A mi kultúránkban nem szokás a pénzügyekről beszélni. Az anyagiakat sokszor még a szexualitásnál is nagyobb tabusítás övezi: hogy mennyi marad a hónap végén azon a bizonyos számlán, néha még a párunk előtt sem merjük felvállalni…
De vajon működtethető-e hosszú távon egy olyan kapcsolat, ahol nem látjuk át kedvesünk anyagi helyzetét? Mennyire hatékony pénzügyi szempontból, ha az ágyunk közös, de a kasszánk nem? Kérdéseinket Szopper Zsófia (Budapest) pénzügyi tanácsadó segített megválaszolni.
(© Getty Images)
– Feltételezem, a pénzügyi tanácsadó munkáját nem könnyíti meg, hogy nem szeretünk az anyagiakról beszélni…
– A mi kultúránkban az emberek valamiért kerülik ezt a témát, gyakran még a tanácsadáson is kitérnek a konkrét válaszok elől. Korábban éltem Oroszországban, ott teljesen máshogy kezelik a pénzügyket. Nem ritka, hogy két idegen már a megismerkedésük 10. percében arról beszélget, hogy ki mennyit keres… A munkám során van, aki azért nem avat be, mert úgy érzi, titkolnivalója van, más pedig egyszerűen ezt a mintát hozza otthonról. Sőt, olyan is előfordult már, hogy az ügyfelem nem a valós képet festette le a helyzetéről. Pedig – legyen szó akár hatalmas tartozásról vagy épp örökségről – az én célom az, hogy segítsek. De ezt csak akkor tudom megtenni, ha a klienseim őszinték velem.
– A pénzügy a párkapcsolatokon belül különösen kényes terep. Mostanra már az is kérdéses, ki fizessen az első randin!
– Én ebben a hagyományos felfogást képviselem. Ha valaki meghív, az úgy korrekt, hogy minden értelemben meghív. Ha pedig én hívom meg őt, én állom a számlát: nálam ez a természetes! Persze, másféle verziók is működhetnek, de csak akkor, ha ugyanabban az elképzelésben hisznek a felek. Ellenkező esetben nagyon kellemetlen helyzetek alakulhatnak ki. Kényes témáról van szó, én mégis azt javaslom: ha valakik két vagy több randin vannak túl, s kicsit már elmélyült a kapcsolat, bátran beszélgessenek erről is. Nem kell mártírként mindent magunkra vállalni! A párkeresők egyébként rengeteget beszélnek online is, így valószínűleg egymás anyagi helyzetéről is megtudnak ezt-azt.
Szopper Zsófia fő szakterülete a vagyonképzés, a befektetések és a pénzügyi stratégia. Fontosnak tartja, hogy ügyfelei felismerjék, mikor nincs értelme pénzügyileg egy álmukhoz ragaszkodni (hisz sokszor ez sodorja őket kilátástalan helyzetekbe). (© Szopper Zsófia / Facebook)
– Milyen pénzügyi kihívásokkal találkoznak ma a fiatal párok?
– Az egyik legnagyobb dilemma a ház- és lakásvásárlás. Ha a fiatalok nem kapnak egy nagyobb jellegű anyagi támogatást a szülőktől, akkor borzasztóan nehéz saját ingatlanhoz jutni. Sokan abba sem gondolnak bele, hogy egy család életében 5-8 évenként mindig felmerül egy nagyobb kiadás (esküvő, ingatlan- és/vagy autóvásárlás, gyerekvállalás, felújítás stb.), amihez szintén spórolni kell. A nyaralások ára is az egekbe szökött: jelenleg sokan egy pár napos kikapcsolódást sem engedhetnek meg maguknak. A nyugdíjas évekre ezért csak kevesen tudnak félretenni: hisz mindig lesz egy olyan cél, amit sürgősebben meg kell valósítani…
– Mi az, amit a feleknek érdemes lenne előre tisztázni?
– Az alapvető gondolatnak annak kellene lennie, hogy ha valakivel összeköltözöm, akkor az életemet hosszú távon vele képzelem el. Éppen ezért fontos lenne egy kapcsolaton belül átláthatóvá tenni a pénzügyeket! Tisztázni kell, kinek mi a fontos: mire szeretne mindenképp költeni, s mi az, amiről le tud mondani, ha kell. A nagyobb kiadások előtt – mint a hitelfelvétel, építkezés, gyerekvállalás stb. – az őszinte kommunikáció még inkább fontos. Szót kell ejteni az adósságokról, de arról is, ha az egyik fél túlköltekezik. Persze, ezeket a témákat egyáltalán nem könnyű felhozni: mindenképp jól gondoljuk át, mit és hogyan szeretnénk a másikkal közölni.
