Az első menstruáció minden lány életében meghatározó esemény. Ám abban, hogy az élmény miképp raktározódik el, kulcsfontosságú szerepet játszik a kellő felkészítés. Pontosan ez hívta életre a Menstrupédia című képregényt, melynek célja, hogy a serdülő lányok megértsék a testükben zajló csodálatos történéseket.
A kiskamaszoknak szóló képregényt egy indiai házaspár alkotta meg, melynek nőtagja egy kis indiai falucskában nevelkedett. Itt a menstruációról nem beszélnek, s megfelelő higiéniai eszközökhöz sem jutnak hozzá a nők. (Rongyokat használnak, s vérzésüket rejtegetniük kell.) Így fordulhatott elő, hogy amikor a szerző az egyetemen megismerkedett későbbi férjével, a férfi teljesen meg volt rökönyödve: minden hónapban menstruálnak a nők? A pár ekkor döbbent rá, hogy hiába értelmiségiek, ismereteik meglehetősen hiányosak a témában. Elindítottak hát egy kampányt a menstruációval kapcsolatos tudatosság erősítésére.
(© menstrupedia.hu)
A Menstrupédia magyarra fordítása és terjesztése dr. Farkas Eszter (Budapest) szülész- nőgyógyász nevéhez kapcsolódik, aki maga is több kiskamasz-felvilágosító programot tart országszerte. Beszélgetésünk során a képregényről, a menstruációt körbelengő tabukról s a téma helyes megközelítéséről kérdeztük őt.
– Sajnos, a menstruációs szegénység nem csak olyan távoli országokban van jelen, mint India. Magyarországnak is vannak területei, ahol a nők nem jutnak hozzá az alapvető menstruációs segédeszközökhöz – kezdi a beszélgetést.
dr. Farkas Eszter (Budapest) szülész- nőgyógyász (© facebook.hu/l33medical)
– Ön hol találkozott először a Menstrupédiával?
– Egy fogamzásgátlásról szóló konferencián hallottam a képregény indiai változatáról. Nagyon megragadott, hogy mennyire kedvesen és természetesen dolgoz egy olyan témát, amely sokakat máig szorongással és szégyenérzettel tölt el. Azonnal megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy miért nem tudunk mi is ennyire egyszerűen, hétköznapi módon beszélni erről. Végül a kiadványt lefordítottam, kiadattam és terjeszteni kezdtem Magyarországon – de a Felvidékről és Erdélyből is sok vásárlója volt.
– Vajon honnan eredeztethető ez a rengeteg tabu a téma körül?
– A szociológiához, sajnos, nem értek, de az a tapasztalatom, hogy a szüleink, nagyszüleink generációja számára ez még egy nagy szorongást keltő téma volt. Kevesen tudtak a kamasz gyerekeik kérdéseire nyitottan és őszintén válaszolni. Az ugyanis, hogy a gyerek elkezd serdülni, egyet jelent azzal, hogy szexuálisan aktív lénnyé válik, ami egy szülő számára nehezen elfogadható. Ezzel egyidejűleg a gyerekben is felmerülhet, hogy bizony az ő szüleinek is van szexuális élete… Ezeket a témákat az előző generációk egyáltalán nem tudták kezelni.
– Közrejátszik ebben a tudatlanság is?
– Abszolúte. Létezik egy Ciklus-show nevű program, amely kamasz lányoknak szóló drámapedagógiai jellegű felvilágosító foglalkozás. A nagyjából hatórás program célja az, hogy a lányok egy fantáziadús játékon keresztül megérthessék azokat a csodálatos történéseket, amelyek lezajlanak bennük. Sokkal könnyebben elfogadják a változásokat, ha tudják és értik, mi miért történik. Önmagában ahhoz, hogy valaki teherbe essen és gyereket szüljön, nem szükségesek ezek az ismeretek, ugyanakkor a hiányuk rengeteg probléma forrása lehet.
„Nagyon érdekes számomra a szexualitás kettős jellege. Egyrészt rengeteg a szexualitástól túlfűtött reklám: néha az az érzésem, mintha minden erről szólna. Másrészt amikor tényleg beszélni kellene a témáról, abba belepirulunk...”
