonka, a búbos banka, a bölömbika, a karvaly. Akkor ámultunk el igazán, amikor még a nagyon ritka fekete gólyák is előbukkantak! Természetvédőink sem bírják őket megszámolni, olyan iramban szállnak le mellénk. Ám a Lionban nemcsak védett madarakból, de védett növényekből sincs hiány. A part mellett és a vízen is burjánzik az élet: a holtág vizét egészségtől duzzadó tavirózsaszőnyeg borítja, kecskebékák ugrándoznak rajta nagy boldogan. A part szélén ligeterdő tobzódik, kocsányos tölgy szegéllyel, a vízparthoz közel nád és sás ágaskodik, a vízen vízitök, rucaöröm és tavirózsa teregeti bájait... Egy mesevilágba csöppentünk hirtelen.

02_37.jpg

Kukkónia ezen eldugott szegletében tényleg kivételes állat- és növényvilág lakozik, nem hiába sorolják Közép-Európa legértékesebb természetvédelmi területei közé. A 18. században még itt szaladt sebesen a Duna. Akkoriban, az 1780-as évek után alakulhatott ki a holtág mai medre, amit végül a hajózás miatt lefűztek. A holtágat a mai napig a Duna táplálja, igaz, már nincs közeli kapcsolatban a folyóval. Az 1800-as években ez volt az egyik olyan folyókanyarulat, melyet végül kiegyenesítettek. A régi gátat 1899-ben szakította át a Duna, ezért a Szakajtás megnevezés. Ezt a töltést azonban mára visszahódította a természet, azaz benőtte az erdő. 

07_15.jpg
Sárga vízitök
 

– A bős–nagymarosi vízlépcső építése alatt húztak a folyó és a holtág közé egy tizenkét méter mély, nagy szigetelő falat. Így a patkó alakú holtágat leválasztották a Dunáról. A fal alatt azonban mind a mai napig átszivárog a Duna vize, ami állandósítja a holtág vízszintmagasságát – avat be minket a részletekbe Deraj Mihály természetvédő. 

10_7.jpg

Megtudjuk tőle, hogy mivel nincs felszíni vízáramlás, vagy csak nagyon lassú, ezért hasonló sors vár a Lionra, mint a híres-szépséges Tőkési-ágra: majd szépen lassan beföldelődik. Ahogy lebomlik a növényzet, pár száz év múlva lassan betemeti az iszap a holtágat... 
– Hogy ez akkora baj lenne? Nincs nagyon mit tenni, ha már egyszer elvágtuk a folyótól az ágat. És nem bonthatjuk le a gátat sem, mert az árvízvédelem szempontjából fontos. Sajnos, ez a Lion sorsa – teszi hozzá Mihály. S igaza van, hiszen a természet sosem állandó. Még szerencse! Évszázadok múlva ez a hely már egy másfajta élőhely lesz. Ám ne feledjük, hogy annak idején a Csallóköz belföldjén sok volt az ehhez hasonló holtág, sekély láp és mocsár. Ezek mind-mind ugyanarra a sorsa jutottak: az idők folyamán feltöltődtek tőzeggel... 

05_25.jpg

Miért olyan különleges a Szakajtás?
Itt még minden érintetlen: a holtág és a környezete őseredeti állapotában maradt fenn. A vízben és a körül 350 növényfaj él. (Szlovákia növényvilágának 10 százaléka megtalálható itt.)
– Rengeteg állatfaj élőhelye a Lion, köztük az északi pocoké is, amely még a jégkorszak időszakából tudott olyannyira alkalmazkodni, hogy a mai napig fennmaradt – magyarázza nekünk Bacsa Kristián botanikus. – A víz egy métertől egészen hét méterig mélyül, s itt él az őshonos nyurgaponty, a közeli Hami-nádas sekély vizében pedig a lápi póc. Az ezüstkárász lassan kinyomja az aranykárászt, ugyanúgy, mint a törpeharcsa a többi őshonos halfajtát, hiszen ez utóbbi megeszi más hal ikráit és ivadékait. A holtág élővilága szintén változik, ám vannak még őshonos, védett állatok és növények, melyeket feltétlenül óvni kell! – nyugtázza Kristián.

