Régen a keresztény embereknek a húsvét volt a legnagyobb ünnepük, hisz Jézus feltámadott. Hozsánna! Akik meg nem hittek, azok a természet újjászületését ünnepelték. Locsolkodjunk, keressük a harsogó zöldben megújuló élet jelképét, a tojást.
Mára ennek vége! Piros tojást egyre kevesebb házban festenek. Amilyen gyorsan bevonult ünnepeink közé a halloweeni tökfaragás, olyan gyorsan kikopott a húsvéti locsolkodás.
(© husvetifesztival.com)
Méry Margit néprajzkutató meséli
A szokások a zöldcsütörtökkel kezdődtek. Nálunk a magyar falvakban még a közelmúltban is csütörtök este vagy éjszaka összejöttek a templomban imádkozni, énekelni. Ezen a napon volt a Pilátus-égetés. A templomban (amikor ehhez a részhez értek a misében) a kezükkel verték a padot vagy a lábaikkal zörögtek, hogy verik a Pilátust. A Nyitra melletti Kálaz községben az volt a szokás, hogy a zöldcsütörtöki csonka misét követően a fiatalok elmentek a hegyre (az idősek és a gyerekek hazamentek), összegyűjtötték a faágakat, a szárazkórót és az egyéb égetnivalót, s így égették Pilátust. Ezt a tüzet átugrálták, és jósolni is szoktak, hogy ki milyen ügyes. Ez eltartott egész éjszaka.
Nagypénteken
A fiatalok, idősek a patakhoz vagy a folyóhoz mentek mosakodni. Sőt, az állatokat is levitték megúsztatni, hogy egész évben egészségesek legyenek. A kálaziak már a Pilátus-tűztől egyenesen a folyóhoz mentek. Ipolyvarbón az éjszakai imádkozás után már mentek is a folyóhoz. Van olyan mondás is, hogy hajnalban kell menni, míg a holló nem repüli át a folyót, mert addig hasznos. A Gömörben szinte minden faluban megvolt ez a szokás.
A Csilizközben nagy jelentőséget tulajdonítottak a nagypénteki mosakodásnak. Csilizradványon napkelte előtt kimentek a faluvégi patakhoz megmosakodni. Húsvét napjáig az innét vitt vízben mosakodtak otthon is.
A Gömörben a lányok a legterebélyesebb fűzfa alá mentek fésülködni, hogy olyan hosszú legyen a hajuk, mint a fűzfa lógó ágai. A folyóból vittek haza vizet, mert a nagypénteki víz a hiedelem szerint gyógyított. Nem volt szabad senkihez sem szólni se odafelé, se vissza, mert a víz csak úgy volt gyógyító erejű. A fiúk a lányokat meg szokták csipkedni, viccelni, hogy locsolják ki a vizet, és nevessék el magukat. Ilyenkor kellett a vízbefulladtakért is imádkozni. Zsitvabesenyőn útközben is imádkoztak, majd a folyónál letérdeltek, és tovább mondták az imádságokat a vízbefulladtakért – akár ismerték, akár nem.
A nagypénteki patak vizéből megszentelték a házat, az istállót és a betegeknek az ágyát is. Ebben a vízben megmosták a fejüket, hogy egész évben ne legyenek fejfájósak, és a többit eltették gyógyításra. Vágán az állították, hogy ez a víz sose romlik meg, és még a szemet is lehetett vele gyógyítani. Az állatokat a víz folyásával egy irányba kellett úsztatni, mert a víz így levitte róluk a betegséget és a rosszat. Sok helyen ebben a vízben főzték meg a sonkát és a húsvéti tojásokat is, mert úgy hitték, hogy akkor egészségesebb lesz. A nagypéntek további részében tojást festettek, de több helyen ezt vasárnapra hagyták.
Az asszonyok készülődtek, sütöttek, és templomba mentek. Még éjfélkor kitették az oltáriszentséget. A hagyományőrző vidékeken, az Ipoly mentén egész nap a templomban voltak, csak délben mentek haza valamit enni. Mivel szigorú böjt volt, csak száraz kenyeret ettek, és vizet ittak, s mentek vissza a templomba énekelni. Sok szép archaikus ének és ima került elő ilyenkor. A keresztúti ájtatosság is e napon van. Nagypéntekhez sok tiltás fűződik: nem szabad a földdel dolgozni, mert az Úrjézus a földben pihen. Vicsápapátin ezen az éjszakán egész éjjel járták a faluban a kereszteket és a szentek szobrait, és mindenhol imádkoztak.