– Egyaránt jellemző ez a tudatlanság a menstruációs ciklusra és a szexualitásra?
– Igen. Az említett show-ban a női ciklust egy színházi előadáshoz hasonlítjuk. Azt szoktuk mondani a lányoknak, hogy képzeljék el: beülnek egy terembe, felgördül a függöny, nézik a nagy semmit, majd egy idő után legördül a függöny. A legtöbb nő pontosan így éli meg a ciklusát: látja a vérzést, de hogy közben mi történik, az egy nagy sötétség. Így sok nő csak a kellemetlenséggel azonosítja a menstruációt: arról, hogy egy-egy szakaszban mi történik, és az miért fontos, sajnos, már nem sok sejtésük van. Ilyen jellegű tudatlanság övezi a méhnyaknyák mibenlétét is, pedig ha a nyákunk állagának változásait figyelemmel követnénk, máris sokat tehetnénk termékenységünk megismeréséért…
– A kiadványban jó tanácsként van feltüntetve, ha a lányok naptárban vezetnék, mikor menstruáltak utoljára.
– A felnőtt nők számára ez valószínűleg akkor kap kiemelten fontos szerepet, amikor családtervezés előtt állnak, bár a menstruáció követése nem csak ilyenkor tanácsos. Kamaszkorban még teljesen természetes, ha a ciklus nem rendszeres, onnantól kezdve viszont, hogy rendszeressé válik, rengeteget segíthet, ha visszanézzük, mikorra várhatjuk a következő menstruációt. Számos applikáció is létezik, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy milyen esetekben érdemes orvoshoz fordulni. A fájdalmas menstruáció például nem normális! Az endometriózis kapcsán egyre többet hallunk erről, viszont fontos, hogy ezt minél fiatalabb korban tudatosítsuk a lányokban, hiszen így sokkal korábban juthatnak megfelelő diagnózishoz.
– A Menstrupédia számos olyan témát jár körbe, amelyekre felkészítve lányainkat, sok kellemetlen pillanattól óvhatjuk meg őket…
– Azért is fontosnak tartom ezt a kiadványt, mert nagyon sok benne a gyakorlati tudnivaló. Például felhívja a lányok figyelmét, hogy menstruáció idején ne vegyenek fel fehér ruhát az iskolába, vagy hogy a táskájukban mindig tartsanak egy-két tisztasági betétet! Ezek nem óriási dolgok, mégis sokat segíthetnek. Tanácsot kapnak arra vonatkozóan is, hogy mit csináljanak, ha az iskolában jön meg nekik először. Emellett olvashatnak a serdülés témájáról, hiszen az is tévhit, hogy a serdülésnek a menstruáció az első jele. Többféle testi tünet van előtte, az egyik a fehéres hüvelyváladék megjelenése, amely a petefészek működését jelzi. Természetesen a Menstrupédiában szó van a ciklus mibenlétéről is: hogy mi miért történik, s hogy mi az értelme. Ebben a történetben egy kislánynak először jön meg a vérzése. Ezzel összefüggésben a könyv elmagyarázza, hogy a női szervezet már termékeny, ám a test még nincs felkészülve akkora feladatra, mint egy kisbaba kihordása és megszülése.
A könyv nemcsak technikai tudnivalókat tartalmaz, vicces történeteket is olvashatnak a lányok. Ezek segítenek ellensúlyozni azt a fajta feszültséget, amely gyakran körbelengi a hagyományos felvilágosító órákat. Sőt, már a fiúknak szóló változat is készülőben van!
– Mit tanácsol: hogyan kellene beszélni ezekről a témákról? Akár szülőként, akár iskolai keretek között?
– Van egy nagyon fontos oldal, amelyet @hogyanmondjam néven találnak meg az Instagramon. A mottója mindent elmond: „Csak őszintén, de az ő szintjén.” A készítők gyakran javasolják, hogy ha a gyerek kérdez, ne féljünk válaszolni. Sőt, vissza is kérdezhetünk, hiszen akkor biztosan tudni fogjuk, hogy mi az, ami a témával kapcsolatban érdekli őt. Ha a felnőtt természetesen mer beszélni erről a témáról, azzal nemcsak önmagát, de gyermekét is számtalan kellemetlen pillanattól óvja meg.