09_4.jpg

Senki földje?
A tanösvényre bizony ráférne egy nagy-nagy tisztítás. Bár minek is (gondolom később magamban), hiszen alig fordul meg itt ember... Más, boldogabb helyeken bezzeg felkarolnák e tájat! Már javában természetvédelmi járőrök kísérnének bennünket egy élményekkel teli útvonalon. Bezzeg ha Csicsó ékessége egy olyan ország birtokában lenne, amelyik megbecsüli az értékeit, már rég információs táblák jeleznék, merre kell haladni. Szlovákia azonban méltatlanul bánik a természeti csodáival! Ma Lion úgy rejtőzködik itt, Csicsó szélén, mint a kagylóhéjban nyugvó gyöngyszem.
Nem hiába hívják a Csallóköz gyöngyszemének, ahol a nyárfák és a füzek közti holtágban még ma is ott táncolnak és fürdenek a csicsói nimfák...

Csicsó csodái
Az egykori gátőrház 
Amikor a tanösvényre lépünk, úgy érezzük, mintha egy igazi őserdőben járnánk. Az egészet benőtte a lián, pontosabban az erdei iszalag. Hihetetlen látvány! 

03_35.jpg

• Rácsodálkozunk a régi Lion-házra. Ez volt a régi gátőrház, ahol sok ember megfordult. – Történelmi jelentőségű helyen járunk, ahol hétköznapi csodák estek meg! Ahol az emberek jól érezték magukat – meséli természetvédőnk. – Ezért is olyan varázslatos a hely. A ház körül gyümölcsös volt, még százéves körtefát is fellelhetünk itt. Ma romokban hever az épület. Elhanyagolják, pedig nem is olyan rég még tudósok jártak ide, akik az itt fellelhető különleges élővilágot kutatták. Felújítása befektetést igényelne, a régi házban kis oktatóközpontot lehetne kialakítani – konstatálja a természetvédő.
A Lion-ház egy része ma magántulajdonban van, másik részét a BROZ természetvédelmi szervezet tudhatja magáénak. (Ez jó hír, hiszen ők azok, akik mindent megtesznek természeti kincseink megőrzéséért.)

Nem hisszük!
Egy, Csicsóról kiadott könyvben megtaláltam a gátőrök listáját. Itt olyat írnak, hogy Lion Viktor a családja szerint sosem volt gátőr Csicsón. Csupán borkészítéssel és „borivással” foglalkozott. Ezt azonban nemigen szeretnénk elhinni: romantikus lelkünknek jobban esik a mese a jólelkű Lion Viktorról... A Lion-tó keletkezéséről pedig azt mondják: Kucsera Mihály 1899-ben volt gátőr Csicsón. Felsőbb utasításra átvágta a gátat, és akkor keletkezett a Szakajtás, mai nevén a Lion-tó. Kucsera állítólag szégyenében Győrbe ment, nem is jött többet vissza.

04_30.jpg

• A Liont mind a mai napig gátőr felvigyázza, igaz, már nem a régi Lion-házban, hanem az új árvízvédelmi töltés mentén.

Mit csinál egy gátőr?
A gátőrt régen ármentesítőnek titulálták. A természet lágy ölén éldegélt a családjával. A gátőr volt a vizek őrszeme, és apáról fiúra szállt ez a mesterség. A gátőr a töltés menti őrházban éldegélt – és él ma is. Feladata nem más, mint hogy szüntelen a töltés jó állapotáról gondoskodjék. Régen önellátó életmódra rendezkedett be, hiszen az őrház távol esett mindentől. Éppen ezért a gátőrök jószágokat tartottak, gyümölcsfákat ültettek. A gátőrnek ma is naponta be kell járnia a töltést, mert a csintalan ágvizek gyakran meglógnak a medrükből.

11_1.jpg

MELLÉKÁGAK ALAKULÁSBAN VANNAK, BEFÖLDELŐDNEK 
A csicsói dunai holtágat nemzeti természetvédelmi rezervátummá nyilvánították. A mellette lévő tanösvény 6 km hosszú. A Liontól nem messze található Hami-nádas szintén védett. A nádas a legöregebb mocsári élőhely, valaha nyílt vízfelületű holtág volt – mint manapság a csicsói Duna-ág –, de ez évezredek alatt beföldelődött. Tanulság, amit látogatásunkból méltán levonhatunk: a dunai mellékágak állandó alakulásban vannak, ezért változó tájképet nyújtanak. Az egész rezervátum területe 135 hektár. Március 1. és július 15. között tilos látogatni a madarak költési időszaka miatt, valamint egész évben tilos itt vadászni, halászni és építkezni.

Derzsi Bernadett
Fotó: Dömötör Ede