Major Tímea (50, Los Angeles) neve sokak számára ismerősen cseng. A kilencvenes évek második felében tört fel a világ legjobb amatőr versenyzői közé. Zselízről indult, mint az egyszeri leány, akinek a hosszú útra hamuban sült pogácsát csomagoltak.
A hamuban sült pogácsa a reményt jelképezi – és azt az energiát, amelyre szükségünk van a nehézségekkel való megküzdéshez. Tímeának jól csomagoltak, mert a tengerentúlon sikert sikerre halmozott. Ma Kaliforniában él, de időnként hazajön, hogy reményt adjon az ittenieknek: a hátrányos helyzet erőt is adhat. És sok minden bizony rajtunk múlik. Tímea számtalan külföldi versenyen képviselte Szlovákiát és egyben az itteni magyarokat is. Ő a példa arra, hogyha az ember eléggé elszánt, akkor képes megküzdeni akár az egész világgal.
– Hamuban sült pogácsádat Zselízen sütötték, amely szegényebb régiónak számít. Te mégis kitörtél. Sőt, ha jól emlékszem, előbb voltál szépségkirálynő, mint fitneszcsillag...
– Kis epizódnak indult, mégis jó ugródeszka volt a szépségverseny. Az iskolai versenyen győztem, ahonnan továbbjutottam az országos fordulóba. Éreztem, hogy ez nem az én világom, viszont ennek révén felfigyeltek rám. A modellkedésért kapott pénz pedig jól jött, ha nem is a divat nyelvén akartam kommunikálni a világgal. Az ismertség rásegített, hogy a sportkarrierem is beinduljon.
– Milyen iskolába jártál?
– Fizioterápiás-rehabilitációs nővérnek tanultam Pozsonyban. Igazából az édesanyámat követtem, aki gyermekápoló volt. Vele otthon szlovákul beszéltem, édesapám viszont magyar volt, s én is magyar iskolába jártam. A verseny után megkerestek a fotósok, később leszerződtem egy ügynökséghez, s akkor már komolyabb pénzt is kerestem a szerepléseimmel.
– Hogyan került a képbe a sport? Olyat is olvastam, hogy a garázsotokban kezdtél el nyújtani...
– Úgy 12-13 éves lehettem, amikor apu levitt a garázsba. Néztem, ahogyan edz, és én is elkezdtem erősíteni. Megismertem azt az érzést, amit az ember edzés után érez, s utána már kerestem. Fiús lány voltam, az ikertestvérem fiú volt, s volt még egy fiútestvérem. Minden nyáron úsztunk, csónakáztunk, télen pedig síelni jártunk, plusz kézilabdáztam és atletizáltam. Bár apukám matematikatanár volt, Joe Weider kanadai testépítő arra inspirálta, hogy saját edzőtermet rendezzen be. Ez egyébként a mi napig megvan. Tizenhét évesen aztán megismerkedtem egy párkányi fiúval, Danival: ő versenyzett is, nem csak hobbiból emelgette a súlyokat. Vele kezdtem el rendszeresen edzeni. Elkísértem a versenyekre, akkor már a fitnesz jelen volt a mindennapjaimban. Hobbi volt, de nagybetűs.
„Amikor kiköltöztem Los Angelesbe, a profik között találtam magam. Felkészülni a világversenyre a legjobb edzővel – kell ennél több egy felvidéki lánynak? Az első hónapokban azt hittem, álmodom. Lejártam futni az óceán partjára, edzeni a híres gold’s gymbe, s a legkiválóbb atlétákkal találkoztam. Sütött a nap, ahogy a filmekben, én meg görkorcsolyáztam...”
– Mikor döntötted el, hogy versenyezni fogsz? Húszévesen már az élmezőnyben végeztél. A kilencvenes évek derekán járunk, 1994-ben...
– Sosem felejtem el azt a pillanatot, mikor a tévében megláttam az első fitneszkirálynőt. Aznap érettségiztem, este már Párkányban ünnepeltünk Danival, közben néztük a híreket. Ott hallottam először, hogy a fittség nemcsak a tengernyi edzésről szól, hanem az életstílusról, az egészséges táplálkozásról is. A külső és belső szépség itt kéz a kézben jár, miközben ott állunk a rivaldafényben. Itt minden egyben van, a sport és a színpad is. Megvan! Ezt akarom én is! – kiáltottam fel. A következő évben beneveztem, ez volt az első versenyem, a Miss Fitness Slovakia. A második helyen végeztem.
