Miért lesz valakiből pénzügyi tanácsadó? – kérdezzük Pósfay Pétertől (Béke), aki hatodik éve dolgozik pénzügyi tanácsadóként.
Pósfay Péter (33) Békéről származik, a Pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemen végzett. Ám csakhamar rádöbbent, hogy a pénzvilág az ő igazi terepe. Hat éve pénzügyi tanácsadóként dolgozik a Partners Group SK-nál.
(© Gemmy Woud-Binnendijk)
– A hétköznapi embereknek szerettem volna segíteni – kezdi. – Mindig olyan témák érdekeltek, amelyek a dolgok jobbá tételéről szólnak.
– Mire gondolsz pontosan?
– Hamar rájöttem, mennyire fontos a pénzügyi tudatosság a mai világban. S itt jönnek képbe a profi pénzügyi tanácsadók, akik segítenek eligazodni e téren. Számomra kiváltság egyéni pénzügyi tanácsadóként dolgozni. Nagyon örülök, mikor ügyfeleimmel megélhetem a pénzügyi fejlődést, és a váratlan eseményeknél látom a család pénzügyi stabilitását. Igazság szerint mindig izgattak a számok mögött rejlő összefüggések. Nemrégiben jött a hír, hogy a nyugdíjkorhatárt 70 évre tervezik kitolni. Kiszámolták, hogy mennyi gyerek született az elmúlt tíz évben – nagyon kevés –, s tudjuk, hogy nekik kellene dolgozni majd a nyugdíjasokra, akik viszont sokan lesznek. S máris nem jön ki a matek, nem leszünk képesek kitermelni majd a szüleink nyugdíját: ezért fontolgatja az állam a nyugdíjkorhatár megemelését. A számok nem hazudnak. Számunkra az egyetlen megoldás, ha, úgymond, átvesszük az irányítást az életünk felett, és felelősségteljesen készülünk a nyugdíjas korunkra. Mégpedig befektetésekkel, nyugdíjcélú megtakarítással, a 2. és a 3. pillér beállításával – a 3. pillért az önkéntes nyugdíjbiztosítás képezi. Itt jön a képbe a pénzügyi tanácsadó, aki ebben is tud segíteni.
Ma nincs ember, aki megbízható tanácsadó nélkül kiigazodna a hitelek világában. Régen az emberek spóroltak, óvatosan vettek fel hitelt. Ma már Szlovákiában több a kölcsön, mint a megtakarítás.
– Ha tanácsot kér tőled valaki, aki szeretné a jövőjét bebiztosítani, fizet érte?
– Angliában vagy Amerikában, mikor egy tanácsadó analízist készít, azaz felméri ügyfele anyagi helyzetét, és kidolgoz egy pénzügyi tervet, vagyis magát a megoldást, az több ezer euróba kerül. Nálunk ez díjmentes, a mi jutalékunk a pénzügyi intézményeket terheli. Tehát, ha jelzáloghitelt intézek, azt ingyen és bérmentve teszem; az ügyféltől cserébe annyit kérek, hogy másoknak is beajánljon, amennyiben elégedett velem.
– Hogy készül egy pénzügyi terv?
– Először leülünk az ügyféllel, és megismerkedünk. Beszélünk a közeli vagy távolabbi célkitűzéseiről – szeretne házat építeni, vállalkozást nyitni. Sokan nem gondolnak arra, mi lesz, mikor nyugdíjba vonulnak, pedig fontos lenne. Én erre mindig felhívom az ügyfeleim figyelmét, és készülni kezdünk rá, például nyugdíj-előtakarékossággal. A jó tanácsadó meggyőző érveket ad, mi miért jó; ha arra van igény, optimalizálja a havi törlesztőrészleteket, hiszen egy embernek ma már több hitele is lehet. Rengeteg olyan kliensem van, akinél látványos megtakarítást sikerült elérni: a végén kiderült, hogy a rendszeres, havi 1300 eurós törlesztése megoldható 500 euróból is. Egy keresetnyi a különbség.
