El Greco képe tobzódik szimbólumokban, Mária haja például vörös – ilyen színűre festették a prostituáltak velencében a hajukat. A kibukkanó mell is a ledérségére utal. Viszont a sziklára felfutó borostyán az örök élet szimbóluma, a távolba révedő tekintet meg annak a jele, hogy Mária épp szentté válik...
Mária Magdolna az erényes asszony ellenpólusa: a rossz nő, aki pénzért árulja magát. A leggyakoribb kérdés, amit vele kapcsolatban feltesznek, hogy Mária Magdolna prostituált volt-e. A Biblia csak annyit ír róla, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle. Ma már az a vélekedés, hogy nem is ő volt kéjnő, hanem az az asszony, aki könnyeivel öntözte, megcsókolta és olajjal kente meg Jézus lábát. Mária Magdolnát később csak összemosták ennek a bűnös asszonynak az alakjával.
Mária Magdolna El Greco képén (© Szépművészeti Múzeum)
Persze, a festők ezt sokáig nem tudták, de imádták Mária Magdolna képét megfesteni – talán azért is, mert izgalmasabbnak találták, mint a passzív Szűz Máriát. Mária Magdolna a bűnbánó nő, a festményeken is így ábrázolják; fedetlen mellét eltakarja lehulló haja, előtte a koponya a vezeklés jele, jobbra az olajostégely arra utal, hogy olajjal kente Jézus lábát, s ezért bűnbocsánatot nyert...
Mária Magdolna úgymond „első kézből” megtapasztalhatta, hogy Jézus mindenható, hisz puszta szavával szétzúzta a bilincseket, melyekkel a gonosz őt fogva tartotta – s ezzel megtörte a gonosz hatalmát.
Állítólag akkor hét ördög ment ki Máriából, s azontúl azokkal az asszonyokkal vándorolt, akik útközben gondoskodtak Jézusról. Sőt, ő ment húsvétvasárnap hajnalán Jézus sírjához, s neki jelent meg először a megváltó.
A szép, bűnös életű nő vezeklését a látomásos festő, El Greco sem hagyhatta ki. El Greco az 1500-as években szakmányban festette a vallásos képeket, egy időben szó szerint tele volt velük a padlás. El Greco bűnbánó Magdolnája azért is jelentős, mert bármikor megcsodálhatjuk Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban (a kép ugyanis a múzeum tulajdona). A festmény a legismertebb Mária Magdolna-ábrázolás.
A bűnös nő felfelé néz, arcát megvilágítja az isteni fény, miáltal megtisztul a bűneitől... Régen a képeket előre megrendelték a festőktől, akiket ugyanolyan mesterembereknek tartottak, mint a kőműveseket. A megrendelő szerződést írt a festővel, ahol például grammra megadta, hogy mennyi lapis lazulit használhat fel: itt jócskán lehetett rá pénz, balról azért is olyan szép kék az ég. A kép még tobzódik hasonló szimbólumokban, Mária haja például vörös – ilyen színűre festették a prostituáltak Velencében a hajukat. A kibukkanó mell is a ledérségére utal, a sziklára felfutó borostyán viszont már az örök élet szimbóluma, a távolba révedő tekintet meg annak a jele, hogy Mária épp szentté válik...
A harmincas évek elején járunk: Brassai fotója egy párizsi prostituáltat kap lencsevégre... Nem ez az egyetlen ilyen képe, a Paris de nuit c. albuma az éjszakai Párizst mutatja be, s a fényképészet történetének fontos könyve. Ez a fényképe páratlan pillanatfelvétel, Brassai ugyanis nem használt mesterséges fényt.
S hogy ki volt Brassai? Halász Gyula néven Brassóban, vagyis Erdélyben született, csak harmincéves korában kezdett el fotózni, de mindjárt a nagyok közé emelkedett. Örmény anyától született, apja Halász nevű volt, négyéves korában elvitték Párizsba, s azontúl csak a francia fővárosba vágyakozott. 25 éves korában le is telepedett Párizsban, utána feléje sem nézett szülőföldjének, inkább Picassóval beszélgetett... (Erről is kiadott egy albumot.) Képei azért híresek, mert kivételesen mély gyengédséggel fedik fel minden egyes ember szépségét, titokzatosságát és érzelmeit. Brassai szeretettel tekintett azokra, akik Párizs emberi világát alkották – az utcalányokra is...
Szandit nem kellett a fotósnak lencsevégre kapnia, ő már magát fotózza: a technika ördögének hála, van hozzá eszköze (telefonja).
Szandi a Karcsai úton várakozik nap mint nap a klienseire, s érzéseit és mindent, amire büszke vagy amitől éppen dühbe gurul, Facebook-posztokban osztja meg a világgal. Nem tudjuk, magához emeli-e őt is Isten, de tisztességesen próbál helytállni abban a pokolban, ahova bevettetett.
„Megdöglesztek máma valakit mocskos éhes dílerek mine több bűzük legyen leadják magukat aztán meg máson húzzák be fölütik úgy az anyagot hogy rákot nem érezni semmi hatást te meg ad oda ilyen mocskosoknak a pénzedet nem is keveset 5 eurós fetista nem vagyok 50 meg 100 eurokat hagyok ott nektek bezzeg ők elszívják a jót maguk részére nem ütik föl.” „Azok a taknyosok büdösök akik elmennek 20 euróért 60 éves dedi papákkal 2 gyerekem van tisztességesen nevelem őket pfuj ti.”