– Mennyit készültél erre a versenyre? Valami olyasmit olvastam, hogy túledzetted magad.
– Egy évig készültem Danival, a gimnasztikát pedig a barátnőmmel gyakoroltam. A fitneszverseny nem csupán a kötelező pózok bemutatásából áll, a versenyző előad egy megkoreografált táncot is. A következő évben én lettem a Miss Fitness Slovakia, mert már több volt a tapasztalatom. Azt mondják, teher alatt nő a pálma, ám engem nem csupán próbatételek elé állítottak. A pálmát a saját levélzetének súlya is terheli. Magyarként mindig volt akcentusom, amit a pozsonyi lányok nem szíveltek, lenéztek miatta; de ez csak motivált, hogy keményebben dolgozzak, még jobb legyek.
– A családod támogató volt?
– Édesanyám látta, hogy elszánt vagyok. Édesapám viccelődött rajtam, pedig ő rakott pályára. Voltak nehéz időszakok, amikor senki nem vett komolyan, és majdnem abbahagytam. Senki sem akart szponzorálni, ezért magamat pénzeltem, munkákat vállaltam, például farmernadrágokat árultam egy üzletben. Az elhivatottságom és a kitartásom vitt előre, bíztam a képességeimben. Annak idején egyetlen kis táskával indultam Amerikába, benne a legfontosabbal, a tornacipőmmel és az edzőruhámmal – no meg a kis noteszemmel. Ebbe írtam az álmaimat. A játékbabáim és a szobám még mindig megvan Zselízen, tavaly megmutattam a gyerekeimnek. Elmentünk a Garam partjára, apuval csónakáztunk, mint régen. Igyekszem minden nyáron hazalátogatni.
– Mindent elértél itthon a fitneszben, amit egy ember elérhet. Hogyan látod, az életedben szereplő férfiak segítették a pályádat?
– Az Európa-bajnokságra készültünk, mikor Jozef Drsman szemináriumot tartott nekünk a testépítésről. Jozefnek híres edzőterme volt Los Angelesben, a Pro Gym. Nagy hatással volt mindannyiunkra. A 35 lányból valamiképp én tetszettem meg neki, az edzőm volt, később a szerelmem, végül a férjem. Még abban az évben megnyertem az Európa-bajnokságot, és ezzel kvalifikáltam az olimpiára, amely New Yorkban került megrendezésre. Beindult a pályám ezerrel, sorjáztak a reklámszerződések, szponzorálások. Végül kint maradtam, és az olimpián a 11. helyen végzetem. Boldog voltam, mert a világ legjobb versenyzőivel mérhettem össze magam. Ez volt a legboldogabb korszakom, azt hittem, álmodom. Lejártam futni az óceán partjára, ahol mindig sütött a nap, a Gold’s Gymben edzettem, ahol híres emberekkel találkoztam.
Amikor felérsz a csúcsra, az onnan eléd táruló látvány kárpótlást nyújt minden csepp verejtékért...
– Volt testideálod? Láttad magad előtt, hogy hogyan szeretnél kinézni?
– Igen, voltak olyanok, akikre hasonlítani akartam. Cory Everson azért motivált, mert Joe Weidertől kapott szerződést, és én is erre vágytam, mivel fontos a jó szponzor. Saryn Muldrownak meg olyan volt a testfelépítése, mint nekem: széles vállak és pici derék.
– Nem akarjuk sorolni a sikereidet, azt már sokan megtették. Inkább a felkészülések kulisszatitkairól mesélj. Hogy nézett ki a napod a versenyfelkészülés alatt?
– A reggel mindig reggelivel kezdődött, ami általában zabkása volt és egy banán. Ezután következett az edzés. Ha volt aznapra vendégem, vele edzettem, így az én edzésem délutánra maradt. Ezt mindig proteinturmixszal koronáztam meg. Ugye, ilyenkor fontos a fehérjebevitel. Ebédre natúr csirkemellet, rizst és zöldséget fogyasztottam. Ez egy hagyományos testépítős menü. Ha leedzettem dél előtt, akkor délutánra maradt a kardió és a gimnasztika. Mindezek után jöhetett a vacsora, a hal és a burgonya, amit olaj nélkül készítettem el. Nem csoda, hogy alig vártam a pihenőnapokat. (Mosolyog.)
