Mióta Riviéra a Riviéra, azóta mindent ahhoz hasonlítunk. Az ég sehol nem lehet olyan kék, a lég olyan könnyű, mint itt.

Kékebb vizek és nagyobb pálmák máshol is vannak, de ez mégiscsak a Riviéra. Már említése is működésbe hozza boldogsághormonjainkat.

riviera-indito.jpg

Itt mintha sokkal könnyebb volna levegőt venni, nemhiába jártak ide az északibb népek arisztokratái gyógyulni és átvészelni a hosszú telet. Ady (aki szintén megfordult itt, és szép sorokat írt magyarul tanuló borbélyáról) biztosan méltatlankodna, ha most kéne végig sétálnia az angol promenádon, a Promenade des Anglais-n.

narancssarga.jpg

Mert, ugye, a repülőtérről Nizzába vezető úton most az autók bűzös kipufogógáza mérgezi a régi modoros költők által megénekelt balzsamos levegőt. Ám a luxus még mindig tobzódik: mindenütt szép embereket látunk.

sarga.jpg

Csak már extra futócipőkben róják a kilométereket a tengerparti sétányon, mert a luxushoz ma már a karcsú test kultusza kapcsolódik. Ma már a Riviéra csak egy álom, egy ígéret, amit bárhol másutt is megélhetünk.

piros_1.jpg

Kapcsolódó írásunk: Mai divat

–néva–