Nagyszombat napja
Az előzőekhez hasonlóképpen telt el a szent sír mellett. Elvitték a kisgyermekeket is a templomba, és ott imádkoztak. Erre a napra inkább a csendes imádság a jellemző. A rózsafűzértársak beosztották, ki mikor fogja őrizni a szent sírt. Zsitvabesenyőn még a legények is őrt álltak. Készült az egész falu a feltámadásra. (A szlovák népszokásokban sokkal több pogány kori hiedelem maradt meg. Ezen a napon a pásztorok ostorcsattogtatása a hiedelem szerint a gonosz kiűzését jelképezte.) Szombaton késő délután volt a feltámadási szertartás.
A falusiak életében ez nagyon sokat jelentett, mert a gyereknek, lánynak, ha évente egyszer vettek valamit, biztos, hogy húsvétra vették meg. Lehetett az cipő, ruha… A feltámadásra aztán magukra öltötték. A legszebben öltöztek fel, és csak az nem ment a feltámadási szentmisére, aki nem tudott járni. Ilyenkor a házak ablakaiba kirakták a szentek szobrait, virágot, kinek mije volt, gyertyát gyújtottak.
Az Ipolymentén húsvétkor a mézeskalácsos mindig ment a faluba árulni, sokszor már nagypénteken. A legények a szeretőjüknek szívet vásároltak, a lányok lovacskát vettek a fiúknak. A gyerekek is kaptak mézeskalácsot. A kapott ajándékot kitették az ablakba, hogy a körmenetben majd mindenki lássa. A szokás úgy tartotta, hogy feltámadás előtt nem szabadott húst enni, csak a feltámadás után, de nagyon sok helyen csak vasárnap reggel.
Kassa környékén még ma is szokás, hogy vasárnap kosárban ételt-italt visznek a templomba, hogy a pap megszentelje. A Csallóközben is szokás volt a húsvéti ételek megszentelése.
Húsvétvasárnap
Ez számít a legnagyobb egyházi ünnepnek. Addig nem ettek, amíg a gazda meg nem szentelte az asztalon lévő ételeket. A gazdasszony behozta a főételeket, hogy beköszöntött a húsvét. Együtt imádkoztak, és együtt étkeztek. Ezen a napon nem mentek sehová. Még a fiatalasszony, aki másik faluban lett menyecske, se ment meglátogatni a szüleit. Voltak olyan helyek, mint a gömöri Vecseklő, hogy vasárnap estére húsvéti mulatságot rendeztek. Előtte hét hétig nem volt szabad hangoskodni, énekelni, táncolni. A húsvéti bálra nagyon készültek. Meghívták az egész falut, és együtt mulattak.
Az volt a kívánatos, hogy minél többen öntsék meg a lányt, mert annál fürgébb lesz, jobban fog tudni dolgozni. Sőt az apák meg is mondták a legényeknek, hogy jó sok hideg vizet zúdítsanak rá, hogy friss legyen. Volt úgy, hogy ötször-hatszor is át kellett öltözni, és a lányoknak az volt a büszkesége, hogy mennyi ruha lógott a kötélen. A szülők nem kímélték lányaikat a hideg víztől, sőt, kívánták nekik.
(© korkep.sk)
Húsvéthétfő
Hajnalban a vezeklői lányok, asszonyok hazamentek a bálból, és a legények a bálból indultak csoportosan, cigányzenével a lányokat megöntözni. Volt legénybíró, belügyminiszter, külügyminiszter, nevelő, nótafa, söprűs, akiket szilveszterkor választottak meg. Az öntözködést mindig az első háznál kezdték, a falu egyik szélén. Minden házhoz, ahol lány volt, betértek. A söprűs dolga az volt, hogy a sor végén ment, és hajtotta a legényeket. Először minden lányt együtt kellett megöntözni, és csak utána mehettek a szeretőjükhöz. A húsvéti versért és locsolásért tojás volt a jutalom. A tojás mellé kaptak szalonnát, kolbászt és italt is: bort vagy pálinkát. Miután bejárták az egész falut, a kocsmában megsütötték a szalonnát és a kolbászt, és az egész falu ott vendégeskedett. Néha még keddre is jutott belőle.
A Mátyusföldön és a Csallóközben nem volt csoportos locsolkodás. Mindenki maga járt, vagy pár jó barát együtt ment a lányokhoz. A kisgyerekek a hímes tojás mellé pénzt is kaptak, nem nagy összeget, csak filléreket. A nagyobb pénzosztás már csak az utóbbi évek divatja. A húsvéti locsolás sok helyen kedden is folytatódott. Akkor az asszonyok öntözték meg a férfiakat, vagy megkorbácsolták őket. Valahol suprának nevezték, és azzal supráltak.