– Hogy nézett ki a pihenőnap?
– Szauna és masszázs. Ez a kettő nagy kedvenc, hisz a test eléggé tud fájni, így oda kell figyelni a regenerációra. Szeretek edzeni, sőt: én mindig hajlamos voltam verseny előtt túledzeni magam, ami nem éppen jó! A testnek és az elmének szüksége van pihenésre, a semmittevés alatt jönnek az új gondolatok.
– A versenyzés fizikai része a nehezebb?
– Mindkettő nehéz, a mentális is. Az ember szervezetét megviseli, amikor diétázni kell, de még így is megy előre. A szeme előtt lebeg a kitűzött cél – a győzelem. A kudarcot nehéz elfogadni. Viszont aki ügyes, az a bukást is képes az előnyére fordítani. Szerencsére én ebben jó vagyok.
A fitmodellversenyekre ma is sok lány készül. Aki izmosabb, az a sportfitneszt választja, aki kevésbé izmos, az fitmodell lesz.
– Hány év kellett ahhoz, hogy profi légy?
– Négy év alatt értem el a profi szintet. Nagyon nehéz volt felszedni az izomzatot, négy évig kőkeményen, mindent beleadva edzettem.
– Mikor és miért hagytad abba a versenyzést?
– Nyolc év után úgy éreztem, hogy elértem, amit szerettem volna. Az igazat megvallva már nem akartam versenyezni, ugyanis mindig nagyobb izmot kellett volna fejleszteni. Nekem figyelembe kellett vennem a vágyaimat, mert szerettem volna anya lenni. Harminchat éves koromban született meg a kislányom.
– Amikor az ember versenyszerűen sportol, az áldozatokkal jár. Ezt kimondhatjuk?
– A versenydiéta megköveteli, hogy bizonyos testzsírszázalék alá kerüljünk, mert csak így léphetünk csúcsformában színpadra. 2001-ben Magyarországon megnyertem az Európa-kupát: az volt az utolsó versenyem. Többé nem indultam. Viszont így is megtartottam a szerződéseimet, a filmmel is kacérkodtam, továbbra is jártam reklámfotózásokra. Sok munka és verejték van a történetedben. A végén mindig csak a jóra emlékszik az ember. Nyugodt szívvel gondolok vissza a versenyekre, mert megdolgoztam a sikerért.
– Milyen a külföldi élet?
– Mi Dél-Kaliforniában élünk, és szerintem az a legjobb hely. Az embereket vonzza Hollywood. Sokan a színészet miatt költöznek oda, mások pedig a fitnesz miatt. Ott mindenki top formában van, rengeteg az izmos ember, hatalmas a konkurencia, ami arra ösztönöz, hogy még jobb legyél. Én is ezért jöttem ide: még jobb akartam lenni.
Válása után Tímeára ismét rátalált a szerelem, ennek gyümölcse csoda szép kislánya, Charlize és a fia, Max. A fitneszkirálynő valóban az amerikai álmot éli. Itt nem nyomasztják az előítéletek, senki nem kéri számon tőle az akcentusát. Nem véletlenül mondja, hogy amerikában szabadnak érzi magát. A szabadságnak ezt az érzését nem kapta meg eddig sehol máshol.
– Mi az, ami tetszik a kinti életben?
– Mindig jó az idő, amit nagyon szeretek. A másik, hogy kifejezetten jó helyen lakunk. Minden nagyon közel van. Ha a partra szeretnénk menni, akkor oda megyünk, mert jó idő van, ám ha havat szeretnénk látni, akkor kocsiba ülünk, és felmegyünk a hegyekbe. Ez nagyon jó, mert hódolhatunk a téli sportoknak is. Most már a család áll az első helyen az életemben.
– Milyen elvek mentén neveled a gyerekeidet?
– Azt szeretném, hogy ne csak a tévét nézzék. A fiam baseballozik, a lányom pedig flag footballt játszik. A férjem golfozik, újonnan Max is eljár vele. Fontosnak tartom még, hogy ne csak az élet szépségét tapasztalják meg. Ha az embernek van értékrendje, akkor könnyen megtalálja a helyét a világban. Engem is az mentett meg, hogy még a legnehezebb helyzetekben is képes voltam valami pozitívumot találni.
