Költészet ott létezik, ahol szabadság van. Nem is annyira a fizikai szabadságon van a hangsúly, sokkal inkább a lélek szabad szárnyalásán.
Lehetünk „foglyai” az otthonunknak – ha a belső szabadságunk megvan, szabadok vagyunk. A költészet ugyanis felszabadítja a lelket.
Molnár Borbála, az első magyar költőnő
A vers mindig varázslat
A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, versenyekkel és költőtalálkozókkal tisztelgünk a magyar líra előtt. Idén mindez elmarad. Saját otthonunkban viszont megemlékezhetünk olyan irodalmi nagyságokról, mint Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila, Juhász Gyula és még hosszan lehetne folytatni a sort.
A vers mindenkié. A felgyorsult, rohanó világban nem igazán jutott ideje az embernek a költészetre. Talán most ez is egy kicsit megváltozik. Hiszen ez a szerepe az irodalomnak: hogy megállásra, elgondolkodásra késztessen minket. Időnk van elmélyülni, felfedezni a magyar költészet páratlan kincseit.
Mire való a vers?
Minden lélekállapotra, helyzetre találhatunk gyógyírt a versekben. A letaglózó szerelem, a boldogság, a csalódás, szerettünk elvesztése vagy ha éppen igazságtalanság nyomaszt bennünket –minderre találunk kiutat a költészetben. Van, hogy egy-egy verssorban magunkra ismerünk, a költők kimondják helyettünk, amit legbelül érzünk, csak nem tudjuk szavakba önteni. Amikor elfogynak a szavak, akkor megmaradnak a versek.
Ady Endre:
Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád,
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Gyerekversek
Ünnepeljük meg a magyar költészet napját versolvasással, vershallgatással, mondjunk verset gyermekeinknek. A költészetnek gyermekkorunktól kezdve az élet részévé kell válnia. Bartos Erika kortárs írónő muzsikáló ritmusú versei könnyen a gyerekek szívébe és fülébe lopóznak. Versei az olvasni se tudó óvodások, kisiskolások nagy kedvencei. Kányádi Sándor, Csukás István gyerekversein szintén generációk nőttek fel. Az iskolások életében nem múlik el hét, hogy ne találkoznának a költészettel. Verseket szavalnak, olvasnak, elemeznek. Felnőttként az emberek zöme eltávolodik a lírától, de elég belefutni egy régi, elfeledett versbe, és azonnal érezzük, hogy a vers másképp hat ránk, mint egy prózai mű.
Gondoljunk a memoriterekre!
Az oktatás mindig nagy súlyt helyezett arra, hogy emlékezetből is vissza tudjuk mondani a verseket, az eredeti szöveggel teljesen azonos módon. Diákkorunkban sokszor szidtuk a tanárt, mert nem értettük, miért kellenek a memoriterek. Később aztán rádöbbenünk, hogy a lelkünknek fontosak a szépen, szabatosan megfogalmazott gondolatok.
Kell, hogy legyenek olyan szövegek a fejünkben, amelyeket bármikor fel tudunk idézni. Hiszen a vers mindig varázslat.
Érdekesség: az első költőnő
A magyar irodalom régen nem bővelkedett nőírókban, különösen nem a 18-19. század fordulóján, amikor az irodalom feléledőben volt. 1760 és 1820 között az egyik legkiemelkedőbb nőírónk Molnár Borbála volt. A szakemberek őt tartják az első magyar költőnőnek, nyomtatásban neki jelent meg először verseskötete, s ő volt az első nő, aki meg is tudott élni a költészetből. Bánatos hangvételű verseiben sikertelen házassága megpróbáltatásait osztotta meg az olvasóközönséggel.
A legszebb magyar szerelmes versek
Számos szavazást rendeztek már arról, hogy melyik a legszebb magyar szerelmes vers. Szinte minden felsorolásban szerepel Ady Endre Őrizem a szemed című költeménye, József Attila Ódája és Tóth Árpád Esti sugárkoszorúja. Bizonyosan állíthatjuk, hogy a világ egyik leggazdagabb kincsesbányája a magyar költészet. Hát ünnepeljük meg ezt a napot, fedezzük fel a költészet varázslatos erejét, lélekgyógyító hatását!