– S ebben hol az a bizonyos „de“...? Mert mindig van de!
– Igen, kitolódik a futamidő, de indítunk más befektetéseket is spórolás céljából. Hosszú távú célunk ezzel a végtörlesztés, a teljes visszafizetés. Igazság szerint ma már az sem egyszerű, ha valakinek személyi kölcsönre van szüksége, mert nehéz kiigazodni a termékajánlatok között. A jó pénzügyi tanácsadó tudja, hogy egyes bankok milyen feltételekhez kötik a személyi kölcsön igénylését. Mindenki azért dolgozik, hogy pénzt keressen, de én csak azt tudom mondani: nem az a legfontosabb, hogy ki mennyit keres, hanem az, hogyan bánik a pénzével. Van ügyfelem, aki havi 500 euróból 200-at megspórol, s olyan is akad, aki havi 5000-ből 5300-at költ. Vannak, akik a jelennek élnek, és nem gondolkoznak előre. A vége a csőd. Sajnos, a felelőtlen költekezés is okozhat gondot, de az is, mikor valaki fogához veri a garast. Sokan azért kötik le a pénzüket, mert így akarják magukat megóvni a túlköltéstől, amire hajlamuk van – aztán évekig nem férnek hozzá a pénzükhöz.
Pósfay Péter
– Általában csak akkor fordulunk pénzügyi tanácsadóhoz, mikor körmünkre ég a gyertya...
– Mi itt még nem szoktunk hozzá a kapitalista rendszer pénzügyi fogalmaihoz. A korábbi rendszerben nevelkedett generáció úgy gondolkodik, hogy „addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér“. A fiatal generáció pedig hozzászokott, hogy a korlátlan likviditás kora van: költs, fogyassz korlátlanul, hisz fizetőképes vagy, hisz ott vannak a kölcsönök. Nyugaton az emberek máshogy szocializálódtak: megtanulták, hogy nem lehet korlátlanul költeni. Ott már kialakult a bizalom a tanácsadók iránt – hozzá kell tenni, hogy csak az igazán szakképzettek nyújthatnak pénzügyi tanácsadói szolgáltatást. Nálunk jellemző a tájékozatlanság, a felelőtlen hozzáállás, nem tudunk disztingválni, nem tudjuk szétválasztani az össze nem illő pénzügyi konstrukciókat. Pedig, ha valakinek anyagi gondjai vannak, azok látványosan leblokkolják a teljesítőképességét. Ezt felmérések bizonyítják. Ami nem feltétlenül csak az ügyfelek hibája: sok ellenállhatatlan szirénhang, reklám csábít ma a költekezésre; a bankok pedig végzik a dolgukat, kínálják a hiteleket. A veszélyről viszont mindenki hallgat. Az ügyfél pedig azt gondolja: Minek spórolni, ha minden jó?! Sokaknál nem számít, hogy a bérezését zsebbe, feketén kapja. Ám hiába van több ezer eurós bevétele, ha a biztosítók felé minimálisak az „elfizetései”. Elég egy baleset, már akkor beüt a ménkű: a táppénz alapját „úgymond“ a hivatalos jövedelem naptári napi átlaga képezi. Ha pedig rokkantnyugdíjas lesz, még nagyobb a baj: mi lesz vele, mi lesz a családjával? „Fekete“ rokkantnyugdíjról még nem hallottunk. Sajnos, elkényelmesedtünk, minek változtassunk, ha jelenleg minden idillikus. Summa summarum: a pénzügyi intelligenciánkon van mit csiszolni, nem értünk a pénzügyekhez.
Eladósodtunk! Az egy főre jutó kölcsön több, mint 8 ezer euró, az egy főre jutó megtakarítás ezzel szemben kevesebb, mint 6-7 ezer euró. (Forrás: Allianz Global Wealth Report 2021.)