Versenyfelkészülés
Ha jó az alap, akkor elég három hónap a felkészülésre. Tömegeléssel indul, amikor magas a proteinbevitel, és az edzéstervben nagyobb súlyok szerepelnek 10-12 ismétléssel. Ezzel lehet alakítani a versenyző izmait. A kardiótípusú edzés az állóképesség fejlesztése miatt elengedhetetlen. Az utolsó öt hétben pedig kezdődik minden testépítő rémálma, a diéta, az úgynevezett szálkásítás. Megváltozik az étrend, megnő a kardióedzések száma, az erősítő edzéseken az ismétlések száma eléri a 15-öt. Az étrendben csökkenteni kell a szénhidrátok bevitelét, hogy eltűnjön a felesleges zsír.
„Az volt a legnehezebb, amikor csak tonhalat ettem egész héten, de az edzéseken mindent bele kellett adnom. Három nappal a verseny előtt pedig be kellett tölteni az izmokat, ezért főleg rizst ettem, és zajlott a vízhajtás, mind kevesebb és kevesebb vizet ittam. Az utolsó napon már nem szabad vizet inni: ez kritikus pont a testépítő számára. Ilyenkor az ember már fáradt, éhes, szomjas, az akarat tolja csak előre. Ám minden alkalommal elöntött a büszkeség, mikor színpadra lépés előtt kész lett a barnítás, a színpadon pedig kigyúltak a fények” – mondja Tímea. Major Tímea világbajnoki győzelmével olyan korszak kezdődött a szlovákiai fitnesz történetében, amely a mai napig tart, sok világbajnoki győzelemmel.
Morzsák – Fordult a kocka
1997-ben Major Tímea fitneszben amatőr Európa- és világbajnok lett. Mégpedig azután, hogy Szlovákiában Zora Czoborovát hozták ki előtte győztesnek. Igazságtalanságról suttogtak, hisz a folytatásban, a lille-i Európa-bajnokságon, majd a világbajnokságon a nemzetközi zsűri már Major Tímeát látta a legjobbnak. Előtte két hónapig Tímea Kaliforniában készült a versenyre: „Amit ott produkált, csodálatra méltó volt. Ilyen vállakkal és ilyen karcsú derékkal – 58 cm – egyik versenyző sem rendelkezett” – nyilatkozta akkor Jozef Drsman, az Amerikában élő, szlovákiai származású edző.
„Én mindig abban bíztam, hogy majd a következő alkalommal biztosan menni fog – mondja Tímea. – Naivan azt gondoltam, hogy a bírók tudatosan pontoztak le, hogy a következő verseny alkalmával az élre törhessek. És csak dolgoztam, mindig keményebben, hogy majd én állhassak a dobogó legtetején.” A munkának meglett a gyümölcse, mert Tímea a profik között is a magasba tört.
Amerikai álom: fitness lady
Tímeát Jozef Drsman vitte ki Amerikába, aki előbb az edzője, majd a férje volt. Major Tímeát Fitness Ladynek is nevezik, több száz címlapon szerepelt, az egyik legtöbbet fotózott fitneszmodell a világon. 2000-ben a legnevesebb bodybuilder magazin, a Flex a legszexisebb modellnek választotta. A rajongók levélben szavaztak, akkor még nem volt internet. Az elkövetkező években Los Angeles-i edzőtermében világhírű mozisztárok hagyatkoztak a tanácsaira. Egyszer Angelina Jolie-t említi, másszor a legkedvesebbnek Liv Tylert tartja, akinek nagyon tetszett az akcentusa. A versenyek előtti felkészüléseken pedig Arnold Schwarzenegger jött be az öltözőjükbe, és beszélgetett velük, vagy pedig édesapja idolja, Joe Weider.
Privát névjegy – két gyermekkel
Első férjével, Jozef Drsmannal 2008-ban, tizenegy évi együttlét után váltak szét az útjaik. Jóban váltak el, Tímea volt férjét ma is az egyik legjobb edzőnek tartja. Egy évre rá jött össze egy New York-i üzletemberrel, akitől megszületett lánya, Charlize. Mint mondja, karrierje mellett egész életében csak egy szép kislányra vágyott. Később megszületett fia, Max, s ma nagyon boldog a gyermekeivel. Los Angeles közelében élnek.
Konkoly Erika és Nagyvendégi Éva