„Az online társkeresők világában nem ritka, hogy valaki egy délutánra 7-8 randit is leszervez. Ha az úriember minden beszélgetésért nagyjából 10 eurót fizet ki, az bizony elég megterhelő anyagi vállalkozás lehet… Arról nem is beszélve, hogy ezeken a randikon tényleg csak azt döntik el a felek, hogy szimpatikusak-e egymásnak.”
– Régen – főleg házasság után – a közös kassza szinte magától értetődő volt. Ma ez a gyakorlat is megváltozni látszik…
– Én abszolút javasolni szoktam a közös kassza létrehozását, ugyanakkor nem kell elvetni annak az ötletét sem, hogy mindkét félnek legyen saját félretett pénze is. Hisz rengeteg olyan esetet látok, amikor a párnak közös számlája volt, aztán valami miatt összevesztek, és onnantól kezdve arra ment ki a játék, hogy ki tudja gyorsabban levenni a pénzt arról a bizonyos számláról. Ha van valamennyi tartalékunk, az nem azt jelenti, hogy nem bízunk meg a másikban! Sőt: a mai világban szerintem ennek az alapvető tudatosság részének kellene lennie.
– Mennyire változik meg a párok hozzáállása az anyagiakhoz, ha gyermekkel bővül a család?
– Még engem is – aki egyébként tényleg felkészült voltam mindenre – értek nagy anyagi meglepetések a gyermekem megszületése után! Ilyenkor a nő nagyjából 3 évre kiesik a munkából, ami hatalmas jövedelemkiesést jelent a családnak. Ha erre az életszakaszra nincs tervünk, akkor csak nagyon nehezen kerülhetőek el az ebből fakadó viták és veszekedések.
– Ismerek párokat, akiknek gyerekeik vannak, de fogalmuk sincs arról, hogy a másiknak mennyi pénze van. Persze, a külön kassza is járható út (erről mindenkinek saját magának kell dönteni), az anyagiakról azonban minden esetben fontos lenne beszélgetni! Sajnos, hogy a legszomorúbb forgatókönyvet említsem: számtalan olyan eset van, amikor valaki nagyon hirtelen távozik a szerettei közül. A család pedig utána rakja össze a mozaikot, mert a csontvázak csak úgy dőlnek ki a szekrényből…
– Ha már házasság: milyen esetekben lenne tanácsos házassági szerződést kötni?
– Házassági szerződést bármikor lehet kötni – házasság alatt is. Ebben a felek rögzítik az akkori állapotokat. Én személy szerint azért nem vagyok a híve, mert ezzel mintha eleve arra készülnénk, hogy a házasságunk nem lesz egy életre szóló dolog. Ahol viszont tényleg nagy a vagyon, esetleg az egyik félnek hatalmas tartozásai vannak vagy hitellel érkezik a házasságba, kifejezetten tanácsos lehet kötni. Én is ismerek olyan személyt, akit éppen az mentett meg, hogy kötött a férjével hasonló szerződést. Ugyanakkor, az olyan helyzetekben, amikor az egyik fél szeretne csak kötni (s az akaratát próbálja ráerőltetni a párjára is), inkább problémákat gerjeszt. Persze, megfelelő kommunikációval ezeket is lehet orvosolni.
A törvény szerint ma már lehet vagyonjogi szerződést kötni, amelyben a házasulandók kizárhatják a külön-külön szerzett vagyont. Ezzel el lehet különíteni a búzától az ocsút. Eddig ez volt az enyém, az a tiéd, most pedig következik a közös vagyon. Mégsem népszerű, mert gyújtózsinórja lehet az egymás iránti bizalmatlanságnak.
– Hogy látod, összességében mennyire tudatosak a mai fiatalok a pénzügyek terén?
– A tudatosságot nagyban nehezíti, hogy tele vagyunk virtuális fizetőeszközökkel. Elég elővennünk a telefonunkat vagy odatartani valahova az okosóránkat – s közben alig érzékeljük, mennyi pénzt költünk el! A legnagyobb tudatosságot egyébként a multiknál, ezen belül is a középvezetői állásban dolgozóknál látom. (Főleg, ha már családalapításon is gondolkodnak.) Közülük egyre többen fordulnak pénzügyi tanácsadóhoz, ami nagyon pozitív változás. A többi korosztályról ez sajnos nem mondható el ilyen mértékben. Itt, Közép-Kelet-Európában még mindig a generációs pénzügyi kultúra uralkodik: amit látunk a szüleinktől, azt visszük tovább. Sokszor még a szomszéd nénit vagy a tizedik rokont is hamarabb megkérdezzük arról, hogy bizonyos pénzügyi helyzetekben miképp döntsünk, mint hogy felkeressünk egy szakembert. Azt viszont nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a pénzügyi tanácsadó egy rendkívül felelősségteljes szakma! Hiszen, ha valaki rossz útmutatást ad, akár egy egész család egzisztenciáját küldheti padlóra…