– Miért van az, hogy egyeseknél alacsony, másoknál meg kimagaslóan magas a pénzügyi intelligencia?
– Biztosan mindenkinek van olyan ismerőse, aki egész életében dohányzott, majd 90 évesen békében elhunyt. De ebből még nem következik az, hogy akkor mindenki dohányozhat. Az ismerősünk volt a kivétel, aki erősíti a szabályt. Mindig a nagy tömeget kell nézni, és abból kiindulni. Ha fontos döntéseknél pénzügyi tanácsadót veszünk igénybe, az nem azt jelenti, hogy nem vagyunk intelligensek. Nem érthet mindenki mindenhez: mikor megbetegszünk, orvoshoz fordulunk, s nem lépünk az öngyógyítás útjára. Fontos még egy momentum, a bizalom kérdése: megbízok-e abban az orvosban, tanácsadóban, hogy jól végzi a munkáját. Nálunk a bizalom a pénzügyi tanácsadás iránt alacsony.
– Nem is lehet csodálkozni, hiszen rengeteg embernek van vele rossz tapasztalata. Főleg a biztosítások terén: mikor baj van, és a biztosító nem fizet, hívom a tanácsadót, aki közli, jaj, már nem foglalkozom ezzel...
– Közel húsz éve, hogy a BMG Invest és a Horizont Slovakia pénzügyi szolgáltatók csődbe mentek. Több mint 170 ezer ügyfelük volt, akik mintegy 2 milliárd eurót helyeztek el ezeknél a társaságoknál. Az ügyfelek a betett pénzük töredékét kapták csak vissza. Tehát igen: rengeteg a rossz tapasztalat, ezért ma a bizalmatlanság falát döntögetik a jó pénzügyi tanácsadók. Próbálják újraépíteni a bizalmat.
– Összegezzünk: tájékozatlanok, bizalmatlanok vagyunk. Nem túl biztató kép.
– Az emberiség soha nem élt olyan anyagi jólétben, mint a koronavírus előtti időszakban. De mindez bedőlt, ami egyáltalán nem a mi hibánk. Nagyapáink még spóroltak, nem akartak eladósodni, még a temetésükre is félretették a pénzt. Most a fiatalok figyelmét kell felhívni arra: fontos, hogy legyenek megtakarításaik. Igen, kijárunk az iskolákba felvilágosítást tartani, de valóban kevés a jó szakember.
– Egy pénzügyi tanácsadó miként tud egy olyan családnak segíteni, amely maga sem tudja, hová tűnik a pénze? Létezik valamiféle pénzügyi modell?
– A pénzügyek minden családban másként működnek. Ha például az egyik fél ezer, a másik ötezer eurót keres, nagyon fontos, hogyan beszélnek erről. Én keresek ezrest, te meg ötöt. Vagy: mi keresünk hatot? A leggyakrabban egyébként azzal találkozom, hogy a férjnek, a feleségnek külön számlája van, s megbeszélik, ki mit fizet. Mindezt arányosan: aki többet keres, az több kiadást vállal magára. Sokaknak van egy közös számlájuk is, melyre minden hónapban átutalnak egy összeget, és abból fedezik a közös kiadásokat, például a rezsit. Így a személyi számlával az anyagi függetlenség, „az én pénzem, én kerestem!“ érzése megmarad. Másoknak meg épp a közös kassza felel meg. Nincs egyetlen mindenható modell, mindig személyre szabott megoldásokkal tudunk segíteni.
– Egy fiatal pár önállósodni szeretne, házat akar venni. Mit tudsz értük tenni?
– Esetükben én vagyok az, aki többek között felkeresi a bankokat: melyik kínálja az ügyfeleim számára a legjobb hitelfeltételeket, a legalacsonyabb kamatot. A civil ember sokszor úgy választ, hogy nincs összehasonlítási alapja. Nem biztos, hogy az a bank kínálja a testhezálló kölcsönt, ahova a fizetése megy... Én célirányosan, ismerve az ügyfél helyzetét és terveit, keresem a legjobb megoldásokat.
