Régen minden falu nevezetes volt valamiről. Gyerekkoromban édesapám, hej, mennyit mesélt a madi bicsakról.
S íme, most itt van előttem: az igazi, eredeti madi bicska. „Bácsi, érik-e már a bicsak?” Régen ezzel a kérdéssel bosszantották fel a Csallóköz szívében élő madiakat.
Németh Dezső és felesége Németh Márta Lea
Hajdanán Nagymad községében ugyanis gyakran megfordult Mátyás király. És a király katonái vadászat közben a községben lévő óriási tölgyfa tövébe heveredtek le – mert azt még Buda várából is látni lehetett! –, s ott bicskáikkal falatozni kezdtek. Ám egyszer csak egy óriási szarvast láttak, és ételüket és bicskáikat hátrahagyva, a vad után eredtek. Kis idő elteltével két madi atyafi termett a hatalmas tölgy lábánál, és tudósan megállapították, hogy: biz’ ezen az óriási fán bicsak terem! Amelyiknek zöld a nyele, az még éretlen bicsak, amelyiknek meg piros, az már lehullott a fáról, mert megérett. A tudós beszédet meghallotta egy arra járó ifjú, s hírét vitte a környéken: és még sokáig ezzel csúfolták a nagymadiakat.
Az 1920-as években egy tanítónő, Tóthné Prékopa Adél került Madba, aki minden gyereknek az eszébe véste, hogy a bicsak történetét nem kell szégyelleni. Inkább örülni kell annak, hogy Mátyás, az igazságos ennyire szerette a madiakat. S bár a falubeliek azóta rendkívül büszkék Nagymad jelképére, a községben már csak egy bicsakkészítő mester maradt.
Az utolsó bicskakészítő mester
– Nekem a bátyám tanította meg, hogyan kell bicskát készíteni, de régen ezt még az iskolában is tanították – meséli Németh Dezső (77), aki több mint hatvan éve készíti serényen a bicskákat. Dezső bácsi szerint a bicsak formáját a budli-, azaz a bugylibicsakról formázták, mely régen a katonák falatozókése volt, s amelyet később már fillérekért meg lehetett venni búcsúfiának. – Ez egy összecsukható zsebkés, melynek hosszúkás, háromszög alakú pengéje van. Régen kézzel készítettem az egészet, de ma már esztergálom őket – meséli nekünk a mester, miközben hihetetlen rutinnal készíti szemünk láttára a híres madi bicsakot.
Az iskolában is tanították a készítését!
– Amikor kész van, befestem. Igaz, ma már nem zöld és piros a bicsak nyele, hanem piros-fehér-zöld! A bicsak gyorsan elkészül, s ha ez nem lenne éppen elég bizonyíték arra, hogy egy igazi mesteremberrel állunk szemben, ott van még az a rengeteg, kézzel faragott kép és citera, amit Dezső bácsi készít minden szabad percében. Feleségéből, Németh Márta Leából (73) sem hiányzik a művészi véna.
Márta néhány évvel ezelőtt ugyanis megírta a madi bicsakról szóló versikét, mely ott díszeleg a községi hivatal falán. Továbbá úgynevezett kőképeket készít. Az egyik kőképen megörökítette Mátyás királyt a legendás tölgyfa mellett, melyből kilógnak a híres madi bicsakok.
Kőkép a kilógó madi bicsakról
Hagyományok
A községben ma is rengeteg hagyomány kapcsolódik a mondához. Minden évben megrendezik a faluban a hagyományos Madi Bicsaknapokat, de van még ezen kívül Bicsakbál, Bicsak-kupa és Bicsak énekkar is. László Gábor (50), Nagymad polgármestere pedig tovább szeretné vinni ezt a hagyományt.
– Szeretnénk kialakítani egy műhelyt, ahol megtanítanánk a fiatalokkal, hogyan kell bicsakot faragni. A mostaniakban nincs éles penge, de olyat is szeretnénk, amit használni is tudnánk a szalonnázáskor.
Fontos, hogy átadjuk a fiatalabb generációnak a tudást, ami az évszázadok során apáról fiúra szállt.
„Madi bicsak, zöld a nyele, kivágom a tököd vele!”
A madi bicsakot, anno, nem csupán falatozásra, hanem önvédelemre is használták.
– Kiderült, hogy a régi időkben az volt a szokás, hogy combon szurkálták egymást a férfiak. A bicsak elsődleges funkciója a szalonnázás volt. A másodlagos pedig, hogy védekezzenek a támadókkal szemben – meséli nekünk a falu polgármestere. Ezt bizonyítja a rengeteg tréfás mondóka is, miszerint:
,,Madi bicsak, zöld a nyele, kivágják a nyelved vele!
Madi bicsak zöld a nyele, bolond aki eszik vele.
Madi bicsak zöld a nyele, Mátyás király evett vele."