– Hogy látod: a nők hogyan kezelik a pénzügyeiket?
– Tapasztalatom szerint a nők sokkal nyitottabbak az első találkozóra – s általában a nő a rugalmasabb, mikor a pénzügyi tervet állítjuk össze. Ő az, aki beszélni tud a terveikről, tudja, melyik szekrényben találhatók a szükséges dokumentumok... Megesett, hogy hamvába holt az együttműködésünk, mert közben a párocska rádöbbent: hiszen nincsenek is közös céljaik! Soha előtte nem voltak ugyanis erről megkérdezve. A mi munkánk akár kapcsolatokat is menthet, mert forszírozom, hogy ügyfeleim még a házasság előtt foglalkozzanak a pénzügyeikkel. Ez lenne az ideális, mert hamar felvetődnek a fontos kérdések, s meg is születnek rájuk a válaszok.
Tabutéma: A párok zöme negatívan értékeli, ha a házasság előtt beszélni kell a pénzügyekről. Viszont minden ötödik pár a pénzügyek miatt vitatkozik, és a válások 22%-a is a pénzügyi nehézségek miatt következik be.
– Az is egy élethelyzet, mikor megérkezik a gyermek. Fel lehet rá készülni?
– Hogyne. Általában két dologra hívom fel a kliens figyelmét: a megnövekedett kiadásokra, és arra, hogy határozatlan időre hiányozni fog a családi kasszából az anyuka bevétele. Ezért is jó, ha van megtakarításunk. Az is mérvadó, hogy ne az „én és te“ legyen a mérvadó a kapcsolatban, hanem a „mi“. Mikor a nő otthon marad a gyerekkel, kiszolgáltatott helyzetbe kerül, hisz nem lesz bevétele; az apa kötelessége őt segíteni.
– Hogyan kezeljük észszerűen a pénzünket?
– Létezik egy szabály: a 10-20-30-40 százalék szabálya. A 40% fedezné a havi rezsit, ruházkodást, étkezést, tankolást. Számoljunk személyenként ezer euró bevétellel: az a jó, ha bevételünk 10%-át, azaz száz eurót minden hónapban félreteszünk, azaz spórolunk. S hogy mennyi megtakarításunk legyen? Havi bevételünk hatszorosát kellene tartalékolnunk, ezer eurónál tehát hatezerről beszélhetünk; amit, ugye, a havi 100 euróval megtoldunk. A 20% annyit tesz, hogy mintegy 200 eurót félreteszünk – biztosításokra, a gyerekek életkezdésére, nyugdíjunkra ésatöbbi. Bevételünk 30%-át, 300 eurót a törlesztőrészlet teszi ki. A gond csupán annyi, hogy 300 eurós törlesztéssel a kalkulátor 80 000 eurós kölcsönnél számol. Annyiért pedig ma nem kapunk ingatlant. Pontosan ezért keresik sokan a kiskapukat, hogy hozzájussanak teszem azt a 120 000 eurós kölcsönhöz, havi 600 eurós törlesztési részlettel. Aztán ezer eurós havi jövedelem mellett hirtelen azon kapják magukat, hogy anyagi csődbe jutottak, hisz nem marad pénzük az életükre.
– Biztosítások terén is tudsz tanácsot adni?
– Rengetegszer hallom: Ó, nekem van biztosításom! De nem árt áttanulmányozni, mit tartalmaz, illetve éppen nem tartalmaz. Sokan ezért bizalmatlanok: jön egy baleset vagy betegség – szeretnék, de a biztosító nem fizet. Ennek általában oka van, mégpedig az, hogy rosszul volt megkötve a biztosítás. Ha figyelembe veszünk minden körülményt, ami az ügyfél számára fontos, ilyesmi nemigen történhet meg.
